Theresa May nem akar újabb népszavazást a Brexitről, mert az szerinte helyrehozhatatlan politikai kárt okozna

  • narancs.hu
  • 2018. december 17.

Külpol

Tony Blair volt miniszterelnök szerint ugyanakkor minden egy újabb referendum irányába mutat.

Theresa May hétfő délután tájékoztatja a londoni alsóház képviselőit a múlt heti EU-csúcsértekezletről. Felszólalásában a Downing Street által előzetesen közzétett néhány részlet szerint nyomatékosan kitér az újabb EU-referendum egyre többször felmerülő kérdésére, kijelentve: ha a brit kormány ismét népszavazást írna ki az EU-tagságról, azzal azt üzenné a demokráciában bízó millióknak, hogy a demokrácia nem teljesíti a vele szembeni elvárásokat.

May szerint egy újabb referendum valószínűleg nem vinné előbbre az országot, mint a legutóbbi, viszont még mélyebb megosztottságot teremtene, éppen egy olyan időszakban, amikor az ország egyesítésén kellene dolgozni. A brit EU-tagságról 2016 júniusában rendezett népszavazáson a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre voksolt.

A konzervatív párti miniszterelnök a hétfői alsóházi felszólalásban arra inti azokat, akik újabb referendumot szorgalmaznak, hogy ne forduljanak szembe hitszegő módon a brit néppel, mert ha ezt egy második népszavazás kiírásával megteszik, azzal helyrehozhatatlan mértékben károsítanák a brit politika integritását.

Az EU-tagságról szóló esetleges újabb népszavazásról egyre hevesebb viták dúlnak a brit belpolitikában. Az indulatok különösen magasra csaptak azután, hogy Tony Blair volt munkáspárti kormányfő az elmúlt napokban több, nagy feltűnést keltő beszédben szorgalmazta az újabb referendum kiírását, és ezután szinte példátlan hangvételű nyilvános szóváltásba keveredett Theresa Mayjel.

Theresa May: Ebből így nem lesz Brexit-megállapodás

További garanciákat vár az uniós vezetőktől, különben a brit parlament elutasítaná a Brexit-dealt. Üdvözlendő az Európai Unióban maradó tagállamok nyilatkozata, miszerint az ír-északír tartalékmegoldás használatára csak legvégső esetben kerülhet sor, azonban ez még nem lesz elég a Brexit-megállapodás londoni jóváhagyásához - mondta Theresa May brit kormányfő pénteken a brüsszeli EU-csúcson.

Blair, aki 1997-től 2007-ig töltötte be a miniszterelnöki tisztséget a jelenleg ellenzékben politizáló Munkáspárt élén, az újabb referendumért kampányoló legnagyobb brit civil szerveződés, a People's Vote minapi londoni rendezvényén felszólalva kijelentette, hogy megítélése szerint immár 50 százalék feletti az esélye egy újabb népszavazás kiírásának a brit EU-tagságról.

Blair szerint még Theresa May számára is ésszerű megoldást kínálna a népszavazás kiírása, tekintettel arra, hogy a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételeiről általa elért egyezményt a parlamenti többség nem hajlandó elfogadni.

A volt munkáspárti kormányfő a hétvégén Brüsszelbe utazott, ahol EU-tisztviselők előtt tartott beszédében kijelentette: az uniónak fel kellene készülnie a Brexit március 29-i határidejének meghosszabbítására, annak érdekében, hogy legyen idő az újabb népszavazásról szóló tárgyalásokra.

Theresa May vasárnap, a Downing Street által ismertetett nyilatkozatában kijelentette: Blair az egykor általa is viselt miniszterelnöki tisztség és az általa egykor szolgált brit nép ellen követett el felelőtlen módon inzultust azzal, hogy Brüsszelben próbálja aláásni a jelenlegi kormány tárgyalási pozícióit az újabb népszavazás szorgalmazásával.

Blair szinte azonnal közzétett válaszközleménye szerint viszont az a felelőtlenség, hogy „gőzhengerrel próbálnak átnyomni” a parlamenten egy olyan Brexit-megállapodást, amelyet a képviselők rossznak tartanak, és felelőtlenség az is, hogy Theresa May ennek egyetlen alternatívájaként a megállapodás nélküli Brexit veszélyével fenyegetőzik.

Blair megerősítette: arra szólítja fel az EU-t és a brit parlamentet is, hogy készüljenek fel az újabb referendumra, mivel a folyamatok „erősödő lendülettel” tartanak ebbe az irányba.

(via MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.