Hegedűs Dániel

A vég kezdete

Mire vezet az Európai Unióban a Fidesz és az EPP szakítása?

Publicisztika

A Fidesz és az Európai Néppárt (EPP) évek óta tartó balettja – amelynek drámai feszültséget adott bizonyos vörös vonalak kijelölése, átlépése, majd e határsértések figyelmen kívül hagyása – minden kétséget kizárólag az uniós politika egyik lebilincselő sorozata volt. 

S bár közeleg az utolsó évad fináléja, azt mindenképp érdemes leszögeznünk: a Fidesz és a Néppárt közti politikai szakítás nem fog rövid távon áttörést hozni az Európai Unió és Magyarország viszonyában, sem pedig a tekintetben, hogyan reagál az EU a demokrácia és a jogállamiság aláásására hazánkban.

A legfrissebb epizód

Március 3-án az EPP európai parlamenti képviselőcsoportja a szavazatok 84 százalékával elfogadta a képviselőcsoport szervezeti és működési szabályzatának módosítását, így az immár nemcsak egyes képviselők tagságának felfüggesztését teszi lehetővé – ez történt Deutsch Tamással a múlt év decemberében –, de egész delegációkét, és így adott esetben a Fideszét is.

Az Európai Néppárton mint pártcsaládon belül a Fidesz tagsága 2019 márciusa óta, immár két éve fel van függesztve. Ám ennek nem volt hatása a Fidesz státusára az európai parlamenti képviselőcsoporton belül, hiszen ez utóbbi működési szabályzata nem is ismerte a delegációk felfüggesztésének lehetőségét. A Fidesz 12 képviselőjének szavazatára ugyan szükség volt Ursula von der Leyen bizottsági elnök megválasztásához, ám azt követően az EPP parlamenti vezető pozíciójának fenntartásához nem. A 705 fős parlamentben az EPP 187 mandátummal a legnagyobb frakció, őket bő testhosszal lemaradva, 145 mandátummal követik az európai szocialisták (S&D). Azaz nem a parlamenti matematika miatt mutatott a Néppárt újra és újra kompromisszumkészséget a Fidesszel szemben, a valódi tét némi mandátumarányos pénzügyi támogatás és parlamenti beszédidő volt csupán. Inkább azon stratégiai megfontolás indokolta tehát a kenyértörés elkerülését, amely szerint a Néppárt nagyobb befolyással bír renitens magyar tagja felett, amíg az a frakció és (ha felfüggesztve is) a párt tagja, mintha Orbán az EPP-n kívül keresne új politikai otthont magának.

Ám a magyar kormány 2020-ban tett lépé­sei – az időben korlátlan hatályú felhatalmazási törvény, a sajtószabadság korlátozása és az LMBTQ közösség folyamatos diszkriminációja, az EU költségvetési csomagjával szembeni magyar–lengyel blokád, végezetül pedig Deutsch Tamás gestapós hasonlata – éppen ezt, az EPP álláspontját egy évtizede meghatározó alapvetést ásták alá. A magyar kormány inkriminált intézkedései hovatovább arra mutattak rá, hogy az EPP sokkal inkább foglya, semmint alakítója a Fidesz politikájának. Ez a felismerés a pártcsaládon és a frakción belül a már korábban is élesen Fidesz-ellenes lengyel–skandináv–Benelux csoport megerősödésével járt; ennek élén a frakción belül – paradox módon saját delegációjának álláspontjával szemben – az osztrák ÖVP egyik oszlopa, Othmar Karas vitézkedett.

Orbán Viktor és Manfred Weber találkozója az Országházban

 
Stan és Pan
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

Deutsch Tamás decemberi felfüggesztését követően Karas kezdeményezésére a frakció munkacsoportot hozott létre saját szervezeti és működési szabályzatának módosítására. A cél az volt, hogy az egyes nemzeti delegációk státusa a frakción belül tükrözze azok pártcsaládon belüli pozícióját. Bár a hivatalos indoklás szerint a kezdeményezés nem a Fidesszel szemben indult, a Fidesz bírálóinak nagy része, s maga a kezdeményező Karas sem rejtette véka alá, hogy az új eljárási szabályokat az első adandó alkalommal alkalmazni is kívánják a Fidesszel szemben.

Az, hogy meglesz-e a módosításhoz szükséges kétharmados támogatás, egészen az utolsó pillanatig kérdéses volt. A német delegáció ugyanis – korábbi magatartásához híven – inkább közvetíteni akart a szemben álló felek között, semmint állást foglalni. Február végén a német, a francia és az olasz EPP-delegációk közös módosító javaslatot nyújtottak be, amelyben lehetetlenné kívánták tenni nemzeti delegációk tagságának kollektív felfüggesztését.

Az utolsó csepp a pohárban, ami megváltoztatta a német delegáció (és nyugodt szívvel mondhatjuk: a CDU pártközpont) álláspontját, az Orbán Viktor február 28-i agresszív, zsarolásszagú levele volt, amelyben leszögezte, hogy a Fidesz kilép az EPP frakcióból a működési szabályzat módosítása esetén.

Orbán vagy csak előremenekült ekkor, vagy egyszerűen nem fogta fel, hogy ultimátumának végzetes tekintélyvesztés nélkül egyszerűen nem engedhet a frakció. A Fidesz önkéntes távozása pedig kifejezetten vonzó alternatíva volt számos delegáció számára, hiszen úgy szabadulhattak meg a magyar miniszterelnök jelentette politikai tehertől, hogy a bizonytalan frakcióbeli erőviszonyok mellett nem kellett kenyértörésig – vagyis a felfüggesztésről vagy kizárásról szóló szavazásig – elvinni az ügyet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.