Rabolni jött a vasgyűjtő fia, s rögtön a plafonba lőtt egy sorozatot

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. augusztus 28.

Külpol

A bűnelkövetők olykor szívesebben tetszelegnek messianisztikus szerepben, mintsem beismernék: dehogy Allah harcosai, hanem pitiáner bűnözők.

Nagy erővel robbant be az európai médiába egy újabb terrorakció híre. Bár nem francia, hanem már belga területen történt az eset, de a francia – és bizonyos értelemben ibériai–észak-afrikai háttér – itt is meghatározó, akárcsak a Charlie Hebdo elleni merényletben.

A Párizs és Amszterdam között közlekedő, nagy sebességű Talys vonat egyik első osztályú kocsijába tört be egy marokkói születésű, családjával a spanyolországi Algecirasban élő, de egy ideje Franciaországba áttelepült 25 éves férfi, Ayoub el-Khazzani. Még a vonat vécéjében elővette AK–47-es gépkarabélyát, s kilépve rögtön egy sorozatot eresztett a mennyezetbe. A lövéseket hallva három amerikai fiatalember – két katona és egy egyetemista – rohant rá, és egy Franciaországban élő idősebb brit IT-szakértő, egy amerikai tanár és egy francia bankár segítségével leteperték el-Khazzanit, s átadták a vonat biztonsági személyzetének.

Haláleset nem történt, de a tanárt lövés érte, és súlyos sebesüléssel a lille-i kórházba szállították.

Terror vagy közbűntény?

Amint az elkövetőt azonosították, a spanyol és francia titkosszolgálat azonnal közölte: a fiatalembert jól ismerték, s mint terroristagyanús elemet olykor ellenőrizték.

Az információkból az derült ki, hogy el-Khazzaninak valóban voltak gyanús közel-keleti iszlamista mozgalmakhoz fűződő személyes kapcsolatai – ezért is került a titkosszolgálatok látókörébe –, ám terhére eddig csak közbűntények voltak írhatók, apróbb lopások és drogkereskedelem. Ezekkel pedig nem a titkosszolgálat, hanem a rendőrség foglalkozik. A média az eset kapcsán hol egyik, hol meg a másik véglet között ingadozik azóta is, a hisztériára hajlók terrorizmust emlegetnek, a realisztikusan közelítők bűncselekményeket. Nem mellékes, hogy el-Khazzani letartóztatását követően azonnal közölte: nem terrorakciót tervezett, hanem a vonat utasainak kirablását.

false

 

Van különbség a két eset között?

Óriási. S ha a hatóságok a két dolgot nem választják szét idejekorán, már azelőtt csődöt mond a terrorizmussal vívott harcuk, mielőtt elkezdődött volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kettő között ne alakulhatna ki szoros kapcsolat. Igen, gyakorlatilag minden dzsihádista cselekmény mögött bűncselekményekkel terhelt, becsődölt magánéletek rejlenek.

Ayoub el-Khazzani esete azt bizonyítja, hogy a fiatal bevándorlóknak más elképzeléseik vannak a társadalmi integrációról, mint szüleiknek és nagyszüleiknek. Az el-Khazzani család feje Algecirasban színesfémhulladék gyűjtésével foglalkozik, abból nevelte gyermekeit, s tartja el feleségét, aki az otthoni ügyeket intézni. A gyerekeik spanyol általános iskolába jártak, nem csak a nyelvet sajátították el anyanyelvi fokon, de szocializációjuk okán már nem voltak hajlandók „legalulról” kezdeni, úgy, ahogy apjuk.

Nem mellékes tény, hogy a bevándorlók többségének ez sikerül is. De nem mindenkinek. Ezer oka lehet annak, hogy el-Khazzani nem tudott megkapaszkodni sem Spanyolországban, sem pedig Franciaországban – az okok egyike viszont egészen biztosan az, hogy mindkét országban nagy elbocsátások voltak az elmúlt években, s magas a munkanélküliség azóta is. Egy bevándorlónak általában nincs akkora tartaléka, mint egy őshonosnak. Marad tehát a bűnözés.

Rabolni jött

Ayoub el-Khazzani azt nyilatkozta: ő nem dzsihádista, hisz nem terrorcselekményt hajtott végre, csak rabolni akart. Ezt elhihetjük neki, hisz a legtöbb estben a bűnelkövetők szívesebben tetszelegnek valamilyen messianisztikus szerepben, semhogy egyszerűen beismernék: nem Allah harcosai, hanem pitiáner bűnözők.

A Charlie Hebdo elleni támadás elkövetőiről is ma már tudjuk: előéletük bűnlistája igen hosszú; eközben tanulták ki mindazt, amit aztán az iszlamista ideológia színezett egy terrorakció révén mártíromsággá. Nagyon fontos látni, hogy az iszlám szélsőségességnek csak egyik oka az a válság, mely ideológiai okokból a felekezetet sújtja, képtelen lévén adaptálódni a modern világ szabta keretekhez, s ezért vele és a multikulturalitással állandóan konfrontálódni kényszerül. És persze sorozatosan veszít. A másik ok az integrációs kudarc, de ezért gyakorta nem a bevándorló, hanem a befogadó ország felkészületlensége vagy gazdasági gondjai tehetők felelőssé.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.