Trump talált magának Andy Vajnát, és rögtön hármat

  • narancs.hu
  • 2025. január 17.

Külpol

Donald Trump leendő elnök Hollywoodért felelős különleges megbízottá nevezte ki Sylvester Stallone, Mel Gibson és Jon Voight színész-rendezőket.

A január 20-án hivatalba lépő elnök Truth Social közösségi oldalán is közzétett bejelentése szerint a három világszerte jól ismert filmes művész „különleges nagyköveteként” Hollywoodban dolgozik majd, amelyet a leendő elnök „nagyszerű, de gondokkal küzdő helyként” jellemzett.

Sylvester Stallone, Mel Gibson és Jon Voight feladataként azt jelölte meg, hogy „minden korábbinál nagyobbá, jobbá, és erősebbé építsék vissza Hollywoodot, ami az elmúlt négy évben rengeteg megbízást veszített el a külföld javára”.

„Ez a három nagyon tehetséges ember a szemem és fülem lesz, én pedig azt fogom tenni, amit javasolnak” – fogalmazott Donald Trump, és hozzátette, csakúgy, mint az Egyesült Államok számára, Hollywood számára is ismét az „aranykor” jön el.

Donald Trump viszonya régóta ellentmondásos a film fővárosával, mellette Hollywood kifejezetten nehéz időszakát éli, amit a Covid-válság, a sztrájkok és a napokban tomboló tűz csak mélyít. Lucas Shaw szakértő a BBC-nek arról beszélt, Trump szövetségesnek tekinti ezt a három színészt, és felhasználhatja őket arra, hogy a hollywoodi változásokról beszéljenek, de „nem hiszem, hogy John Voight, Sylvester Stallone és Mel Gibson lesz az, aki kitalálja, hogyan állítsák helyre a vezetékeket, hogyan tegyék nyereségesebbé a streamelést, és hogyan lehetne elérni, hogy Kína több hollywoodi filmet importáljon” – mondta.

Széles körben ismert, hogy a hollywoodi elit nagy része demokrata párti, Trump pedig korábban azzal vádolta a filmipart, hogy „hatalmas kárt okoznak az országnak”, mert megosztáson és erőszakon alapuló tartalmat gyártanak. Mel Gibson, Jon Voight és Sylvester Stallone azonban, akik nem kevésbé erőszakos filmekben szerepeltek,  régóta ismertek republikánus, akár radikális meggyőződéseikről.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.