Orbán és az olasz szélsőjobb

Római variációk

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2021. március 10.

Külpol

Miután a Fidesz kidobta magát az Európai Parlament néppárti frakciójából, Orbán lázasan keresi, szondázza a lehetséges partnereket a szélsőjobboldalon, akikkel összeállhatna. Olaszországban két jelöltje is van.

„Az Önök elnök asszonya, Giorgia Meloni Magyarországon a politikai paletta közepén helyezkedne el. Én egy kicsit jobbra állok tőle” – poénkodott másfél éve az újfasiszta Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia – FdI) ifjúsági rendezvényének (Atreju) nagygyűlésén díszvendégként megjelent Orbán Viktor.

A hatalmas sátorban összegyűlt közönség lelkesen fogadta e bókot, hiszen ők jobbközép konzervatív-nemzeti pártnak nevezik magukat, és furcsa mód udvariasan az olasz médiában is gyakran így emlegetik Meloniékat. Magyarországon viszont alig kapott figyelmet az a nyilván nem véletlen, ám annál hátborzongatóbb jelzés, amellyel Orbán már ekkor – amikor a Fideszt hónapokkal korábban felfüggesztették az Európai Néppárt EP-frakciójában – bejelentkezett a szélsőjobbra a nemzetközi porondon.

Az Olaszország Fivérei elődje az 1946-ban Benito Mussolini hívei és újfasiszta csoportok alapította Olasz Szociális Mozgalom (MSI), amely 1995-ben Nemzeti Szövetségre (Alleanza Nazionale) változtatta a nevét, majd 2009-ben belépett Silvio Berlusconi Szabadság Népe (Popolo della Liberta) nevű jobbközép pártszövetségébe. Ennek tagjaként lett képviselő és a parlament egyik alelnöke 2006-ban, majd Berlusconi kormányának ifjúsági minisztere 31 évesen Giorgia Meloni, aki végül 2012-ben néhány párttársával kivált a szövetségből, hogy megalapítsák az Olaszország Fivéreit.

A párt neve – hazafiságukra utalva – az olasz himnusz kezdő sora, jelképe az előd MSI-től örökölt olasz zöld-fehér-piros trikolórból rajzolt lángnyelv, ideológiájuk és programjuk alapkövei a ragaszkodás a nemzeti szuverenitáshoz, az EU-szkepticizmus, a kilépés az eurózónából, a kemény bevándorló- és iszlámellenesség, a homoszexuális párok házasságának ellenzése és annak a tiltása, hogy gyermeket fogadhassanak örökbe, a család védelme, a rendpártiság. A fasizmust és Mussolinit – legalábbis nyilvánosan – nem sírják vissza, de nem is mindenben ítélik el, és időről időre finom jelzésekkel érzékeltetik, hogy nem feledkeztek meg a gyökereikről: 2018-as választási nagygyűlésüket a Latina nevű, Mussolini által Littoria néven alapított városkában tartották, és a pártnak több Mussolini-leszármazott is tagja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.