Narancs XVIII. évf. 46. szám (2006-11-16)
A politikai beszéd természeténél fogva retorikus. Nem tud másmilyen lenni. S bár retorikai irányultság tekintetében nemigen van különbség a magyar jobb- és baloldal szövegei között, azért a legnagyobb ellenzéki erő hívei és ellenlábasai nem alaptalanul érezhetik úgy, hogy a Fidesz-szólam, a Fidesz-frázis azért "valami egészen más".
Az október 23-án hajnalban oszlatással zárult Kossuth téri események rég feledésbe merültek már, hiszen a politikusok nap mint nap új ötletekkel jelentkeznek, hogy fenntartsák a személyük, illetve pártjuk iránti közfigyelmet. Történt azonban egy különös esemény október közepén, amely sokkal árulkodóbban mesél a rendőrség gyülekezési joggal kapcsolatos hozzáállásáról, mint a jelenlegi, "özvegyeket és gyerekeket vertek a brutális zsaruk"-féle figyelemelterelő Fidesz-tematika.
A város igényeire érzékeny, nem rövid távon hasznot csiholó ingatlanfejlesztőnek mutatkozott az Orco csoport, amikor a nyáron előállt budapesti terveivel: minőségi építészetet, világsztárokat hoz Budapestre, mozgalmas formákat a kockamonotóniába, színt a szürke tengerbe...
A miniszterelnök nem értett egyet, s így a rendészeti miniszter nem írta alá Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány nyugdíjazási kérelmét.
Lamperth Mónikának az októberi választmányról kicsent szavai arról biztosították a szocpárt aggódó alsó és felső középkádereit, hogy ne izguljanak, az uniós fejlesztési pénzek fölötti rendelkezés őnekik marad a terrénumuk és privilégiumuk. Ez vagy így lesz, vagy nem lesz így, meglátjuk.
Ha két dolog egymás mellé kerül, viselkedésük a "társ" fényében gyakran módosul. Ilyen a fizikában a gravitáció (a Föld vonz engem, én lököm a Földet), a biológiában a szimbiózis (a fa hullatja a levelét a gombának, a gomba rohasztja az avart a fának), hogy az emberi társadalomról ne is beszéljek.
"Édesapám sohasem beszélt előre, sohasem jósolt, de amikor elutaztak Párizsba, ő is úgy érezte: nagy lehetőség előtt áll. Olimpiai bajnok lehet. Mondhatni - bár mindig szorgalmasan, lelkiismeretesen készült a meccsekre - most különös elszántsággal várta az ötkarikás játékok kezdetét. Aztán óriási csalódás lett a vége.
Az anarchoid vörös és fekete plázapink-türkizkékké szelídült, a tenyér sem szorul már lendülő ökölbe, hanem parolába simul a vezető üzletemberekkel. Január 10. után majd kiderül, hogy Daniel Ortega valóban össze akarja-e kapcsolni a gazdasági ésszerűséget a tömeges nyomor enyhítésével, a radikális populizmus felé tájékozódik-e, vagy egyszerűen megmarad a hatalmi játékoknál.
A fokozott politikai indulatok közepette váratlanul nyugdíjazását kérte a rendfenntartásban élenjáró, ám a rendőrség október 23-i fellépése miatt több oldalról is kritizált budapesti rendőrfőkapitány. Megfutamodott volna a fanatikusnak tartott főrendőr? Ki akarták rúgni? A pénzét féltette?
A nyugdíjrendszer mindkét pillére (a magánnyugdíj-pénztári és az állami nyugdíjbiztosító) roskadozik, és a kettő viszonya is torz. A kormánytervek a legégetőbb problémákat orvosolják, de ez csak az első elemnek egy kis részét érinti.
Az internetes szerencsejátékkal foglalkozó cégek forgalma évi sok millárd dollár, a regisztrált játékosok száma több tízmillió szerte a világon. A virágzó üzletág azonban a legtöbb helyen ingatag talajon áll: az internetes fogadók tekintélyes hányada olyan országban él, ahol tilos - de jobb esetben is nem volna szabad - így játszaniuk.
Másfél hónap múltán megállapodni látszik az MSZP és az SZDSZ a fővárosi koalícióról. A biztos védekezésre épülő kivárásos taktika meghozta az eredményt: sovány döntetlenek születtek.
Tavasz óta tudjuk: a lakossági gázár-kompenzáció csökkenni fog. A gázár emelése miatt a távfűtött lakásoknál legfeljebb a drágulás mértéke volt kérdéses. A Főtáv november 1-jével 8,4 százalékkal emelt, azzal pedig előre számol, hogy emiatt kevesen zárják majd a szívükbe.
Májusban a Gyurcsány-kormány is elővette a kormányzati negyed gondolatát. A múlt héten lezárult a pályázat, melyen a helyszínekre tett javaslatokat várták. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság a Déli és a Nyugati pályaudvart, valamint a Lágymányosi hídtól délre fekvő pesti Duna-partot ajánlotta. De vajon jól sáfárkodik-e a kormány a köztulajdonnal, és számolt-e az urbanisztikai következményekkel?
Az idei filmszemle fődíjas alkotása brutális képekben mesél - három generáció történetén keresztül - a test ördögéről.
A Polip című sorozat hőseként vált világhírűvé. Emellett tekintélyes színházi múltja van, Luca Ronconi és Giorgio Strehler rendezéseiben a drámairodalom legnagyobbjait alakította, Petrucchiót és Macbethet, Otellót és Don Juant. A római Teatro Tor Bella Monaca alapító igazgatójaként megannyi kortárs művet visz színre. Néhány éve filmrendezőként is jelentősek a sikerei. Legújabb filmje, a Bűnügyi regény most megy a magyar mozikban. Berlinben beszéltünk vele.
2005-ben elnyerte a STRABAG Festészeti Díj alkotói támogatását, ekkor mutatta be első áttekintő tárlatát. Az acb Kortárs Művészeti Galériában egy teljesen új ciklust prezentál: minden kép legalább két, egymásra festett forma vagy formacsoport kompozícióján alapul.
A Kiscsillaggal a napokban jelentette meg első lemezét, a moziban Pálos György Sztornójában a főszerepet viszi, s faggatnunk kellett a Kispál és a borz kríziséről is.
Are you ready, Steve? Ah ha! Andy? Yeah! Mick? Okay - ismerős? Alright fellas, let's go! Így sem: Oh, it's been gettin' so hard / Livin' with the things you do to me, ah ha/ My dreams are gettin' so strange / I'd like to tell you everythin' I see...? Egy kis gyöngyszem a méltán elfeledett Sweet együttes 1973-as Blockbusters című albumáról, a Báltermi villám. Szocialista munkaverseny a Chinn-Chapman slágergyárban - könnyű vele elkezdeni egy filmet, kort fest, hangulatot teremt, cool, ha akarom.
Nagy József, azaz Josef Nadj 1980-óta Franciaországban alkot. A pantomimet, a kontakttáncot a keleti harcművészetek és a butoh világával vegyíti, helyenként költői szövegekkel díszíti az előadást.
Itt van ez a baromi hosszú gumikötél, a fix végén (elején?), valahol a messzi ködben Moliére Don Juanja, a másikon meg Bodó Viktor az egész társulattal. Ugranak - kisebbet, nagyobbat. Vakmerés kevés van benne, inkább kíváncsi játékosság: szakad-e a kötél vagy csak nyúlik; ja, és hogy mit bír ki az a fix pont.
Ha csak felületesen is, de átpásztázunk az elmúlt tíz-tizenöt év magyar festészetén, három tendenciát figyelhetünk meg: az egyik egy rurálisnak, egyszerűnek és "ügyetlennek" álcázott, szofisztikált posztkonceptualizmus, másképpen fogalmazva: speciális arte povera némi "vidékies" gesztussal, a "kívülmaradás" attitűdjével pozsgásítva, melynek narrativitása akkor is jellegzetesen kemény, ironikus és paradoxonra építő, amikor nem a jellemző installációs formában vagy assemblage-ként nyilatkozik meg, hanem például rajztanárosan affektált formába burkolózik.
Volt egyszer egy film, 1963-ban készült - akkor még senki nem élt, legalábbis mifelénk.
A háromosztatú film nyitó része játszódhatna akár a megszállt Ukrajna valamelyik apró falujának legszélén.
Tudós volt és szabadsághős. Litván Györgyöt ugyanaz a szellemi igényesség és emberi derekasság tette a huszadik századi magyar történelem egyik legkiválóbb kutatójává, mint 1956 imponálóan bátor hősévé. Pózolás és pipiskedés nélkül is meglátszott rajta, hogy nagy ember.
Bár lapzártánk napján (hétfőn) már Finnország egyik legmenősebb síparadicsomában, Leviben (közel ötven pálya, egy csomó közülük kivilágítható, úgy húsz felvonó - tényleg minden, amit csak el lehet képzelni) Johanna Debreczeni (tamperei karaoke-fenomén) énekel a legelegánsabb szállodában, a hétvégén egyéb természetű "nagy dolgok" is estek ott. Némi késéssel (az október végére belőtt soldeni "gleccserversenyt" elvitte a +9 ·C) elindult az alpesi sívilág-kupa idei szezonja - a női és férfi szlalom számokkal (magyarul a műlesiklással).
Háromszobányi pipa kedvéért talán túlzás bejárni Tolnát-Baranyát. Tolna, Baranya, sőt Somogy határvidékét - ez a táj a Zselic - önmagáért járja be az ember, mert szépséges, mert változatos, meghitt és megindító az apró, részben halódó, részben lassan kirándulóhellyé alakuló falvaival, hegyvölgyeivel és a csenddel.
Ismét újabb fejezetéhez érkezett a globális felmelegedés körüli tudományos és politikai vita: ezúttal egy tekintélyes brit közgazdász, Nicholas Stern tette közzé a maga riasztó előrejelzését. Stern megállapításait sokan üdvözlik, s persze számosan támadják, ahogy az már lenni szokott.
Ha egy anatómiát tanuló diáknak szüksége van koponyára, megvásárolhatja valamelyik orvosi szakboltban műanyagból. Igazi emberi koponyához nem lehet hozzájutni Magyarországon, legalábbis legálisan.
