Magyar Narancs: Magyarul is megjelent új könyvében, az Autokrácia Rt.-ben bemutatja, hogy az autoriter államok, félretéve ideológiai különbségeiket, elkezdtek együttműködni a demokráciák gyengítése céljából. A nemrég Kínában tartott nagy találkozó új szintje volt ennek az együttműködésnek?
Anne Applebaum: Úgy mondanám, hogy egy magabiztosabb szintje. Az összegyűlt államok csoportjának nincs közös ideológiai alapja: a nacionalista Oroszország, a teokratikus Irán, Belarusz vagy Észak-Korea igencsak különböznek egymástól. De megegyeztek abban, hogy több szinten együttműködnek. Leginkább abban értenek egyet, hogy nem kedvelnek minket, vagyis a liberális demokratikus világot, amelynek fontos eleme a szabadság, a jogállamiság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság. Nem kedvelik a demokratikus világ nyelvezetét sem, mert a mi fogalmaink a saját ellenzéki mozgalmaik nyelvezete is, tehát közvetlen fenyegetés az autokraták hatalmára. Akik fékek és ellensúlyok nélkül uralkodnak: nincs független bíróság, nincs független média, nem feltétlenül van érdemalapú közigazgatás. A lehető legnagyobb abszolút hatalmat akarják. Ezért minden olyan kormányforma ellen fellépnek, amely valami más, jobb lehetne. Egyre inkább, főleg a kínaiak, lehetőséget látnak abban, hogy gyengül a nyugati szövetség, a demokratikus világ. Ez nagyrészt a Trump-adminisztráció viselkedése miatt van így, amely legalábbis elfordult attól az elképzeléstől, hogy az Egyesült Államok lenne a demokráciák szövetségének a vezetője.
MN: Az, hogy Magyarország és Szlovákia is magas szinten képviseltette magát Pekingben, tekinthető nyílt oldalválasztásnak?
AA: Európa többi részén így látják. Ez a két ország azt üzeni: távolodni akarunk az Európai Uniótól, nem akarunk a részei lenni, nem tiszteljük az értékeit, és azokkal fogunk szövetséget kötni, akik el akarják pusztítani ezeket. Magyarország EU- és NATO-társai – nem tudom, még szövetségesei-e – ezt olyan jelzésnek tekintették, hogy Magyarország más barátokat választott. A kínaiakkal való közös állásfoglalásuk pedig a nyugati értékek elutasítását is jelzi.
MN: Oroszország szerepe világos ebben a szövetségben, de Kína továbbra is próbálja magát passzívnak mutatni, és viszonylag kevés kínai propaganda ér el Európába. Ott pontosan mi a cél?
AA: Kína valóban más, mint Oroszország, és fontos is tisztába tenni a különbséget. Kína érdekelt a nemzetközi kereskedelmi egyezmények betartásában és a kiegyensúlyozott kapcsolatok fenntartásában Európával és az Egyesült Államokkal is, hiszen óriási befektetéseik vannak itt, és kölcsönös befektetések is futnak – mindkét oldal számára fontos piacokról van szó. Ezért nem akarnak nyílt szakítást, ellentétben Oroszországgal. A propagandájuk is más, bár a Tajvanról szóló, mandarin nyelvű kommunikációjuk rendkívül agresszív, hasonlít arra, amit az oroszok terjesztenek Ukrajnában. „A kormány összeomlik, a demokrácia kudarc” – ezek a fő kínai üzenetek Tajvanról. A világ többi részén viszont Kína stabil, szinte jogállami hatalomként akarja magát láttatni, amely az Egyesült Államokat akarja felváltani legfontosabb szuperhatalomként. Ehhez használják fel az amerikai káoszt és a Trump-kormányzat legnagyobb hibáit. Ez a narratíva erősebben hallatszik Ázsiában és Afrikában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
