Nicaragua: Újrafényezve

  • - kovácsy -
  • 2006. november 16.

Külpol

Az anarchoid vörös és fekete plázapink-türkizkékké szelídült, a tenyér sem szorul már lendülő ökölbe, hanem parolába simul a vezető üzletemberekkel. Január 10. után majd kiderül, hogy Daniel Ortega valóban össze akarja-e kapcsolni a gazdasági ésszerűséget a tömeges nyomor enyhítésével, a radikális populizmus felé tájékozódik-e, vagy egyszerűen megmarad a hatalmi játékoknál.
Az anarchoid vörös és fekete plázapink-türkizkékké szelídült, a tenyér sem szorul már lendülő ökölbe, hanem parolába simul a vezető üzletemberekkel. Január 10. után majd kiderül, hogy Daniel Ortega valóban össze akarja-e kapcsolni a gazdasági ésszerűséget a tömeges nyomor enyhítésével, a radikális populizmus felé tájékozódik-e, vagy egyszerűen megmarad a hatalmi játékoknál.

Nem a zászló színe a fontos: a második helyre szorult konzervatív elnökjelölt, Eduardo Montealegre szerint mondhat akármit a szandinista vezető, valójában az maradt, aki volt, hiszen a barátai is a régiek: Castro, Chávez, Kadhafi, Bin Ládin - tudja ezt mindenki. Ennek ellenére sietett gratulálni a győztesnek, egyúttal jelezte, hogy a parlamentben, ahol egyik pártnak sincs abszolút többsége, szemmel tartják majd a negyedik nekifutásra újból célba ért egykori forradalmárt.

A Somoza család négy évtizedes (1937-79) diktatúráját megdöntő szandinisták (nevükben az ezt megelőző amerikai megszállás ellen harcoló gerillavezető, Augusto César Sandino emlékét örökítették meg) erőteljes szovjet támogatással szocializmust próbáltak teremteni, ami nem csupán gazdasági okokból fulladt kudarcba, hanem a Washingtonból finanszírozott felkelőkkel, a kontrákkal vívott polgárháború miatt is. Ortegát 1984-ben, törvényességi szempontból erősen aggályos körülmények között elnökké választották. Nemzetközi közvetítési erőfeszítések (és a Szovjetunió összeomlása) eredményeképpen hat évvel később immár szabadon kampányoló ellenzék részvételével rendezték a következő választást. Ebből Violeta Chamorro, a még a Somoza-időkben meggyilkolt balliberális laptulajdonos özvegye került ki győztesen egy széles szandinistaellenes koalíció élén. Fokozatosan és nehézkesen helyreállt a béke, miközben heves összetűzések zajlottak egyrészt a parlamentben, többek között a szandinisták földbirtokreformjának fenntartása és a kisajátítások miatti kompenzáció tárgyában, másrészt a szandinisták táborán belül Ortega tábora és a kompromisszumokra inkább hajló reformisták között. A továbbiakban kétszer egymás után a jobboldal adta az államfőt. Ortega 1996-ban és 2001-ben is 40 százaléknyi szavazattal került a második helyre.

Természetesen leegyszerűsítés volna egy az egyben megfeleltetni a pártpreferenciákat az életkörülményekkel, mindenesetre tény, hogy az 5,7 millió nicaraguai közel fele nyomorszinten (évi 386 dollárnyi jövedelem alatt) él. Egész országrészekben alig találni munkalehetőséget. A természet sem barátságos az országgal: földrengések, vulkánkitörések, hurrikánok is gyötrik. Az 1998-as Mitch hurrikánnak több ezer halottja volt, és a lakosság 20 százalékát hajléktalanná tette. Tavaly az északkeleti partvidéket sújtotta természeti katasztrófa: olyan mértékben szaporodtak el és falták föl a gabonát a patkányok, hogy az ott élő misquito őslakosságot - negyvenezer embert - csak az ENSZ-segély mentette meg az éhínségtől. A gazdasági fellendülés jeleit leginkább a csendes-óceáni partvidék idegenforgalmán és a főváros bevásárlóközpontjaiban, új villanegyedeiben lehet érzékelni. Tőkevonzó képességét Nicaragua éppen hogy a szegénységének, vagyis az olcsó munkaerőnek (meg az alacsony bűnözési rátának) köszönheti, amely egy sor külföldi - főleg amerikai és ázsiai textilipari - céget betelepülésre késztetett.

Ezt, vagyis a lassan bontakozó gazdasági fellendülést féltik elsősorban azok, akik semmi jót nem remélnek Ortega megválasztásától. ' maga nem győzi nyugtatni a kedélyeket. Nem akar új pénzügypolitikát, csak egy új állami fejlesztési bankot, amely a szegényeknek hitelezne. Földosztást is csak az állam által felvásárolt földekből tervez.

Egyébként is már évek óta polírozza önnön arculatát, és minden jel arra mutat, hogy kizárólag a hatalom visszaszerzésének vágya mozgatja régóta. Nem csak személy szerint mutatja magát újabban megtért hívő katolikusnak. A szandinista párt - pár héttel a mostani választások előtt - testületileg aktívan közreműködött a teljes körű abortusztilalom törvénybe iktatásában, amely kiterjed a megerőszakolt nőkre és azokra az esetekre is, amikor a szülés veszélyezteti az anya életét. A kampány során Ortega lepaktált az egykori kontrák több vezetőjével (és persze ők meg vele), sőt alelnökjelöltjét is közülük választotta. Már a kettővel ezelőtti parlamenti ciklusban szövetségre lépett Arnoldo Alemán akkori jobboldali elnökkel, aki okkal tartott a későbbi felelősségre vonástól mintegy százmillió dolláros sikkasztási ügye miatt. A szövetség sikeresen leszűkítette a következő államfő, a most távozó Enrique Bola–o mozgásterét (időközben őt is sikkasztással vádolták), és ebben az időben módosították úgy az elnökválasztás szabályait, hogy már 35 százalékos szavazataránnyal is nyerni lehet az első fordulóban, amennyiben a második helyezett legalább 5 százalékkal lemarad a nyertes mögött.

És most valóban ez volt a helyzet. Ortegának voltaképpen mázlija volt. A jobboldal szavazatai megoszlottak két jelölt között, az ő balközép riválisa, a szandinista pártból kirúgott volt managuai polgármester, Herty Lewites viszont júliusban meghalt.

Győzelmét a választóin kívül elsősorban Venezuela és Kuba vezetői ünnepelték. Az utóbbiak még mindig elkötelezett forradalmárnak szeretnék látni, az előbbiek életük jobbra fordulását remélik tőle. Baloldali bírálói szerint hiába: az elvtelen szövetségekért így vagy úgy fizetnie kell, és ennek megint csak a jobbító célkitűzések látják majd a kárát.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.