Rabolni jött a vasgyűjtő fia, s rögtön a plafonba lőtt egy sorozatot

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. augusztus 28.

Külpol

A bűnelkövetők olykor szívesebben tetszelegnek messianisztikus szerepben, mintsem beismernék: dehogy Allah harcosai, hanem pitiáner bűnözők.

Nagy erővel robbant be az európai médiába egy újabb terrorakció híre. Bár nem francia, hanem már belga területen történt az eset, de a francia – és bizonyos értelemben ibériai–észak-afrikai háttér – itt is meghatározó, akárcsak a Charlie Hebdo elleni merényletben.

A Párizs és Amszterdam között közlekedő, nagy sebességű Talys vonat egyik első osztályú kocsijába tört be egy marokkói születésű, családjával a spanyolországi Algecirasban élő, de egy ideje Franciaországba áttelepült 25 éves férfi, Ayoub el-Khazzani. Még a vonat vécéjében elővette AK–47-es gépkarabélyát, s kilépve rögtön egy sorozatot eresztett a mennyezetbe. A lövéseket hallva három amerikai fiatalember – két katona és egy egyetemista – rohant rá, és egy Franciaországban élő idősebb brit IT-szakértő, egy amerikai tanár és egy francia bankár segítségével leteperték el-Khazzanit, s átadták a vonat biztonsági személyzetének.

Haláleset nem történt, de a tanárt lövés érte, és súlyos sebesüléssel a lille-i kórházba szállították.

Terror vagy közbűntény?

Amint az elkövetőt azonosították, a spanyol és francia titkosszolgálat azonnal közölte: a fiatalembert jól ismerték, s mint terroristagyanús elemet olykor ellenőrizték.

Az információkból az derült ki, hogy el-Khazzaninak valóban voltak gyanús közel-keleti iszlamista mozgalmakhoz fűződő személyes kapcsolatai – ezért is került a titkosszolgálatok látókörébe –, ám terhére eddig csak közbűntények voltak írhatók, apróbb lopások és drogkereskedelem. Ezekkel pedig nem a titkosszolgálat, hanem a rendőrség foglalkozik. A média az eset kapcsán hol egyik, hol meg a másik véglet között ingadozik azóta is, a hisztériára hajlók terrorizmust emlegetnek, a realisztikusan közelítők bűncselekményeket. Nem mellékes, hogy el-Khazzani letartóztatását követően azonnal közölte: nem terrorakciót tervezett, hanem a vonat utasainak kirablását.

false

 

Van különbség a két eset között?

Óriási. S ha a hatóságok a két dolgot nem választják szét idejekorán, már azelőtt csődöt mond a terrorizmussal vívott harcuk, mielőtt elkezdődött volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kettő között ne alakulhatna ki szoros kapcsolat. Igen, gyakorlatilag minden dzsihádista cselekmény mögött bűncselekményekkel terhelt, becsődölt magánéletek rejlenek.

Ayoub el-Khazzani esete azt bizonyítja, hogy a fiatal bevándorlóknak más elképzeléseik vannak a társadalmi integrációról, mint szüleiknek és nagyszüleiknek. Az el-Khazzani család feje Algecirasban színesfémhulladék gyűjtésével foglalkozik, abból nevelte gyermekeit, s tartja el feleségét, aki az otthoni ügyeket intézni. A gyerekeik spanyol általános iskolába jártak, nem csak a nyelvet sajátították el anyanyelvi fokon, de szocializációjuk okán már nem voltak hajlandók „legalulról” kezdeni, úgy, ahogy apjuk.

Nem mellékes tény, hogy a bevándorlók többségének ez sikerül is. De nem mindenkinek. Ezer oka lehet annak, hogy el-Khazzani nem tudott megkapaszkodni sem Spanyolországban, sem pedig Franciaországban – az okok egyike viszont egészen biztosan az, hogy mindkét országban nagy elbocsátások voltak az elmúlt években, s magas a munkanélküliség azóta is. Egy bevándorlónak általában nincs akkora tartaléka, mint egy őshonosnak. Marad tehát a bűnözés.

Rabolni jött

Ayoub el-Khazzani azt nyilatkozta: ő nem dzsihádista, hisz nem terrorcselekményt hajtott végre, csak rabolni akart. Ezt elhihetjük neki, hisz a legtöbb estben a bűnelkövetők szívesebben tetszelegnek valamilyen messianisztikus szerepben, semhogy egyszerűen beismernék: nem Allah harcosai, hanem pitiáner bűnözők.

A Charlie Hebdo elleni támadás elkövetőiről is ma már tudjuk: előéletük bűnlistája igen hosszú; eközben tanulták ki mindazt, amit aztán az iszlamista ideológia színezett egy terrorakció révén mártíromsággá. Nagyon fontos látni, hogy az iszlám szélsőségességnek csak egyik oka az a válság, mely ideológiai okokból a felekezetet sújtja, képtelen lévén adaptálódni a modern világ szabta keretekhez, s ezért vele és a multikulturalitással állandóan konfrontálódni kényszerül. És persze sorozatosan veszít. A másik ok az integrációs kudarc, de ezért gyakorta nem a bevándorló, hanem a befogadó ország felkészületlensége vagy gazdasági gondjai tehetők felelőssé.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.