Az RMDSZ viszonylagos sikerénél és az MPP váratlan bukásánál azonban van egy sokkal fontosabb üzenete a hét végi eseményeknek. Jelesül: a teljes magyar érdekképviselet megint egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy letarolja a román jobboldal.
A közvéleményt legjobban Hargita megye és a Székelyföld sorsa érdekelte, hiszen itt volt a legerősebb az MPP-RMDSZ-konfliktus. Az első pillantásra meggyőző RMDSZ-sikerhez tegyük hozzá: Hargita megyében és Székelyföldön még kisebb volt a részvételi arány (47 százalék), mint az amúgy is kicsi országos átlag (52 százalék). Talán túl sok volt a kampány ebben a régióban,
túl hosszan, túl intenzíven
próbálta meg a két rivális magára irányítani a figyelmet. Itt történt a legtöbb szabálysértés és atrocitás is (plakátrongálás, verekedés, személyiségi jogok megsértése). Székelyföld, legalábbis Hargita megye, belefáradt ebbe a huzavonába.
A várakozásokkal ellentétben Székelyudvarhelyen - szoros küzdelemben, a szavazatok 51,2 százalékával - az RMDSZ-es polgármester, Bunta Levente győzött. A sokáig mozdíthatatlannak tűnő Szász Jenő el sem indult a polgármesteri tisztségért, inkább a megyei önkormányzat élére jelölte őt az MPP - ha itt győz, akkor az ún. polgári oldalé a Székelyföld, legalábbis szimbolikus szinten. (Szász megyei elnöki jelölése annak volt a nyilvánvaló jele, hogy még saját párttársai is szabadulni igyekeztek tőle.) De a Hargita megyén belüli regionális ellentétek, az Udvarhely és Csíkszereda között évek óta gyűlő feszültségek eleve kilátástalanná tették, hogy Szász ilyen pozícióban elég szavazatot kapjon. Sepsiszentgyörgyön, az MPP másik stratégiai városában is alacsony volt a részvételi arány, a magyar-magyar mérkőzés Csinta Samu (MPP) és az RMDSZ-es Antal Árpád között itt döntetlenre végződött, második forduló lesz. Az biztos, hogy politikai értelemben fel kell adni az egységes - automatikusan jobbra szavazó - Székelyföld elméletét. Az európai parlamenti választások során megszerzett alkupozícióját az MPP elvesztette. Az Orbán-látogatás hasonló reakciókat váltott ki, mint a vajdasági Fidesz-kampány: a Magyarországról (túl)támogatott jelöltektől elfordultak a választók.
Az ún. szórvány sokkal fegyelmezettebbnek mutatkozott (a határ menti Bihar megyében 55 százalék feletti, Szatmár megyében a székelyföldihez hasonló volt a részvételi arány). Szatmárnémetiben úgy tűnik, sikerül megismételni a négy évvel ezelőtti bravúrt: akkor az RMDSZ-es Ilyés Gyulát román szavazatok segítették a polgármesteri székhez. Most itt második forduló lesz, de Ilyés eddigi eredménye megnyugtató, és számíthat a román "átszavazókra".
Nem szerepelt jól viszont az RMDSZ a nagyvárosokban, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Marosvásárhelyen négy évvel ezelőtt egy roszszul szervezett,
etnikai konfliktusokra
alapozó kampányban csúfosan megbukott a magyar párt jelöltje. Most viszont óramű-pontosságú, többnyelvű választási hadjárat folyt, az RMDSZ aktivistái ajtótól ajtóig haladva eljutottak minden választópolgárhoz, és mindenről beszéltek, ami fontos lehet. És bár a román és a magyar szavazókat egyaránt sikerült megszólítani, mégsem nyert az RMDSZ kétségtelenül legerősebb jelöltje. Borbély László példátlan erőfeszítése 46 százalékra volt elegendő, a demokrata párti jelölt 54-et kapott. Az RMDSZ helyi erejét azonban jelzi, hogy a román demokraták pánikba estek, a város egész nap izgatott és feldúlt volt a sorozatos kampánycsendsértések és visszaélések miatt, és még a román jelölt, Dorin Florea sem bízott a saját győzelmében. A játszma itt még nem futott le, a jól dokumentált választási visszaélések miatt az RMDSZ jelöltje megóvta az eredményt. (Az MPP itt még a megyei önkormányzatba jutáshoz elegendő szavazatokat sem gyűjtötte össze, a Tőkés László testvére, Tőkés András által fémjelzett kampány csak 2 százalékra volt elegendő.) Kolozsváron a szintén demokrata párti Emil Boc 75 százalékos, lélegzetelállító fölénnyel nyert, az MPP itt - Maros megyéhez hasonlóan - 2 százalékot ért el (az egykor rettegett Gheorghe Funar most 3,5-et kapott). A magyar szavazatok háromnegyede itt is az RMDSZ-nek jutott. Mindez mégsem elegendő a hatékony önkormányzati szerepvállaláshoz; az átütő RMDSZ-győzelem elmarad annak ellenére, hogy nyilvánvaló: nem kell tartania saját magyar ellenzékétől.
A vasárnapi helyhatósági választások azt bizonyították, hogy a romániai magyar politika önmagát képes túlélni - de túléli-e a román politikai valóságot, az egyre gátlástalanabbul működő román demokratákat és az elsorvadó liberálisokat? Az RMDSZ immár hosszú évek óta kénytelen-kelletlen a belmagyar konfliktusokra figyel. Azzal az MPP-vel viaskodik, amelynek politikai szövetségese - a Fidesz mellett, majdhogynem azzal karöltve - épp a román jobboldal könyörtelen gyűjtőpártja, a Demokrata Párt. A székelyföldi példa azt mutatja, hogy Markóék megtanulták kezelni saját ellenzéküket; a határ menti övezetben elért eredmények arra engednek következtetni, hogy lépni tudnak a román választók és a megújulás felé is. A nagy falat azonban még mindig megakad a szövetség torkán: a nagyvárosokban képtelen felvenni a versenyt a PD-vel. Félúton van a saját eddigi zárványai, konfliktusai és a megújulás, az új politikai szövetségépítés között - és csupán néhány hónapja van arra, hogy a parlamenti választásokig célba érjen.
