Orbán és az olasz szélsőjobb

Római variációk

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2021. március 10.

Külpol

Miután a Fidesz kidobta magát az Európai Parlament néppárti frakciójából, Orbán lázasan keresi, szondázza a lehetséges partnereket a szélsőjobboldalon, akikkel összeállhatna. Olaszországban két jelöltje is van.

„Az Önök elnök asszonya, Giorgia Meloni Magyarországon a politikai paletta közepén helyezkedne el. Én egy kicsit jobbra állok tőle” – poénkodott másfél éve az újfasiszta Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia – FdI) ifjúsági rendezvényének (Atreju) nagygyűlésén díszvendégként megjelent Orbán Viktor.

A hatalmas sátorban összegyűlt közönség lelkesen fogadta e bókot, hiszen ők jobbközép konzervatív-nemzeti pártnak nevezik magukat, és furcsa mód udvariasan az olasz médiában is gyakran így emlegetik Meloniékat. Magyarországon viszont alig kapott figyelmet az a nyilván nem véletlen, ám annál hátborzongatóbb jelzés, amellyel Orbán már ekkor – amikor a Fideszt hónapokkal korábban felfüggesztették az Európai Néppárt EP-frakciójában – bejelentkezett a szélsőjobbra a nemzetközi porondon.

Az Olaszország Fivérei elődje az 1946-ban Benito Mussolini hívei és újfasiszta csoportok alapította Olasz Szociális Mozgalom (MSI), amely 1995-ben Nemzeti Szövetségre (Alleanza Nazionale) változtatta a nevét, majd 2009-ben belépett Silvio Berlusconi Szabadság Népe (Popolo della Liberta) nevű jobbközép pártszövetségébe. Ennek tagjaként lett képviselő és a parlament egyik alelnöke 2006-ban, majd Berlusconi kormányának ifjúsági minisztere 31 évesen Giorgia Meloni, aki végül 2012-ben néhány párttársával kivált a szövetségből, hogy megalapítsák az Olaszország Fivéreit.

A párt neve – hazafiságukra utalva – az olasz himnusz kezdő sora, jelképe az előd MSI-től örökölt olasz zöld-fehér-piros trikolórból rajzolt lángnyelv, ideológiájuk és programjuk alapkövei a ragaszkodás a nemzeti szuverenitáshoz, az EU-szkepticizmus, a kilépés az eurózónából, a kemény bevándorló- és iszlámellenesség, a homoszexuális párok házasságának ellenzése és annak a tiltása, hogy gyermeket fogadhassanak örökbe, a család védelme, a rendpártiság. A fasizmust és Mussolinit – legalábbis nyilvánosan – nem sírják vissza, de nem is mindenben ítélik el, és időről időre finom jelzésekkel érzékeltetik, hogy nem feledkeztek meg a gyökereikről: 2018-as választási nagygyűlésüket a Latina nevű, Mussolini által Littoria néven alapított városkában tartották, és a pártnak több Mussolini-leszármazott is tagja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.