Orosz oknyomozó újságírók: „Európa még mindig tele van az orosz titkosszolgálat embereivel”

Külpol

Andrei Soldatov és Irina Borogan szerint az oroszok most pozíciót vesztettek Kelet-Európában, de a jelenlét még így is masszív, a diplomaták kiutasítása pedig nettó politikai üzenet.

„Európa még mindig tele van az orosz titkosszolgálat embereivel. Bár az elmúlt időszakban az oroszok pozíciót és hatalmat vesztettek Kelet-Európában, de olyan nagyvárosokban, mint Bécs, Budapest, Prága és Varsó még mindig masszív a jelenlétük” – így jellemezte a helyzetet Andrei Soldatov és Irina Borogan orosz oknyomozó újságíró egy keddi webinar alkalmával. A beszélgetés apropóját az adta, hogy április közepén a cseh hatóságok tizennyolc diplomatát utasítottak ki az országból, miután úgy találták, erősen megalapozott a gyanú, hogy az orosz titkosszolgálatok képviselőinek szerepük volt egy dél-morvaországi lőszerraktárban, Vrbeticében, 2014 októberében és decemberében történt robbanásokban.

Soldatov és Borogan a titkosszolgálatok szakértői, közösen létrehozott oldalukon, az Agentura.ru-n rendszeresen publikálnak ezzel kapcsolatos anyagokat és több könyvük is megjelent a témában. A webinaron arra a kérdésre keresték a választ, új konfliktust szülhet-e az, hogy az európai országok orosz diplomatákat utasítanak ki (és válaszul az oroszok is európai diplomatákat), vagy különösebben nagy változást nem hoz ez a helyzet.

Kudarc vagy jutalom?

Ahogy az is érdekes kérdés, hogy az olyan leleplezett orosz titkosszolgálati akciók, mint a Szkripal vagy a Navalnij elleni merényletek, mennyire rombolják Oroszország pozícióját. Az újságírók szerint nem különösebben, ugyanis attól, hogy külföldön ezek az akciók kudarcnak tűnnek,

Oroszországban a leleplezett ügynököket nemhogy nem büntetik meg, de hősként ünneplik, és fontos, akár politikai pozíciókkal is jutalmazzák őket.

Így történt azokkal is, akik Alekszandr Valterovics Litvinyenkot megmérgezték 2006-ban. Soldatov és Borogan szerint még ha Oroszországban nincs is annak következménye, hogy ezeket az ügynököket megnevezik, a világ többi részén ez fontos lépés kell, hogy legyen. Míg ugyanis Litvinyenko halála után nem született elég kemény válasz az európai országok részéről, addig a Szkripal-mérgezésnél már erősebb volt a fellépés, Navalnij esetében pedig még inkább. „Ettől viszont nem lesznek óvatosabbak az akcióban résztvevők, hiszen belföldön semmiféle megtorlás nem éri őket, sőt” – mondták.

Az orosz diplomaták kiutasításával kapcsolatban az újságírók azt mondták, láthatóan meglepte az oroszokat a csehek kemény reakciója, pedig számíthattak volna rá. Mint mondják, ebből is látszik, hogy

az orosz titkosszolgálat rendkívül jó az elnyomásban, viszont nem jó az analízisben.

Ezzel Oroszország valamelyest pozíciót vesztett Kelet-Európában, de a mértékét egyelőre nem lehet megjósolni. Viszont azt is megjegyzik, hogy a diplomaták hazaküldése nettó politikai üzenet – ahogy haza nem küldése is: Orbán Viktor a V4-ek közül egyedül nem utasított ki oroszokat Magyarországról –, attól ugyanis nem lesz kevesebb titkosszolgálati akció egy országban, ha kevesebb diplomata marad ott. „Persze a kisebb jelenlét miatt főhet az oroszok feje, de maradt még bőven lehetőségük, hiszen Kelet-Európában mindenhol sok orosz alapítvány, egyesület, kulturális intézmény van. Ezeken keresztül pedig eljutnak az ügynökök is oda, ahová akarnak.”

Diaszpóra és a hadsereg

Soldatov és Borogan arról is beszélt, hogy az orosz diaszpóra tagjai közül egyre többen félnek. Könyvük írásakor különböző országban élő orosz állampolgárokkal beszélgettek, megkerestek papokat, oligarchákat, fiatalokat, nyugdíjasokat és bárhol bárkivel beszéltek, egy ponton mindenki megemlítette a novicsokot és a merényletektől való félelmet. „Sokan kapnak emaileket vagy leveleket az adott országban lévő orosz nagykövetségről vagy kulturális központtól, amiben mindenféle eseményre hívják őket. Ezekben a meghívókban semmi fenyegető nincsen, az emberek mégis furcsának találják, hogy honnan tudják az elérhetőségüket, vagy miért éppen őket hívják meg ilyen rendezvényekre” – mesélte a két újságíró és hozzátették, olyanoknál is előfordult ez, akik például hosszú ideje Amerikába költöztek és már nem is orosz állampolgárok. Ahogy olyannal is találkoztak, akinek azt írták: tudják, hogy melyik évben melyik egyetemen végzett, most találkozót szerveznek, ahová őt is várják sok szeretettel. „Ezek azért gyanús dolgok.”

Újságírói kérdésre elmondták, nem értenek egyet azzal a vélekedéssel, hogy Oroszországot valójában a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) irányítja, mert bár jelentős a befolyásuk,

Putyinnak senki sem parancsol.

Ráadásul 2014-ben megváltozott Putyin hozzáállása a szervezethez, addig ugyanis úgy tűnt, hogy bármilyen konfliktus van akár belföldön, akár külföldön, az FSZB a megoldás mindenre, ők mindent el tudnak intézni. Az ukrán háborúban azonban ez nem valósult meg, így mind inkább előtérbe került a hadsereg. A Krím-félsziget annektálása már egy az egyben katonai akció volt, ráadásul az oroszok szempontjából sikeres, így Putyin egyre jobban bízott a hadseregben, a megoldó szerep egyre inkább az övék lett. Ez mai napig így maradt, az élet minden területén jelen vannak és befolyással bírnak.

A beszélgetés a FJUM és a Pressclub Concordia szervezésében valósult meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.