Nigéria demokratizálódása
Három hónap alatt négy választás - ez azért szép eredmény egy száztízmilliós, gazdagnak indult, késõbb azonban a korrupcióban, az állami pénzek kifosztásában, a katonai diktatúrákban teljesen lepusztult országtól, amely most megpróbál visszakapaszkodni a komolyan veendõ középhatalmak sorába.
Halál és újjászületés
Nigéria számára két ember halála hozta meg az új lehetõséget. Az egyik Sani Abacha volt, a diktátor, aki tavaly júniusban halt meg, öt évvel azután, hogy zavaros körülmények között gyõztesen került ki az elnökválasztást semmisnek nyilvánító tábornoki kar belsõ csatározásaiból egy polgárháborús helyzetben. A másik a magát gyõztesnek tekintõ egykori ellenzéki elnökjelölt, egy kétes karriert befutott dúsgazdag üzletember, Moshood Abiola, akit néhány héttel késõbb, a halálbüntetés árnyékában, börtönben ért a halál.
A diktátor halála után nehéz lett volna más legitim államfõt elképzelni, mint Abiolát, akirõl viszont a tábornoki kar hallani sem akart. Így viszont, hogy már õ sem élt, újra egy tábornok került az ország élére. Abdulsalam Abubakar viszont abban különbözik a legtöbb elõdjétõl (Nigériát a függetlenné válása óta többnyire katonák irányították), hogy a hetek, hónapok során bebizonyosodott: valóban normális, demokratikus, rendezett és áttekinthetõ pénzügyekkel rendelkezõ országot képzel el, és valóban át akarja adni a hatalmat egy polgári kormányzatnak.
Kiengedte a politikai foglyokat - köztük a két mostani elnökjelöltet -, meghirdette az átalakulás ütemtervét, amelynek a végpontján május 29. áll. Erre a napra tervezi a hatalom átadását a kétkamarás parlamentnek és az államfõnek. A pontos hatalommegosztást meghatározó új alkotmányt mindenesetre még a tábornoki kar dolgozza ki.
Elõször - még decemberben - a helyhatósági választások zajlottak le, viszonylag nagy érdeklõdés és lelkesedés mellett. Január elején a 36 szövetségi állam szintjén tartottak választásokat, miközben kaotikus összevisszaságban alakultak és szûntek meg a pártok, születtek és futottak zátonyra a választási szövetségek. Ekkor már felismerhetõvé váltak az erõviszonyok, amelyek február közepén a szövetségi törvényhozási választások során a Demokratikus Néppárt abszolút többségét eredményezték. A szombati elnökválasztáson ennek a pártnak a vezetõje, Olusegun Obasanjo kapta a legtöbb szavazatot.
Egy civil tábornok
Régi motorosról van szó, nem minden demokrata hírnév nélkül. Obasanjo egyszer már volt tábornok-elnök Nigériában, és eddig az egyetlen, aki kivonult a politikai életbõl egy választott vezetõ javára. Éppen húsz éve ennek, és ha Abubakar most valóban követi a példáját, megmutathatja még egyszer, hogyan kell katonátlanítani az államot. A tábornoki kar nagyrésze a szigorú társadalmi hierarchiában élõ északi mohamedán haussza törzsekbõl került ki, Obasanjo viszont déli, mégpedig joruba. A jorubák kezében van a gazdasági élet privát szegmentuma, a média, õk adják az értelmiségi elitet. Eléggé elfogadott, a nigériaiak szinte a sors parancsának tekintik, hogy most végre a politikai hatalom is az õ kezükbe kerüljön, aztán majd kiderül, mit kezdenek vele.
Rosszabb ugyanis már nem nagyon lehet. Nigéria a Niger-delta hatalmas kõolajkészleteire alapozta a gazdaságát már a hatvanas évektõl kezdve. Ez azonban most már kevés, a kõolaj ára egyre csak süllyed, a bevételek egyre apadnak, az adósság (jelenleg mintegy harmincmilliárd dollár) növekszik, az infrastruktúra lepusztult, a közszolgáltatások alig mûködnek. A mindenkori hatalom és szûk környezete él csak jól hosszú évek óta. Például azért, mert a közelmúltig a kivételezettek szûk körének jogában állt a piaci árfolyam negyedéért dollárt vásárolni, olyan bankhitelekbõl, amelyeket nemlétezõ importra, soha meg nem valósult beruházásokra vettek fel. Ezek között az álberuházások között egész acélmûvek szerepeltek, amelyek költségkerete miniszterek és családtagjaik zsebében tûnt el az Abubakar-kormány vizsgálatai szerint. Így lett a nyugalmazott ezredesek és tábornokok szûk köre az újgazdag elit. És ez az elit finanszírozta most Obasanjo kampányát. Vannak olyan hírek, hogy a volt katona-elnök egész szövetségi államok szavazóit fizette le, fejenként 300 dollárnyi, a helyi viszonyokhoz képest elképesztõ összeggel.
A változás ára
A több ezer külföldi választási megfigyelõ megerõsítette, hogy voltak rendellenességek a szombati elnökválasztáson, de lapzártáig nem vonták kétségbe az eredmények érvényességét, azzal együtt sem, hogy a megfigyelhetõ módon igencsak mérsékelt érdeklõdésbõl becsült arányokhoz képest néhány millióval több szavazat került elõ az urnákból. A hamis szavazatok gyártásában azonban feltehetõen a másik jelölt, Olu Falae is részt vett. Õ korábban egyszer már pénzügyminiszter volt, és az államkassza körüli manipulációk felszámolására tett egy addig és azóta is példa nélkül álló, ugyanakkor a hadsereg ellenérdekeltsége folytán kudarcba fulladt kísérletet. Egy olyan pártszövetség támogatja, amely részben hausszaellenes jorubák etnikai nacionalizmusát képviseli, részben viszont Abacha diktátor egykori híveinek önátmentésére jött létre. Olu Falae szintén joruba, így õ a sûrûn lakott és viszonylag fejlett délnyugati országrészben volt sikeres, míg Obasanjo fõleg északon tarolt.
A számára kedvezõtlen eredmények láttán Olu Falae visszalépett, és bírósághoz fordul. Azt viszont senki sem akarja - talán el lehet hinni, hogy Abubakar sem -, hogy érvénytelennek minõsüljön a választás. Nigéria agóniája nem csak Afrika legnépesebb, kétszázötven különféle etnikumból álló országát tartja állandó robbanásveszélyben. Egész Nyugat-Afrika stabilitását befolyásolja, hogy a térség potenciális csendõre egy vegetáló, ingatag léptû koldus. És a szélesebb külvilág is - a hitelezõktõl a potenciális beruházókig - abban érdekelt, hogy bármennyire nyugtalanító körülmények között is, de megvalósuljon végre Nigériában az átlátható, a hatalom önérdekeinél messzebbre látó civil kormányzás, jótékonyan befolyásolva a térség jövõjét.
Khwowa Csithiboo
