Orbán egy „speciális magyar laboratóriumként” tekint az országra

  • narancs.hu
  • 2024. május 11.

Külpol

„A közös bennünk az is, hogy mi nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljék az életüket" – nyilatkozta a miniszterelnök a kínai állami tévének.

A csaknem félórás, az itteni kínai beruházásokat is bemutató riportban Orbán Viktor miniszterelnök kedélyes kérdésekre adhatott válaszokat, kiemelve politikájának minden pozitív elemét, melyeket "már tényleg csak a magyar-kínai viszony pozitívumai múlják felül" – írja a hvg.hu.

A két népet, illetve magát a miniszterelnököt és európai útján Budapestre is ellátogató kínai államfőt, Hszi Csin-pinget Orbán szerint az köti össze, hogy „mi magyarok keletről jöttünk, és az eredet nagyon fontos a számunkra”. Ez a találkozónak is „különleges érzelmi” töltetet adott, és hozzájárul ahhoz is, hogy mi mint Európa keleti állama jól értjük Kínát – folytatja. Szerinte ugyanakkor az is közelebb hozza őket egymáshoz Hszivel, hogy mindketten faluról származnak.

A kínai államfőről azonban ennél többet is mond: „Meg vagyok győződve arról, hogy a világnak erős vezetőkre van szüksége, és Kína élén a világ egyik legerősebb politika vezetője áll” – fejtegeti a miniszterelnök a kínai tévé mosolygós-bólogatós riporterének.

Utóbbi háborúval kapcsolatos kérdésére Orbán azt feleli, Kína és Magyarország nem állt soha semmilyen háború pártján, Kína ugyanakkor fontos béketeremtő pozícióban van, ez témája volt a budapesti találkozónak is. A másik fontos téma a gazdaság volt, amivel kapcsolatban Orbán arról beszél, hogy jelenleg Kína sok területen az élen áll, Magyarországon pedig szintén ezt szeretnénk. Az egyik közös fejlesztés a Budapest-Belgrád vasút; Orbán biztos abban, hogy 2026-ra elkészül a magyarországi szakasz, egyben meg is invitálta a riportert, hogy együtt ünnepeljék ezt meg. (Vonatozni nem hívta, talán azért, mert kizárólag teherjáratok számára épül a vonal, amiről korábban Orbán még úgy nyilatkozott, anyagilag talán sosem fog megtérülni Magyarország számára, de szimbolikus, mivel ezáltal felkerülünk a térképre – emlékeztet a lap.)

A riportban megszólal egy debreceni férfi is, aki izgalmasnak tartja, hogy egy ilyen modern üzem érkezik a városába, mint a CATL akkumulátorgyártó üzeme, egy magyar nő pedig arról beszél, mennyire izgalmas egy ekkora cég munkatársának lenni.

Orbán ugyanakkor azt fejtegeti: egy „speciális magyar laboratóriumként” tekint az országra, ahol a keleti és a nyugati cégek fizikailag egy térben is együttműködhetnek egy üzleti park területén, erről szeretné meggyőzni a feleket. Mindez azért is fontos, mert szerinte „nem csak egy tízmilliós országról beszélünk, hanem részei vagyunk a 400 milliós uniós belső piacnak is”.

A magyar miniszterelnök nyilván tisztában van azzal, hogy Kína számára a legnagyobb vonzerőt az EU-tagság jelenti Magyarország esetében – ha máshonnan nem, azért, mert erről maga Hszi is erről beszélt közös sajtótájékoztatójukon. A dicsekvő mondat után aztán visszabillen az EU-kritikus rutinba, és már arról beszél, mennyire rossznak tartja az unió által elindított versenyvizsgálatot a kínai e-autók piacán. Brüsszel ezt egyébként a termékeknek nyújtott, piactorzítónak ítélt állami támogatások miatt indította, és része az EU óvatos hozzáállásának, amelyet leginkább a derisking, vagyis kockázatcsökkentés jelzővel illetnek. Orbán elismétli sokat emlegetett érvét, miszerint a derisking vagy az amerikai decoupling (leválás) politikája helyett a connectivity (összeköttetés) a jó irány. Ennek jegyében azt ígéri, hogy amikor júliusban átveszi az ország az EU féléves elnökségét, célja lesz a Kínával szembeni viszony javítása.

A jó viszonyra új magyarázattal is szolgál az interjúban: „A közös bennünk az is, hogy mi nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljék az életüket, elfogadjuk a kulturális különbségeket és ezt várjuk mástól is. A kínaiak ebben a tiszteletben példát mutatnak másoknak is” – emeli ki, a kínai tévénézők pedig nyilván leveszik majd ebből, hogy a magyar kormány épp annyira toleráns, akár a pekingi vezetés.

Az interjú végén a riporter egy képet mutat Orbánnak, amelyen a brit parlament futballválogatottja elleni meccsen játszik, és arról kérdezi, focista múltja mennyiben határozta meg politikusi munkáját, és azt, amilyen emberré vált. Orbán úgy válaszol: „A fociban, akárcsak a politikában nem az a kérdés, hol van most a labda, azt mindenki láthatja. A kérdés az, hol lesz a labda.” Szerinte a magyarok azért játszhattak kétszer is vb-döntőt, mert képesek rá, hogy megmondják, hol lesz a labda a következő pillanatban.

Nyitóképünkön: diákok kínai és magyar zászlókkal a kezükben a fővárosi Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban 2024. május 9-én. Ezen a napon meglátogatta az intézményt Hszi Csin-ping felesége

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.