Közhely, hogy minden választás sorsdöntő, de Moldova esetében ez hatványozottan igaz: az egykor a Szovjetunió részének számított 2,4 milliós országnak ugyanis nemcsak a kelet vagy nyugat kérdésével kell megküzdenie, hanem azzal is, mit kezdjenek a több mint harminc éve de facto államként létező, a nemzetközi jog szerint az ország részénk számító Transznyisztriával és az erős szovjet nosztalgiával. A helyzetet tovább nehezíti, hogy közel sem csak Európának fontos kérdés Moldova, hanem Vlagyimir Putyin is egyre nyíltabban kezeli az országot orosz érdekzónaként. A parlamenti választást vasárnap tartják.
A kérdés egyszerű Moldova számára: képes-e megtartani a határozottan Európa-párti Maia Sandu elnök, illetve pártja a Cselekvés és Szolidarítás (PAS) a parlamenti többségét.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint inkább nem, mint igen: a Politpro szerint a párt csak a szavazatok 31,6 százalékát kapná, szemben a Hazafias Választási Blokk (BEP) névre hallgató négy párt összefogásából született formációval, amiről elég sokat elmond, hogy amolyan irányjelzőként még a címerében is ott van egy sarló-kalapács. Az pedig közel sem biztos, hogy a koalíciós tárgyalásokból jól jön ki a nyugatos erő, mivel a 2020-ban és 2021-ben elnök- és parlamenti választáson is hatalmasat nyert kormánypárt karanténba került, és nincsenek potenciális partnerei. Ez egészen addig nem volt gond, ameddig egyedül is simán hozták az eredményeket, de Európa második legszegényebb országában – sokáig az első helyen álltak, de Ukrajna honvédő háborúja még szomorúbbá tette a képet –, de az ukrajnai háború gazdasági hatásai itt is komoly népszerűségvesztést hoztak. Moldova vezetése ugyanis nagyon határozottan kiáll Ukrajna mellett, viszont nekik ez sok tetkintetben egzisztenciális veszélyt jelent: az orosz haderő mellett ugyanis az orosz kereskedelemről is elég nehéz leválnia egy olyan országnak, amely nem olyan régen még egy államalakulat része volt Oroszországgal. 2022-ben két órával megrövidítették a közvilágítását az országban, mivel a Gazprommal folytatott elszámolási viták miatt egyszerűen nem volt elég energia. Az okokat mindenki megértette, de az egyszerű kisinyovi lakos értelemszerűen csak annyit látott, hogy vaksötét van az utcákon októberben, ez pedig Sandu és Dorin Recean miniszterelnök kormányzása alatt jött össze.
Az elszaladó infláció és a megemelkedett megélhetési költségek egy a moldovainál sokkal erősebb kormányt is kikezdenének, de a PAS mindeközben a saját ígéreteit sem mindig teljesítette: se a korrupcióellenes, se az igazságszolgáltatási reformokat nem tudták összehozni négy év alatt. Hogy ez az elégedetlenség mennyire erős, azt maga Sandu is alábecsülhette, amikor tavaly az EU-tagságról írt ki népszavazást: a politikus arra várt, hogy a nyugathoz csatlakozás ígérete lendületet ad a támogatóiknak és neki is, ami végleg piros lapot mutat az orosz világnak. Ehhez képest mindössze 50,4 százalékkal győztek az igenek, magabiztos nyugatosodás helyett pedig csak az ország teljes megosztottságát lehetett illusztrálni az eredménnyel. Ha Sanduék elbukják a választást, akkor a jelek szerint visszatér a politika élvonalába Igor Dodon korábbi, 2016 és 2020 közötti elnök, aki jó eséllyel él a vétójogával az EU-csatlakozással kapcsolatban, ezzel nagyjából el is döntve az ország jövőbeli sorsát.
Rajtuk kívül két kis pártnak van esélye a bejutásra: elvileg az Alternatíva névre hallgató formáció is nyugati orientációt képvisel, de némileg amolyan „csinált” jellege van: a Politico szerint több vezetője is oroszbarát pártokhoz kötődik, és inkább kleptokrata célokból szívnak el szavazót Sanduéktól, azt viszont kevesen hiszik, hogy végül odaállnának a PAS mellé. Mellettük ott van még a Miénk nevű társaság, amelynek vezére egy Oroszországban meggazdagodott üzletember, Renato Usatîi; mindkét nagy blokktól távolságot tart, épp ezért bárhova állhat a végén. Egyik párt sem tűnik tehát megbízható koalíciós partnernek.
Az Európai Unió komolyan veszi a PAS támogatását – nyáron Emmanuel Macron francia elnök, Donald Tusk lengyel miniszterelnök és Friedrich Merz német kancellár is ellátogatott Kisinyovba, hiszen Moldova nagyon fontos kapocs jelenleg Ukrajna és az EU közt –, de az orosz jelenlét persze megint más szint. Oroszország nem is tagadja különösebben, mennyire fontos számára a maguk oldalára húzni Moldovát, és ahogy azt már megszokhatta a világ, közel sem állnak meg a közös sajtótájékoztatóknál és jól hangzó közleményeknél. A repertoárban ott van a trollfarmokkal kezdve az álhírportálokon át a deppfake-kel készített videókig minden, ami tönkreteheti a nyilvánosságot. Nehéz felsorolni az összes döbbenetes innen érkező sugallmányt, de azért azt mégis csak érdemes megjegyezni, hogy valószínűleg élnek olyan emberek 2025 Moldovájában, akik őszintén azt gondolják, hogy Maia Sandu spermát vásárolt Brad Pitt-től.
A nettó hülyítésen túl ott van még az orosz soft power is: az ország nagy része ortodox keresztény, a Moszkvához ezer szállal kötődő helyi ortodox egyház pedig még kormányellenes tüntetéseket is szervezett az elmúlt években. Van viszont valami, amit tényleg nem hallani más választás körül: a nyílt szavazatvásárlás. A hatóságok becslése szerint már a tavalyi népszavazáson is nagyjából 130 ezer ember kapott pénzt a szavazatáért, ami óriási szám egy olyan országban, ahol nagyjából 1,5 millióan szavaznak. A nyáron az Egyesült Államok és az EU által orosz ügynöknek minősített és szankciók alá helyezett, nyíltan oroszbarát és jelenleg Oroszországban is élő Ilan Sor havi 3000 dolláros kifizetést ajánlott fel a moldovaiaknak a kormányellenes tüntetéseken való részvételért. A BBC riportere beépülve mutatta meg szeptemberben, hogy egy oroszok által pénzelt hálózat a választás befolyásolását szervezi az országon belül: hamisítottak közvélemény-kutatásokat, álhíreket terjesztettek a választási eredményeket hamisító kormánypártról. A lap szerint a hálózat alkalmazottai konkrétan Moszkvából kapták a fizetésüket.
A választás előtt próbálnak ennek elébe szaladni a hatóságok:
hétfőn a biztonsági erők 74 embert tartóztattak le nagyszabású razziák során, amelyek vélt orosz támogatású zavargások szítását tervező csoportokat érintettek.
A hatóságok szerint ezt a 74 embert Szerbiábak képezte ki az orosz hírszerzés különféle tüntetési taktikákra. Moldova még választási megfigyelőknek sem adott akkreditációt Oroszországból, de Vlagyimir Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov azt is problémásnak tartotta, hogy náluk mindössze két szavazókört létesítettek, ezzel is „akadályozva a diaszpóra véleményét.”
A helyzetet az ellenzék értelemszerűen próbálja a saját javára fordítani: Dodon állítása szerint pártja pár tagját is célba vették a hatóságok. „A bűnöző PAS-rezsim megpróbál megfélemlíteni minket, megfélemlíteni az embereket és elhallgattatni minket” – mondta, soktamondóan arra kérve választóit, hogy szükség esetén „védjék meg szavazatukat”. Péntek este kiderült, hogy Dodon nem a levegőbe beszélt: a választási bizottság megtiltotta a Moldova Szíve névre hallgató pártnak, hogy részt vegyenek a hétvégi választásokon. Ez az egyik a BEP-et összeadó négy pártból. A Központi Választási Bizottság döntése a Kisinyovi Fellebbviteli Bíróság csütörtöki határozatán alapult, ami 12 hónapra korlátozta a párt tevékenységét. Az igazságügyi minisztérium azután kérte a felfüggesztést, hogy a hónap elején házkutatásokat tartottak a párt tagjainál, és szavazatvásárlás, illegális pártfinanszírozás és pénzmosás gyanúja merült fel. A párt által javasolt összes nevet törlik a BEP jelöltlistájáról, és 24 órát adott a blokknak, hogy módosítsa a listát, és teljesítse a választási törvény által előírt képviseleti küszöböket.
Ha ez nem lenne elég nehezítés, ott van még Transznyisztria: a jelenleg is egyfajta tátongó sebként létező országrész/de facto állam ugyanis olyan ügy, amit valahogy kezelnie kéne az EU-ba igyekvő Moldovának. A helyzeten sokat segíthet, hogy a sokáig masszívan oroszbarát, és 25 százalékban oroszok által lakott terület mostanra már jóval kevesebbet kap Putyintól: idén januárban leállították az oda irányuló gáztranzitot, nyárra pedig odáig odáig fajult a helyzet, hogy még a választott vezetés is kénytelen volt beismerni, nem tudják finanszírozni az alapvető kiadásokat sem, nyáron már állandó vízhiányról és visszatérő áramszünetekről szóltak a hírek. A szakadár régió politikai orientációját az oroszok épp azzal tudták irányítani, hogy ingyen gáz érkezett hozzájuk Ukrajnán keresztül, most viszont hirtelen annak az egyre diverzifikáltabb energiaellátással bíró Moldovának a jóindulatára lettek bízva, amelytől papíron el akarnának szakadni. Novemberben ott is választásra készülnek – bár a világ egyetlen országa sem ismeri el, saját parlamenttel és pénzzel is rendelkeznek –, de az etető orosz kéz eltűnése akár már a moldovai választáson is meglátszódhat. Kérdés persze, mekkora lesz a szavazókedv: Transznyisztriában nincsenek szavazókörök, de mivel lakosai nagyrészt jogilag Moldova állampolgárai, szavazhatnak. Ehhez el kell jutniuk a kormány által ellenőrzött részekre. Tavaly 90 ezer szavazólapot nyomtattak a népszavazásra, de csak 30 ezret használtak fel, igaz, elég látványos végeredmény született: 62,56 százalék nem akarta, hogy Moldova az EU tagja legyen. Kérdés, változik-e az oroszbarát attitűd, mint ahogy az is gyanítható, hogy az ellenzéknek bőven lehet még errefelé mozgósítható tartaléka.
A vasárnapi választás tétjét természetesen nem győzik túlhangsúlyozni az érdekelt felek: a fő kihívó orosz invázióval riogat abban az esetben, ha nem ők győznek, a kormánypárt pedig épp azt gondolja, hogy Moszkva az EU elleni hibrid hadviselés felé használná ugródeszkának Moldovát. Szó van a demokrácia jövőjéről, Moldova történelmének legfontosabb választásáról, de a legerősebbet talán a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk mondta: „Nem lehet biztonságos EU, nincs biztonságos Lengyelország, Franciaország és Németország független Moldova nélkül.”
