Külpol

Miközben a világ vezető politikusai mind többet gondolkodnak azon, hogy mihez kéne Afganisztánnal kezdeni, és mihez saját szerepükkel Afganisztánban, itthon a magyar misszióval alig is törődik valaki. Pedig pár száz honfitársunk is a terepen sürgölődik - céljuk a nép sorsának jobbítása, s küldetésük nem veszélytelen.

Lapzártánkkor úgy tűnik, hogy nem Tony Blair, hanem Herman von Rompuy belga vagy Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök. Esetleg valaki más. Jelölési eljárás nincs, a szempontok zavarosak, ahogyan az új uniós alapszerződés által létrehozott poszt is. Már csak ezért sem könnyű megmondani, hogy a november 19-i brüsszeli csúcson megválasztott elnök megfelelő-e a szerepre.

"Fennmarad-e a demokrácia Pakisztánban?" - ezzel a címmel tartott előadást a Közép-európai Egyetemen a Pakisztáni Emberi Jogi Bizottság elnöke. A dél-ázsiai ország helyzetéről, kilátásairól kérdeztük.

Kelet-Európa-szerte harc dúl az utcanevekért. Egy nagyjából húszezer balkáni, illetve németországi utcanevet érintő vizsgálat sokat elárul az itt élőkről csakúgy, mint a történelmükről.

Egy-másfél millióan kerültek kutyaszorítóba, sorsuk a saját találékonyságukon múlik.

Október közepén felbomlott az addig is csikorogva működő koalíció Basescu elnök jobboldali Liberális Demokrata Pártja (PD-L) és a szocdemek (PSD) között. A felek már a november végi elnökválasztásra izzítanak. Közben a nemrég még reformcsodaországként elkönyvelt Románia egyre mélyebbre bucskázik a gazdasági válság lejtőin. Az IMF a román politikusok helyett is szorong.

Az elmúlt hetekben a pakisztáni tálibok több látványos akciót (öngyilkos merényleteket, katonai létesítmények elleni támadásokat) hajtottak végre - az utolsó robbantásokról lapzártánkkor érkezett hír az ország fővárosából, Iszlámábádból. Nyilván ezzel is összefügg, hogy a hadsereg október 17-én elindította hetek óta várt offenzíváját Dél-Vazirisztánban, amely az iszlamisták egyik központi felvonulási területe.

Nem sikerülnek jól a függetlenségi évfordulók Guineában. A tavalyi ötvenediken a szegénység fél évszázadát emlegették az emberek, most pedig, október 2-án ezrek próbálták felismerni katonák által lemészárolt családtagjaikat Conakryban, a nagymecset előtt.

A nagy néppártok veszítettek, a karakteresebb ígéretekkel kampányoló kisebbek pedig nyertek a német választásokon. Meglepetés nem született, de a jövőben minden bizonnyal izgalmasabb lesz a német belpolitika.

A Közel-Kelet legjelentősebb pánarab platformjának taglétszámát több millióra becsülik, támogatottságuk gyakran meghaladja a kormányzó pártokét. Bár egyre inkább nemzetközi jellegű, fő bázisa mindmáig Egyiptom. Mohamed Mahdi Akíf, az egyiptomi Testvériség "legfelső vezetője" pár hete bejelentette visszavonulását. Utóda megváltoztathatja a politikai iszlám szerepvállalását a régióban.

Oliver Stone, a híres és idegesítő amerikai rendező új filmje állítólag az (őszerinte) igazi, Washington által méltatlanul túldémonizált Hugo Chávezt állítja elénk, akinek a társaságában végig is lépdelt a hónap elején a velencei filmfesztivál vörös szőnyegén. Ezután a venezuelai elnök folytatta körútját, amely érintette például Líbiát, Szíriát, Iránt és Fehéroroszországot (itt már negyedszer járt három év alatt), a hab a tortán azonban kétségkívül Oroszország volt.

Négy éve a kereszténydemokrata CDU és a szociáldemokrata SPD nagykoalíciója irányítja Németországot.

Zuhog az eső, vastag függönyként borul a tájra. Egy hausza férfi ül a barakk előtt. Mellélépek és bemutatkozom. Kezét nyújtja, az ujjai helyén csonkok. Csodálkozik, amikor megszorítom. Az elmúlt négy évben - mióta diagnosztizálták, hogy leprás - nem túl gyakran történt vele ilyesmi.