Theresa May: Ebből így nem lesz Brexit-megállapodás

  • MTI/narancs.hu
  • 2018. december 14.

Külpol

További garanciákat vár az uniós vezetőktől, különben a brit parlament elutasítaná a Brexit-dealt.

Üdvözlendő az Európai Unióban maradó tagállamok nyilatkozata, miszerint az ír-északír tartalékmegoldás használatára csak legvégső esetben kerülhet sor, azonban ez még nem lesz elég a Brexit-megállapodás londoni jóváhagyásához - mondta Theresa May brit kormányfő pénteken a brüsszeli EU-csúcson.

A miniszterelnök  hangsúlyozta: a csütörtökön elfogadott az eddigi legvilágosabb nyilatkozat a huszonhetek részéről, amelyben leszögezték, hogy szándékukban áll gyorsan kidolgozni egy újabb egyezményt az átmeneti időszakban, hogy egyáltalán ne legyen majd szükség az ír-északír kemény határok visszaállításának megakadályozását célzó pótmegoldás aktiválására.

Ugyanakkor a brit parlament ennél is "szilárdabb biztosítékokat" vár az EU-tól, ő maga pedig folytatja a munkát a következő napokban ennek érdekében. Ha formális tárgyalások nem is, de további egyeztetések, tisztázások még lehetségesek.

"Kristálytiszta voltam a tartalékmegoldással kapcsolatos garanciákat illetően. Mindkét félnek érdeke a megállapodás, míg a rendezetlen Brexit senkinek nem jó" - mondta.

A brit kormányfő arról is beszélt, hogy a vége felé mindig egyre keményebbek az ehhez hasonló tárgyalások, ez normális.

Theresa May  hétfőn bejelentette, hogy elhalasztják a másnapra tervezett parlamenti szavazást a Brexit-megállapodásról, ugyanis ha megtartják, akkor azt az alsóház elutasítaná, ezért előbb tárgyalni próbál az uniós intézményekkel és a huszonhetekkel a képviselők nagy része által aggályosnak tartott elemekről.

Közös nyilatkozatukban a bennmaradó tagállamok megerősítették: nem tárgyalható újra a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszerét rögzítő szerződés. Azonban a brit belpolitikai konfliktus alapját jelentő ír tartalékmegoldás mindössze biztosítékként szolgál, esetleges aktiválása esetén is csak addig lenne hatályban, amíg szigorúan szükséges.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.