Magyar Narancs: A félidős választásokon a demokraták visszaszerezték a képviselőház irányítását. Mennyiben befolyásolhatja ez a Trump és Oroszország esetleges összejátszását vizsgáló nyomozást?
Michael Isikoff: Nagy tűzijátékra készülhetünk. Robert Mueller különleges ügyész az elmúlt hónapokban kivárt a választások miatt, és ez idő alatt Donald Trump sem rúgta ki az igazságügy-minisztert és helyettesét, hogy megszabadulhasson Muellertől. Ennek a fegyverszünetnek azonban vége van. Tudjuk, hogy legalább még egy nagy jelentőségű vádemelés várható a különleges ügyésztől, mégpedig nagy valószínűséggel Trump régi üzlettársa és politikai tanácsadója, Roger Stone ellen. (A nyomozás jelenlegi állását lásd Dől a kártyavár c. keretes írásunkban – a szerk.) Emellett a Mueller-jelentésnek is hamarosan el kell készülnie – kérdés, hogy mit ismerhet majd meg belőle a közvélemény. Azért óriási jelentőségű a demokraták győzelme, mert a képviselőházi többség birtokában nyilvánosságra tudják hozni a jelentést, s nyilvánosan meg is hallgathatják Muellert.
MN: Trump rögtön a választás után lemondásra kényszerítette igazságügy-miniszterét, Jeff Sessionst, így a vizsgálat felügyelete most ez elnökhöz hűséges kormánytisztviselőhöz került.
MI: Sessions kirúgása komoly veszély Mueller nyomozására, s azzal is járhat, hogy a könyvünkben, az Orosz rulettben Trump és Oroszország furcsa viszonyáról feltett kérdések a jövőben is ott lebegnek majd a Fehér Ház felett. (Az Orosz rulett idén tavasszal jelent meg az Egyesült Államokban, társszerzője David Corn – a szerk.) A különleges ügyész mostantól a Trumphoz feltétlenül hű Matt Whitaker megbízott igazságügy-miniszternek felel majd, aki eddig se rejtette véka alá lesújtó véleményét a nyomozásról. Most lehetősége lesz akár Mueller menesztésére is. Emellett viszont a képviselőház irányítását januárban átvevő demokraták minden bizonnyal saját vizsgálatokat indítanak, meghallgatásokat tartanak, és kikövetelik a kormányzattól a nyomozás során készült dokumentumokat. Az elnök lépése nyomán minden kétséget kizáróan politikai válság alakult ki Washingtonban.
MN: Hol tart a nyomozás? Közel van már a vége, vagy még újabb fél évet, évet kell rá várni?
MI: 2018 végére nagyobbrészt tudni fogjuk, hogy Mueller mit talált. Többszörös kapcsolatfelvételről tudunk már most is Trump kampánystábja és az orosz állami szervek között, és nagy kérdés az is, hogy az elnök, avagy szintén érintett fia, ifjabb Donald Trump mindig igazat mondtak-e az ügyről. Ám fontos hozzátenni, hogy míg a demokraták a képviselőházi többségük birtokában képesek lesznek megindítani az alkotmányos vádemelési eljárást az elnök ellen, a továbbra is republikánus többségű szenátusban ez szinte biztosan el fog bukni – hacsak Mueller elő nem kerít valami közvetlen, döntő bizonyítékot az összejátszásra.
MN: A könyvük szerint a 2016-os kampány során zajló orosz befolyásolási kísérletek teljesen váratlanul érték mind az amerikai hírszerző szerveket, mind a politikai rendszert. Hogyan történhetett meg ez?
MI: Az orosz befolyás sokkal kiterjedtebb és nagyobb hatású volt, mint ahogy azt annak idején bárki gondolta volna. Ez volt az egyik legijesztőbb felfedezésünk, miután egymás mellé raktuk a kirakós darabjait. Pedig rengeteg figyelmeztető jel volt a kormányzat számára már jóval az elnökválasztás előtt. A könyvünkben egy a Kremlben tevékenykedő titkos forrásról is beszámolunk, aki már 2014-ben részletes információkkal szolgált a hírszerzésnek, hogy Putyin az európai liberális demokráciák és az Egyesült Államok politikai rendszerének megtámadását tervezi. Kibertámadások, dezinformációs kampány, információs hadviselés; minderről már akkor szó esett. Ám a washingtoni döntéshozók egyszerűen nem vettek róla tudomást, úgy vélték, hogy az orosz információs hadviselés Ukrajnára korlátozódik. Nem fogták fel, hogy Ukrajnában csupán a próbaüzeme zajlott egy sokkal nagyobb és ambiciózusabb kampánynak. Az orosz hadművelet egyik legfontosabb része, az amerikai közösségi média manipulálása a magukat amerikainak kiadó, ám valójában egy szentpétervári trollgyárban, az úgynevezett Internetkutató Ügynökségben üldögélő ügynökök részéről egyáltalán nem volt ismeretlen azok előtt, akik kicsit is odafigyeltek. Még az orosz ellenzéki média is írt az Internetkutató Ügynökségről, miután annak egy volt munkatársa, Ludmilla Szavcsuk már 2014-ben lerántotta a leplet a szervezetről. (Bővebben lásd: Patyomkin digitális falvai, Magyar Narancs, 2015. augusztus 23.) Annak idején a The New York Times is beszámolt róla. Ám az amerikai hírszerzés ennek ellenére sem foglalkozott a kampány előtt és alatt komolyan a kérdéssel, a CIA és az FBI egymásra tologatta a felelősséget, miközben a szemük előtt zajlott az egész.
MN: Hillary Clinton munkatársai 2016 nyarán megpróbálták felhívni az amerikai média figyelmét az oroszok tevékenységére, ám alufóliasisakos holdkórosoknak nézték őket.
MI: Voltunk azért páran, akik komolyan vettük az ügyet. De tény, hogy a mainstream hírmédia a Clinton-stáb által bevetett politikai eszközként kezelte a témát, és nem vette komolyan. A legtöbb újságíró úgy ítélte, hogy ez csak a választás megnyerése érdekében használt kampányfogás. A háttérben sokkal súlyosabb dolgok zajlottak – ebben Clintonéknak igazuk volt.
MN: 2016-ban az Egyesült Államokat készületlenül érte ez a támadás – vajon ma meg lehetne-e ismételni?
MI: Az oroszok kivárnak. Tudják jól, hogy az amerikai hírszerzés és a biztonsági szakértők most már éberen őrködnek, így új módszereket keresnek arra, hogy kibabrálhassanak velünk, és persze nemcsak az Egyesült Államokkal, egy sor európai országgal, közte Magyarországgal is. Ennek része, hogy kormánytisztviselőket nyernek meg különböző módokon – minden jel arra mutat, hogy ezt csinálták 2016-ban a Trump-csapat tagjaival is. A tragédia az, hogy Donald Trump és környezete erre oly fogékonynak bizonyult.
MN: Trump egyik feltehetően megkörnyékezett kampánytanácsadója, az FBI félrevezetése miatt már elítélt Carter Page több homályos célú oroszországi látogatása mellett Magyarországon is felbukkant a kampány alatt, ám ennek okáról nem adott érthető magyarázatot a kongresszusi meghallgatása során. Mit lehet tudni e magyar szálról?
MI: Az FBI már a kampány idején megfigyelés alatt tartotta Page kommunikációját. Sikerült részben betekintést nyernünk azokba a dokumentumokba, amelyekkel a szövetségi nyomozóiroda megindokolta a megfigyelés szükségességét, ám még nem látjuk a teljes képet. Carter Page kampány alatti működésében még sok a fehér folt. Több republikánus politikus – és persze a nyomozást boszorkányüldözésnek tartó Donald Trump – azzal érvelt, hogy Page-et indokolatlanul és jogtalanul, politikai motivációból hallgatta le az FBI. De tekintettel Page kiterjedt Kreml-közeli kapcsolataira, az FBI gyanakvása jogos volt. Remélhetőleg az ő pontos szerepére is hamarosan fény derül.
MN: Ha Putyin célja az volt, hogy az orosz ügyekben keményvonalas Hillary Clintonnál barátibb elnököt juttasson hatalomra, úgy nem járt teljes sikerrel. Az amerikai–orosz kapcsolatok továbbra sem túlságosan jók.
MI: Mintha az Egyesült Államok kormányzata tudathasadásos lenne. Az egyik oldalon az orosz fenyegetést pontosan értő és ellene tenni akaró hivatalok, hatóságok állnak, a másikon meg Donald Trump, aki minden tőle telhetőt elkövet, hogy bagatellizálja ezt a veszélyt. Ezt művelte már a kampány alatt is, amikor az egyre gyűlő bizonyítékok ellenére azon mesterkedett, hogy elterelje az amerikai közvélemény figyelmét Oroszország tevékenységéről – ezért is fogalmazunk úgy a könyvünk végén, hogy Trump pártolta és segítette a választásunk ellen szőtt összeesküvést. Az más kérdés, hogy miután mindez fényre került, a kongresszus és a kormányzati szervek is elkezdtek foglalkozni az üggyel. Így hiába próbálja Trump elhessegetni az egészet, a kormányzat többi része teszi a dolgát.
MN: Az elnökkel tudtak beszélni oknyomozásuk során?
MI: A múltban többször is volt lehetőségem beszélni vele, ám ehhez a könyvhöz nem állt a rendelkezésünkre. Nagyon nem lepődtem meg ezen.
MN: Trump elnökségét erősen befolyásolta ez a történet, s a félidős választást is. 2020-ban is téma lehet még?
MI: A fő kérdés az, hogy mikor és mit tár fel végül Robert Mueller nyomozása. Az ilyen hosszú nyomozásoknál mindig fennáll a veszély, hogy a közvélemény egyszerűen belefárad a témába.
| Névjegy Bill Clinton elnök és Monica Lewinsky afférja megszellőztetésével az akkor épp a Newsweeknél dolgozó Michael Isikoff robbanthatta volna ki a 20. századi amerikai történelem egyik legnagyobb botrányát – ám a lap vezetése végül nem merte megjelentetni a már elkészült cikket. A most 66 éves oknyomozó újságíró később az iraki Abu Ghraib börtönben elkövetett kínzások feltárásával, majd a Trump-kampánycsapat gyanús orosz kapcsolatainak felfejtésével szerzett hírnevet. Isikoff jelenleg a Yahoo! News oknyomozó főmunkatársaként dolgozik, legutóbbi könyve, a David Cornnal közösen írt Orosz rulett három hétig vezette 2018 tavaszán a The New York Times sikerlistáját. A könyv a minap jelent meg magyar nyelven. |
| Dőlhet a kártyavár A Robert Mueller különleges ügyész, az FBI korábbi igazgatója vezette nyomozás egyrészt az orosz titkosszolgálati szervek azon műveleteit vizsgálja, amelyek a 2016-os amerikai választás befolyásolására irányultak, másrészt az oroszok amerikai cinkosainak (nagy valószínűséggel a Trump-kampánystáb tagjainak) a leleplezésre koncentrálnak. A vizsgálat kiterjed James Comey FBI-igazgató kirúgásának körülményeire is, különös tekintettel arra, hogy az elnök vajon akadályozta-e Comey elcsapásával az igazságszolgáltatást. (Minderről lásd átfogó cikkünket: A vörös boszorkány nyomában, Magyar Narancs, 2018. június 25.) Mueller legnagyobb trófeája eddig Trump volt kampányfőnöke, Paul Manafort, aki a kampány alatt egyebek mellett egy orosz oligarchának, Oleg Gyeripaszkának ígért belsős információkat. A hírhedt lobbistának azóta börtönbe is kellett vonulnia nyolc rendbeli csalás miatt. Mueller elsődleges célja Manafort vád alá helyezésével az együttműködés kikényszerítése volt, és mindez sikerrel is járt: szeptemberben vádalkut kötöttek. Míg Manafort csupán néhány hónapot töltött Trump környezetében, információi révén a különleges ügyész fogást találhat az elnökkel több évtizede bizalmas viszonyt ápoló Roger Stone-on, aki a gyanú szerint együttműködött a WikiLeaksszel és az orosz katonai hírszerzéssel Clintonék belső levelezésének közzétételében – részben ennek folyamatos csepegtetésével sikerült ellensúlyozni a Trump szexuális természetű visszaéléseiről szóló sorozatos vádakat. Stone vád alá helyezése és a vele kötendő vádalku igen kellemetlen helyzetbe hozná az elnököt – ám még ez is semmiség lenne ahhoz képest, ha elsőszülött fia, ifjabb Donald Trump ülne a vádlottak padjára. 2016 nyarán a Trump-vagyon örököse egy orosz ügyvédnővel találkozott, aki az ígérete szerint terhelő információt szállított volna Hillary Clintonról. Az orosz hírszerzéshez köthető ügyvédnő a hivatalos (nem mellékesen az idősebb Trump által tollba mondott) verzió szerint végül nem adott át terhelő információkat, ám a megbeszélésen részt vett az azóta „átállított” Manafort is. Ő az idevágó vallomása megváltoztatásával könnyen komoly bajba keverheti volt főnöke fiát. Donald Trump többször kijelentette, hogy a családja az a vörös vonal, ahol megálljt parancsol Mueller nyomozásának. Egyes feltételezések szerint Sessions gyors – bár már régóta érő – menesztésének elsődleges célja az volt, hogy megakadályozzák ifjabb Trump vád alá helyezését. |
