Ötven évvel ezelőtt, augusztus 20-án éjfélkor a Varsói Szerződés csapatai, köztük a magyar honvédség egységei is, bevonultak Csehszlovákiába, és véget vetettek a demokratikus reformkísérleteknek. Lapunk a szomorú évforduló alkalmából az emlékezésre kért néhány jeles, hozzánk közel állónak érzett személyt. Arra, hogy felidézzék azt a pillanatot, amikor értesültek a hírről, és a rákövetkező napot, annak belső és külső történéseit. Mit gondoltak akkor, és mit gondolnak most a prágai tavaszról, s mikorra múlt el a sokk és a megrendülés?
Nádas Péter: Kő kövön nem maradt
Ez a sokk nem mulandó. Örökre befejezett tény marad, hogy az én édes hazám, az én olykor tébolyodottan szabadságszerető hazám hadserege lerohanta a szomszédját, fegyveresen ment neki, hogy letörje két szomszéd nép felette értelmes és igen mértékletesen előadott szabadságtörekvéseit. A megszálló katonák közül később nem egy elmesélte, hogy a településeken a lakosság az utcára özönlött és a köpéseiktől lassan elhomályosultak a gépkocsik szélvédői. A szélvédők mögött pedig sírtak a sorkatonák a szégyentől és a félelemtől…
Nádas Péter, Barna Imre, Bródy János, Donáth László, Spiró György és Vajda Mihály írásait elolvashatja a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban!
Magyar Narancs - Archívum részletes
