S bár közeleg az utolsó évad fináléja, azt mindenképp érdemes leszögeznünk: a Fidesz és a Néppárt közti politikai szakítás nem fog rövid távon áttörést hozni az Európai Unió és Magyarország viszonyában, sem pedig a tekintetben, hogyan reagál az EU a demokrácia és a jogállamiság aláásására hazánkban.
A legfrissebb epizód
Március 3-án az EPP európai parlamenti képviselőcsoportja a szavazatok 84 százalékával elfogadta a képviselőcsoport szervezeti és működési szabályzatának módosítását, így az immár nemcsak egyes képviselők tagságának felfüggesztését teszi lehetővé – ez történt Deutsch Tamással a múlt év decemberében –, de egész delegációkét, és így adott esetben a Fideszét is.
Az Európai Néppárton mint pártcsaládon belül a Fidesz tagsága 2019 márciusa óta, immár két éve fel van függesztve. Ám ennek nem volt hatása a Fidesz státusára az európai parlamenti képviselőcsoporton belül, hiszen ez utóbbi működési szabályzata nem is ismerte a delegációk felfüggesztésének lehetőségét. A Fidesz 12 képviselőjének szavazatára ugyan szükség volt Ursula von der Leyen bizottsági elnök megválasztásához, ám azt követően az EPP parlamenti vezető pozíciójának fenntartásához nem. A 705 fős parlamentben az EPP 187 mandátummal a legnagyobb frakció, őket bő testhosszal lemaradva, 145 mandátummal követik az európai szocialisták (S&D). Azaz nem a parlamenti matematika miatt mutatott a Néppárt újra és újra kompromisszumkészséget a Fidesszel szemben, a valódi tét némi mandátumarányos pénzügyi támogatás és parlamenti beszédidő volt csupán. Inkább azon stratégiai megfontolás indokolta tehát a kenyértörés elkerülését, amely szerint a Néppárt nagyobb befolyással bír renitens magyar tagja felett, amíg az a frakció és (ha felfüggesztve is) a párt tagja, mintha Orbán az EPP-n kívül keresne új politikai otthont magának.
Ám a magyar kormány 2020-ban tett lépései – az időben korlátlan hatályú felhatalmazási törvény, a sajtószabadság korlátozása és az LMBTQ közösség folyamatos diszkriminációja, az EU költségvetési csomagjával szembeni magyar–lengyel blokád, végezetül pedig Deutsch Tamás gestapós hasonlata – éppen ezt, az EPP álláspontját egy évtizede meghatározó alapvetést ásták alá. A magyar kormány inkriminált intézkedései hovatovább arra mutattak rá, hogy az EPP sokkal inkább foglya, semmint alakítója a Fidesz politikájának. Ez a felismerés a pártcsaládon és a frakción belül a már korábban is élesen Fidesz-ellenes lengyel–skandináv–Benelux csoport megerősödésével járt; ennek élén a frakción belül – paradox módon saját delegációjának álláspontjával szemben – az osztrák ÖVP egyik oszlopa, Othmar Karas vitézkedett.
Deutsch Tamás decemberi felfüggesztését követően Karas kezdeményezésére a frakció munkacsoportot hozott létre saját szervezeti és működési szabályzatának módosítására. A cél az volt, hogy az egyes nemzeti delegációk státusa a frakción belül tükrözze azok pártcsaládon belüli pozícióját. Bár a hivatalos indoklás szerint a kezdeményezés nem a Fidesszel szemben indult, a Fidesz bírálóinak nagy része, s maga a kezdeményező Karas sem rejtette véka alá, hogy az új eljárási szabályokat az első adandó alkalommal alkalmazni is kívánják a Fidesszel szemben.
Az, hogy meglesz-e a módosításhoz szükséges kétharmados támogatás, egészen az utolsó pillanatig kérdéses volt. A német delegáció ugyanis – korábbi magatartásához híven – inkább közvetíteni akart a szemben álló felek között, semmint állást foglalni. Február végén a német, a francia és az olasz EPP-delegációk közös módosító javaslatot nyújtottak be, amelyben lehetetlenné kívánták tenni nemzeti delegációk tagságának kollektív felfüggesztését.
Az utolsó csepp a pohárban, ami megváltoztatta a német delegáció (és nyugodt szívvel mondhatjuk: a CDU pártközpont) álláspontját, az Orbán Viktor február 28-i agresszív, zsarolásszagú levele volt, amelyben leszögezte, hogy a Fidesz kilép az EPP frakcióból a működési szabályzat módosítása esetén.
Orbán vagy csak előremenekült ekkor, vagy egyszerűen nem fogta fel, hogy ultimátumának végzetes tekintélyvesztés nélkül egyszerűen nem engedhet a frakció. A Fidesz önkéntes távozása pedig kifejezetten vonzó alternatíva volt számos delegáció számára, hiszen úgy szabadulhattak meg a magyar miniszterelnök jelentette politikai tehertől, hogy a bizonytalan frakcióbeli erőviszonyok mellett nem kellett kenyértörésig – vagyis a felfüggesztésről vagy kizárásról szóló szavazásig – elvinni az ügyet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
