Hogyan buktatta le pár újságíró a titkos orosz Navalnij-műveletet?
Putyin balján az orosz titkosszolgálat (FSZB) vezetője, Alekszandr Bortnyikov

Hogyan buktatta le pár újságíró a titkos orosz Navalnij-műveletet?

Külpol

Úgy, hogy táblázatokat vetettek össze. De honnan volt annyi táblázatuk? Végigrágtuk magunkat a Bellingcat-riporton, amely először kötötte össze a Navalnij elleni idegmérgezéses merényletet az orosz biztonsági szolgálattal. Az oknyomozás hátterében a titkos orosz állami novicsokprogram is felsejlik.

 

December 14-én a Der Spiegel német hírmagazin közlése alapján körbement a világsajtóban, hogy a Putyin-ellenes orosz politikai erők legfontosabb figuráját, Alekszej Navalnijt az orosz nemzetbiztonsági szolgálat egyik speciális különítménye mérgezte meg egy titkos akció során. Ez önmagában nem eget verő újdonság: német katonai tudósok, két független európai labor és a Vegyifegyver-ellenes Szervezet (OPCW — Organization for the Prohibition of Chemical Weapons) már korábban az egykori Szovjetunióban kifejlesztett novicsok csoportba tartozó idegméregként azonsították a Navalnij szervezétében talált vegyületeket, noha szigorúan véve új, a tiltott harci idegmérgek listáján még nem szereplő méregről van szó.

Európai országok és az amerikai kormány ez alapján vádolták az orosz kormányt a mérgezéses merénylettel — Moszkva végig tagadta a vádakat, a hivatalos kommunikáció szerint Navalnij rosszullétét keringési zavar okozta, és ha bármilyen méreg a testébe jutott, az nem Oroszországban történt. 

Az Európai Uniót (EU) ez nem hatotta meg: október közepén magas rangú, Putyin közvetlen közelében tevékenykedő orosz állami tisztviselőket — Alekszandr Bortnyikovot, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatóját, Szergej Kirijenkót, az elnöki hivatal vezetőjének helyettesét, Andrej Jarint, az elnöki hivatal belpolitikai részlegének vezetőjét, valamint Alekszej Krivorucskót és Pavel Popovot, a védelmi miniszter két helyettesetét —, illetve a komplett Szerveskémiai és Technológiai Állami Kutatóintézet (GosNIIOKhT) kitiltották az unió területéről, vagyoni eszözeiket is befagyasztották a tiltott idegmérgekre vonatkozó nemzetközi egyezmények megszegése miatt. 

Az ügy lényegében itt lezárult, hivatalosan egyik ország igazságszolgáltatási rendszere sem foglalkozott tovább azzal, hogy kik, miért és hogyan mérgezték meg Navalnijt, és az orosz hatóságok sem indítottak vizsgálatot, hiszen az ő verziójuk szerint eleve mérgezés sem történt. Ekkor jött pár újságíró és egy pár éve alapított, kevéssé ismert oknyomozó portál, és egyetlen cikkben feltárták az orosz biztonsági szolgálat, vagyis az FSZB speciálisan vegyi hadviselésre kiképzett titkosügynökeinek mozgását, azonosították az egység tagjait és vezetőit, így azokat is, akik a mérgezés napján Navalnij közelében tevékenykedtek.

Évekre visszamenőleg rekonstruálták a teljes Navalnij-műveletet, és még az orosz titkos és tiltott — a hivatalos verzió szerint legkésőbb 2010-ben lezárt — idegméreg- és vegyifegyverprogram működéséről is közöltek részleteket.

A speciális egység

Megdöbbentő és kémregénybe illő cikkről van szó, amiben közlik a nyolcfős FSZB-egység tagjainak teljes nevét, fényképét, drónfelvételeket és pontos címet a titkos vegyifegyverlaborként működő Moszkva-közeli létesítményről. A cikket olyan thrillerepizódok tarkítják, mint a „kalinyingrádi fiaskóra“ keresztelt eset, vagyis az, amikor a különítmény tagjai a Navalnij-házaspár romantikus tengerparti nyaralásán véletlenül Navalnij feleségét, Julija Navalnaját mérgezhették meg.

navalnij-mergezes-392188_top_story_lead.jpg

 
Alekszej Navalnij

Nézzük közelebbről, miféle állításokat tesz a Bellingcat, vagyis a Csengőtamacskára oknyomozó csapata (a név arra a tévesen Ezópuszhoz kötött középkori állatmesére és az abból származó idiómára utal: az egerek között nagy sikert arat az ötlet, hogy biztonságpolitikai okokból csengőt tegyenek a macska nyakába, de aztán az egyikük megkérdezi, vajon melyik egér vállalná a csengő felkötését)!

  • Három FSZB-ügynök, Alekszej Alexandrov, Ivan Oszipov és Vlagyimir Panyaev egy titkos FSZB-egység tagjaiként Navalnijt követték Novoszibirszkbe és Tomszkba, ahol végül Navalnijt megmérgezték. Ketten hamis identitással utaztak. A csapat tagjai közötti telefonos kommunikáció gyakorisága a feltételezett mérgezés előtti napon megugrik.
  • A Navalnij-műveletben aktív nyolcfős csapatban voltak civil vagy katonai orvosok, vegyifegyverekhez értő katonák vagy katonai szakértők, míg másoknak speciális hadművéleti képzettségük volt.
  • A csoport 2017 januárja óta — Navalnij egy hónappal korábban jelentette be, hogy indul az elnöki választáson — követte az ellenzéki vezért a belföldi utazásain: összesen 37-szer mentek ugyanoda, mint Navalnij, de soha nem ugyanazzal a járattal, mint ő. A távoli követésnek az lehetett a célja, hogy feltérképezzék Navalnij viselkedését egy lehetséges jövőbeli merénylethez, vagy egyszerűen készenlétben álltak arra, hogy utasítás esetén gyorsan megszervezzék a likvidálását.
  • A majdnem halálos mérgezés során az ügynökök a repülőút után teljesen lekövethetetlen eldobhatós telefonokra váltottak, ezért a hívásokról és lokációjukról nincs információ, de az „otthon“ lévő háttéremberek a hagyományos telefonjaikon a szokottnál sűrűbben hívták egymást, éjszaka is.
  • Az egyik ügynök, egy korábbi sürgősségi majd katonai orvos, a terepmunkát végző egység alapembere, Alekszej Alekszandrov kétszer követi el a legnagyobb hibát: a fedett út során bekapcsolja egy másodpercre a telefonját, ez alapján bizonyítható, hogy a mérgezés estéjén 6 perces autóútra volt attól a tomszki Xander Hoteltől, ahol Navalnij megszállt.

Idegméreglabor-hálózat

A hívásliták és személyi összefonódások alapján azt állítják, hogy a speciális egység az FSZB-n belül a Kriminalisztikai Intézethez tartozik, ezt még 1977-ben hozták létre a szovjet állambiztonsági szolgálat, vagyis a KGB hi-tech nyomazati alegységeként, de nyugatra szakadt ex-KGB-sek (legfőképp Oleg Kalugin) állítása szerint titkos méreglabor is működött benne, sőt, állítólag itt készítették el azt a ricindózist, amivel a bolgár írót, George Markovot megölte a rejtélyes esernyős merénylő 1978-ban Londonban.

A nyomozásokat jelenleg is kriminalisztikai eszközökkel segítő legális intézetben minden jel szerint tovább működött a titkos labor, ráadásul még mindig ugyanott van, az Akademika Vargi utca 2-es szám alatt. A Kriminalisztikai Intézetben folyó fedett vegyifegyver-program alapembere az a Sztaniszlav Maksakov, aki a vegyifegyverkezés hivatalos lezárásáig az új vegyi fegyverek kikísérletezésével foglalkozó shikhanyi zárt katonai városban dolgozott — szakértők szerint itt novicsok-típusú idegmérgek készültek régebben, és ez a labor lehetett az eredete a Szkripál-merényletben használt idegméregnek is, de a területen nagy mennyiségben tárolnak egyéb katonai mérgeket is.

A feltárt adatok alapján Maksakovnak jelentettek a terepen dolgozó ügynökök, Maksakov az FSZB-n belüli feletteseinek, Vlagyimir Bogdanovnak és Kirill Vasziljevnek számolt be. Bogdanov már közvetlenül Alekszandr Bortnyikovnak, az FSZB vezérének jelentett (emlékezzünk: Bortnyikov rá is került az EU kitiltási listájára) — Bortnyikov jelentéseiről nincs adat, de ő már közvetlenül Vlagyimir Putyin felé számol el.

Putyin balján az orosz titkosszolgálat (FSZB) vezetője, Alekszandr Bortnyikov

 
Putyin balján az orosz titkosszolgálat (FSZB) vezetője, Alekszandr Bortnyikov
Europress/AFP

Minden jel arra mutat, hogy az elvileg felszámolt orosz vegyifegyver-programot valójában szétszórták egy állami vagy államhoz közeli intézményi hálózatba, az idegmérgekkel foglalkozó szakembereket pedig átvették olyan laborok vagy intézetek, amelyeknek megvan a legális látszattevékenysége.

A feltételezések szerint két labor, a védelmi minisztériumhoz tartozó, szentpétervári Kísérleti Orvostudományi Intézet (GNII VM) és a moszkvai SC Signal aktív a novicsok-programban. Ezek hivatalosan katonai védelmi célokat szolgáló laboroknak vagy éppen sportolóknak szánt fehérjeital-fejlesztéssel álcázzák magukat. A Bellingcat radarjára úgy kerültek, hogy mindkét laborból sokat telefonáltak az Orosz Katonai Hírszerzéshez, vagyis a GRU-hoz köthető telefonszámokkal a Szergej és Yulia Szkripal elleni novicsokos merénylet idején. A laborokat valószínűleg továbbra is segíti a szintén a védelmi minisztériumhoz tartozó shikhanyi 33-as katonai létesítmény, vagyis a Tudományos Kutatási és Kísérleti Intézet.

Az EU kitiltási listáján ugyanakkor egy negyedik labor, a moszkvai Szerveskémiai és Technológiai Állami Tudományos Kutatási Intézet (GosNIIOKhT) szerepel — az indoklás szerint ez az szerv felel(ne) a szovjet érából maradt idegmérgek megsemmisítésért. A Bellingcat egy korábbi cikkében megyjezi: az EU szankcionálta a 33-as Intézetet és a GosNIIOKHt-n, ám minden jel szerint a Szkripal- és a Navalnij-merénylet háttérmunkájában is részt vállaló másik két labor szabadon működik, és úgy fest, elkerülte eddig a nyugati hírszerzés figyelmét.

Az OSINT-módszer

A Bellingcat cikkeivel kapcsolatban az egyik slusszpoén mindenképpen az, hogy ezek a szövegek nem nyugati hírszerzési anyagok és titkosszolgálati jelentések összefoglalói, hanem saját újságírói oknyomozás eredményei — legalábbis öndefiníciójuk szerint.

Ezt bizonyítandó, a név szerint 4 újságírót (az oknyomozás vezetője a Bécsben élő bolgár Christo Grozev volt, aki 2015 óta ír a Bellingcatnek, főként Oroszországgal kapcsolatos biztonságpolitikai témákban) és öt újságot megnevező (Bellingcat, CNN, Der Spiegel, The Inseder, El Pais) oknyomozó csapat "Levadászni a vadászokat: Hogyan azonosítottuk Navalnij FSZB-s becserkészőit?" címmel külön cikkben írta meg nyomozásuk módszertanát, ami a Bellingcat által képviselt OSINT-módszer (open source intellicence), vagyis nyílt forrású hírszerzésre alapuló újságírás és adatfelhasználás iskolapéldája is egyben.

Az újságírók lényegében úgy leplezték le az orosz titkosügynököket, hogy a megfelelő adatbázisokat összevetették egymással, igaz, ezek jó részét az orosz feketepiacon vásárolták össze. Mindennek az alapja, állításuk szerint az, hogy a laza orosz adatvédelmi szabályozásnak köszönhetően folyamatos az adatszivárgás és jól szervezett és aktív a kiszivárgott adatbázisok feketepiaca. Némi kreatív Google- vagy Yandex-kereséssel és pár száz eurónyi kriptovalutával a virtuális zsebünkben egy egyszerű, automatizált felületen hozzájuthatunk mobiltelefonos adatokhoz (hívások és geolokáció), repülőjáratok utaslistáihoz, magánszemélyek bejelentett lakcímeihez, vagy éppen az általuk valaha birtokolt autók rendszámához. Több adatbázis már rég torrentoldalakon kering, de új adatokat is lehet rendelni a különböző adatbrókerektől, utóbbi valamivel körülményesebb.

A Bellingcat-újságírók állítása szerint az orosz katonai hírszerzés kötelékében a Szkripál-mérgezésben részt vett Anatolij Csepiga személyes adataiért 10 eurót fizettek egy csetbotnak, ami 3 perc alatt név alapján kiadta Csepiga születési dátumát, útlevélszámát és bírósági adatait. Ez hihetetlenül hangzik, de megerősíti a BBC korábbi riportja, ami arról szól, hogy egy újságíró az orosz feketepiacon megveszi a saját útlevélszámát és egy családtagja telefonos lokációs adatait összesen mintegy 130 euróért. Az így szerzett adatokat a Bellingcat mindig több irányból erősíti meg, és állításuk szerint az elmúlt években felépítettek egy saját hiteles adatbázist is.

Ezen a ponton megjegyzendő, hogy a korábban kiszivárgott személyes adatok, valamint a feketepiacon vásárolt adatok használata újságíróetikai aggályokat vet fel, és a gyakorlattal kapcsolatban nincs egységes újságíróetikai keretrendszer: vannak újságírók, akik használják, de nem vallják be, vannak olyanok, akik akkor használják, ha forrás mutatta nekik, de ők maguk nem fizetnek érte.

A Bellingcat hipotézise az volt, hogy ha Navalnijt megmérgezték 2020 augusztusában, akkor követniük kellett, és ha követték, akkor sosem ugyanazon a repülőgépen utaztak a követők, hanem párhuzamos járatokon. Tehát összevetették a Navalnij által bejárt úvonallal párhuzamos járatotok, vagyis az augusztus 14-i Moszkva-Novoszibirszk Aeroflot 1460, valamint a 20-i Tomszk-Moszkva járat utaslistáit.

Egy olyan személy volt Navalnijn kívül, aki mindkét járatra vett jegyet (a járvány miatt eleve kevesen utaztak): Alekszej Frolov, aki végül nem szállt fel a Moszkvába tartó járatra (ugyanis akkor már Navalnij egy kényszerleszállás után egy omszki kórházban feküdt). Az is látszott Frolov jegyéből, hogy egyszerre vették két másik jeggyel: Vlagyimir Panyaevével és Ivan Szpiridonovéval.

Frolov és Szpiridonov szellemeknek tűntek: se adószám, se lakcím, se autó, mégis évek óta repülhetnek Oroszországban — ők ránézésre hamis személyiségek. Panyaev viszont igazi, úgyhogy megtudható a telefonszáma, amit a bellingcatesek bepötyögtek a telefonok kontaktlistáit gyűjtő és megosztó GetContact nevű alkalmazásba — innen látták, hogy van olyan telefon, amiben a név úgy szerepel, hogy előtte van az FSZB rövidítés.

 
A Moszkvához közeli balasihai FSZB-központ a Trubetszkaja utca 116-os szám alatt a Google Maps képén. A központból irányítják a különleges műveleteket, erre a címre volt bejelentve a Navalnijt követő FSZB-ügynökök által gyakran felhívott személy autója 

Adatbázisok és adatbázisok

Innentől helyezték a nyomozás fókuszát a gyanús trióra, és az adatminták egymásra illesztése után további olyan közös utazásokról jöttek információk, amelyek passzoltak Navalnij útjaihoz.

Így futottak bele egy újabb gyanús útitársba, Alekszej Alekszandrovics Alekszandrovba, aki 1981. június 16-án született, felesége leánykori nevét pedig még a Facebook is tudja: Frolova. Ráadásul korábban egy olyan épületben lakott, amit előszeretettel használtak az FSZB akadémiájának diákjai. Alekszej mindazonáltal nem kísérgette Navalnijt sehova — a telefonja mégis bejelentkezett kétszer Navalnij közeléből. A következtetés egyértelmű: Frolov és Alekszandrov ugyanaz a személy, pontosabban Frolov a titkosügynök álidentitása.

Egyébként a Bellingcat négy példát hoz arra, hogy az FSZB röhejesen egyszerű algoritumus alapján hoz létre álidentitásokat: ugyanaz a keresztnév, pont egy évvel eltolt születési dátum és a feleség leánykori nevéből képzett családi név.

Innentől már csak az adatbányászaton múlt minden: kikeresték, hogy Navalnij mérgezése előtti időszakban Alekszandrov milyen telefonszámokkal beszélt gyakran, majd azokat megfuttatták a különböző adatbázisokban, amíg az adatok között valahogyan fel nem bukkant az FSZB: egy gyanús moszkvai számot az adatfeketepiac segítségével egy bizonyos Sztaniszlav Maksakovhoz kötettek. Maksakov lakcíme az a Brigadirszkij pereulok 13., ami az orosz védelmi minisztérium 27-es Katonai Tudományos Központjának a hivatalos címe, ráadásul Maksakov szabadalomtulajdonos is: egy olyan kémiai vegyület kötődik hozzá, amit katonák kiképzéséhez használnak.

A Bellingcat hangsúlyozza: ezt a nyomozást az orosz adatvédelem és adatkezelési gyakorlat hiányosságai és a virágzó adatfeketepiac teszi lehetővé, a világ más országaiban ezekhez az adatokhoz nem lehetne hozzáférni — az orosz rendszer sajátosságait hasznáták fel az orosz rendszer leleplezésére. A portál nagyjából ugyanilyen nyílt forráskódú, titkosszolgálatokat megszégyenítő módszerekkel fedett fel bizonyítékokat arról, hogy a szíriai háborúban tiltott vegyi fegyvereket és tiltott klaszterbombákat vetett be a szíriai hadsereg, de ők kötötték először az MH17-es malajziai utasszállító kilövését az orosz hadsereghez. 

Már ha elhisszük, amit a Bellingcat állít saját módszereiről, így például azt is, hogy telefonok cellainformációs adatait képesek az orosz feketepiacon beszerezni és azokat rövid idő alatt kiértékelni.

Az orosz diplomaták és katonák a Guardian szerint mindenesetre előszeretettel hangoztatják, hogy a Bellingcatet az amerikai kormány hozta létre Oroszország lejáratására, és az a dolga, hogy Oroszország elleni bizonyítékokat gyártson a nyugati titkosszolgálatok által továbbadott információk alapján.

navalnij_top_story_lead.jpg

 
Navalnij

A Navalnij elleni gyilkossági kísérlettel kapcsolatban nem folyik nyomozás, és mint írtuk, Moszkva sem látja indokoltnak bármilyen vizsgálat elindítását. A Bellingcat-riport megjelenése után Navalnij egy moszkvai ellenzéki rádiónak nyilatkozva állami terrorizmussal vádolta meg Putyint, és azt mondta, a Nyomozó Bizottsághoz és az FSZB-hez fordul az ügyben.

Navalnij továbbra is állítja: vissza fog térni Oroszországba, amint kezelőorvosai megengedik neki.

Az ellenzéki politikus november végén az Európai Parlament külügyi bizottságának meghallgatásán azt mondta: az EU-nak nem állami tisztviselőket, hamem Putyin oligarcháit kellene szankcionálni. Navalnij arra kérte az EU-t, hogy csak akkor ismerje el a jövő szeptemberi orosz parlamenti választások eredményét, ha az a demokratikus normáknak megfelelően zajlottak.

Putyin csütörtök délután kommentálta először nyilvánosan a riportot, amit az amerikai titkosszolgálatok művének és hamisításnak nevezett, tagadva a mérgezéses vádakat, de nem tagadva az FSZB-ügynökök Bellingcat által közölt mozgását.

Mindazonáltal a Bellingcat-riport hétfői közlése után kedden a Duma elfogadott egy határozatot a katonai hírszerzés és az FSZB alkalmazottak adatainak védelméről. A Bellingcat alapítója ezt egy tweetben kommentálta: "késő bánat". Az orosz illegális adatkereskedelemről szóló másfél éves BBC-riportot jegyző Andrej Zaharov is szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az orosz állam képes-e felszámolni ezt a körülbelül a 2000-es évek eleje óta virágzó feketepiacot, ami az utóbbi években átformálta az Oroszországról szóló oknyomozó újságírást, és mostanra nagy valószínűséggel fejfájást okoz az elnöknek.

Neked ajánljuk

Öt és feles  

  • Sajó László

Ameddig lehetett (amikor már nem lehetett volna, akkor is), mehettek szurkolók a meccsekre, Magyarországon, hol is másutt.

Az otthonosság érzése

  • Bojtár B. Endre
A következőkben érdekes kordokumentumot teszünk közzé, mely a baráti Lengyelország politikai mindennapjainak színes, fordulatos világába enged betekintést.

„Nincs menekülési útvonal”

  • Sirbik Attila

Az absztrakt festészet kereteit folyamatosan új anyagok, technikák és formák alkalmazásával igyekszik tágítani. A legújabb kiállításán két sorozatát mutatja be, amelyek bár két külön világot jelenítenek meg, a forrásuk mégis közös.

V. Sziszifusz

Ha éppen nem a Bánk bánról vagy a Borisz Godunovról van szó, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az operák már rég készen vannak, s hogy ilyesformán egy adott mű színre állításakor már csupán a hogyan lehet a kérdés, és nem a mit.

Három piros ajtó

  • Sándor Panka

A Brenner József néven született Csáth Géza rendkívül szerteágazó tehetsége már egészen fiatal korában megmutatkozott, az írás mellett festett, hegedült és zenét is szerzett.

Az Úr hangja

Az Úr hangja az Sinkovits Imre vagy Bessenyei Ferenc, gondoljuk, s emlékeink nyomán már hallani is véljük a dörgedelmes orgánumot, amely persze még véletlenül sem emelkedik kontratenori magasságokba.

Mint nyaktiló

  • Toroczkay András

Ha gondolunk egyet, és beírjuk a keresőbe az idő szót, alig pár perc múlva már okos emberekhez, ún. tudósokhoz jutunk, akik azt állítják, hogy idő mint olyan, egyszerűen nem létezik. Soha nem is volt. Se múlt idő, se jelen (s hogy jövő nincs, azt meg legkésőbb a Sex Pistols óta tudjuk), az idő csak félreértés, érzéki csalódás.