Dél-Afrika
A választási elõkészületek már hónapok óta, a legfrissebb csúcstechnológia bevetésével zajlanak. A legfélreesõbb falvakban is akkumulátoros, szkennerrel ellátott mini-számítógépekbe táplálják be a személyazonossági kártyák adatait, a gép pedig kiköp egy vonalkódos cédulát, amit az igazolványra ragasztanak. A gépeket ezután összegyûjtik a legközelebbi kisvárosban, egy kattintás az egérrel, és már át is táplálták az adatokat egy nagyobb gépbe, még egy kattintás, és mûholdas átvitellel már be is futottak a pretoriai központi komputerbe. Így készül a szavazólista. A választás napján is hasonlóan zajlanak majd a dolgok: vonalkód, szkenner, lehet ikszelni.
Félfelség
A baj csak az, hogy ötmillió választásra jogosult dél-afrikainak csak régi személyazonosságija van, ezt nem ismeri fel a rendszer, úgyhogy õk ezúttal nem gyakorolhatják a népfelség jogát, ahogy az a további két és fél millió ember sem, akinek semmiféle igazolványa nincs. Ez így együtt máris harmincszázaléknyi nem szavazó. Aztán vannak, akik regisztráltathatnák magukat, de nem teszik, mert nincs kedvük - fõleg a munka nélküli fiatalok között vannak ilyenek, méghozzá nyugtalanítóan sokan. Jó, ha ötvenszázalékos lesz a részvétel.
Még nyugtalanítóbb persze, hogy maguk a munkanélküliek is nagyon sokan vannak. A kormány 1997-ben elindított növekedési, munkahelyteremtõ és újraelosztási programja négyszázezer új munkahely kialakítását célozta meg, de a munkanélküliek aránya tovább nõtt, 1998 végére már 35 százalék volt, ami közel jár a világcsúcshoz. (A 18-25 éves korosztály esetében pedig már 50 százalék körül alakul az arány.)
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a GDP növekedése tavaly az 1 százalékot sem érte el, hogy az egykor híresen stabil valuta, a rand értéke egyre csak zuhan, hogy az arany (amelynek kitermelésében Dél-Afrika világelsõ) egyre kevesebbet ér a világpiacon, hogy a feketék nagy része gazdaságilag semmit sem érez az apartheid megszûnésének következményeibõl, akkor sem csodálkozhatnánk, ha vad populista kampányban csapnának össze a pártok. A kommunista párt, az ANC régi szövetségese és koalíciós partnere fel is vetette tavaly nyáron, hogy szakítani kellene a gazdasági programmal, amely további privatizációkat, a munkaerõpiac további ruganyosítását ígéri.
Ingerült szövetségesek
Fõleg az utóbbi, a foglalkoztatottak meglévõ jogait fenyegetõ elképzelés izgatta fel az ANC egy további szövetségesét, a Cosatu nevû, másfél millió tagjával impozáns politikai erõt képviselõ szakszervezeti szövetséget. A Cosatu vezetõi lényegében szintén kommunisták. Mandela felcsattanva utasította el és sértõnek minõsítette a bírálatokat, majd ugyanezt tette Mbeki is, aki egyébként maga is kommunista pártvezetõ volt, és csak az 1994-es, elsõ demokratikus választások elõtt lopakodott át az ANC-be.
Az ANC-kommunisták-Cosatu-szövetséget megrendítette ugyan a vita, de az ANC hatalmas erõfölénye miatt a két utóbbi csak a hatalomból való távozás és a meghátrálás között választhatott, így aztán háborgó szívvel visszasomfordáltak a sorba. A legnagyobb pártnak sem nagyon van választása. Körülnézhetne ugyan a saját jobboldalán, de itt elõször is a zuluk Inkatha Szabadságpártját találja, amely egy meglehetõsen szeszélyes, etnikai forrongásokba bonyolódni túl könnyen képes formáció, jobb nem kezdeni vele.
A további bajkeverõk között tartják számon az Egyesült Demokratikus Mozgalmat (UDM). Ezt a nemrég alakult pártot egy az ANC balszárnyából kivált fekete és egy De Klerk korábbi elnök Nemzeti Pártjából érkezett fehér politikus vezeti. Az ANC-UDM-ellentétek már tavaly nyáron is véres és halálos összecsapásokban csúcsosodtak ki Kwa-Zulu tartományban, idén januárban pedig egymás után két UDM-vezetõt gyilkoltak meg, amit megtorlásként egy tucat ártatlan ember lemészárlása követett.
A dél-afrikai közállapotok legsúlyosabb eleme, hogy a bûnözés is rekordméreteket ért el. Az õrzõ-védõ tevékenység a legdinamikusabban fejlõdõ ágazattá nõtte ki magát. A szakterület vállalkozásai már több mint háromszázezer embert foglalkoztatnak - a rendõrség létszáma ennek a felét sem éri el. A munka nélküli fiatalok, akik esetleg találnának is alkalmi munkát, az itt várható kereset ötszörösét-tízszeresét kereshetik meg, ha egy drogkereskedõ szolgálatába állnak. A gengsztermaffiák milliomos fõnökeit graffitik dicsõítik a nyomornegyedek házfalain.
Biztonságos iszlám
De a polgári önvédelem szervezõdése is csak növeli a bajt. A Nép a Gengszterizmus és a Kábítószer Ellen (Pagad) nevû fokvárosi mohamedán polgárõrség tagjai arról beszélnek, hogy a rendõrség soraiból sokan mûködnek együtt a bandákkal. Ellenük viszont az a vád, hogy egyfajta mohamedán fundamentalista erõszakszervezetként mûködnek, amely politikai célokat követ, ilyen jellegû megmozdulásokat szervez. A dél-afrikai mohamedánok rivalizáló fundamentalista csoportjai az elmúlt hónapokban meglehetõsen elõtérbe kerültek az ország közfigyelmében. Egyik pártjuknak a vezetõje egyenesen egy dél-afrikai iszlamista állam küszöbönálló eljövetelét ígérte. A mohamedánok igen alacsony száma ezt a víziót távol tartja ugyan a valóság minden elgondolható alakulásától, tény viszont, hogy ez a vallási csoport most nem rendelkezik semmiféle érdekérvényesítési lehetõséggel, ami egyfajta veszélyt jelent az országra nézve.
A választások után sem lesz ez másként, mint ahogy a fasisztáktól a melegek és leszbikusok szervezetéig számos ellenzéki párt csak formálisan lesz jelen a kampányban. A 32 induló párt közül az ellenzékiek együttes támogatottsága nem éri el a 30 százalékot, ami perspektívátlanná teszi esetleges együttmûködésüket. Legfeljebb azért küzdhetnek, hogy az új törvényhozásban az elsõ helyre kerüljenek a minimális súlyú ellenzéki oldalon. Annak a veszélynek semmiképpen sincsenek kitéve, hogy az ország problémáinak megoldásába aktívan bele kelljen kapcsolódniuk.
Egy hónappal ezelõtt Nelson Mandela a fajüldözésmentes Dél-Afrika elsõ öt évét értékelte. Hárommillió emberhez jutott el a folyóvíz, kétmillióhoz a villany, másfél millióhoz a telefon. A feszültségek, egyenlõtlenségek azonban csak élezõdtek. A problémákat az ANC-nek kell majd kezelnie, a fokozódó türelmetlenség közepette hihetetlen türelemmel, egyre élesebb támadások közepette, minden bizonnyal népszerûtlenül.
Khwowa Tsithiboo
