Kolumbia Venezuela ellen, és viszont - Pistoleros

  • - kovácsy -
  • 2009. szeptember 24.

Külpol

Oliver Stone, a híres és idegesítő amerikai rendező új filmje állítólag az (őszerinte) igazi, Washington által méltatlanul túldémonizált Hugo Chávezt állítja elénk, akinek a társaságában végig is lépdelt a hónap elején a velencei filmfesztivál vörös szőnyegén. Ezután a venezuelai elnök folytatta körútját, amely érintette például Líbiát, Szíriát, Iránt és Fehéroroszországot (itt már negyedszer járt három év alatt), a hab a tortán azonban kétségkívül Oroszország volt.

Oliver Stone, a híres és idegesítő amerikai rendező új filmje állítólag az (őszerinte) igazi, Washington által méltatlanul túldémonizált Hugo Chávezt állítja elénk, akinek a társaságában végig is lépdelt a hónap elején a velencei filmfesztivál vörös szőnyegén. Ezután a venezuelai elnök folytatta körútját, amely érintette például Líbiát, Szíriát, Iránt és Fehéroroszországot (itt már negyedszer járt három év alatt), a hab a tortán azonban kétségkívül Oroszország volt.

*

Kedvében járt vendéglátóinak, hiszen hivatalos államfői elismeréséről biztosította az eddig csak Moszkva által függetlennek tekintett, Grúziától elszakadt/elszakított Abháziát és Dél-Oszétiát. De elsősorban nem ezért érkezett, hanem hogy tető alá hozzon egy fegyvervásárlási megállapodást, amely majdnem száz harckocsi és egy komplett S-300-as rakétaelhárító rendszer beszerzését irányozza elő, mégpedig 2,2 milliárd dollárnyi orosz hitelből.

Chávez nem először vásárolt be fegyvereket Moszkvában: az elmúlt négy év listáján már százezer Kalasnyikov, 24 Szuhoj Su-30-as vadászgép és helikopterek is szerepelnek - amint erről tavalyi moszkvai útja után mi magunk is fejcsóválva beszámoltunk (2008. október 23.).

Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a tágabb régió egyik vezetőjével, Tabaré Vásquez uruguayi elnökkel tartott megbeszélését használta fel aggodalmai hangoztatására, mondván, hogy üdvös volna, ha a fegyverek nem kerülnének felkelők vagy kábítószer-csempészek kezébe. Tabaré Vásquez pedig általánosságban, de joggal fájlalta, hogy szegény országokban ilyen sokat költenek fegyverekre.

Chávez ismétlődő replikája erre az, hogy fenyegetve érzi magát, miután Kolumbia új szerződésre készül az Egyesült Államokkal, lehetővé téve amerikai egységeknek (a polgári alkalmazottakkal együtt nem sokkal több, mint ezer emberről van szó), hogy

hét támaszpontjáról

akciókat indítson a kokaültetvények kiirtása céljából, amiként ez voltaképpen már évek óta történik. A két ország között évszázados hagyományuk van a konfliktusoknak, amelyeket meglehetősen kiélezett, hogy Kolumbia szerint Chávez támogatja a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű gerillaszervezetet. A venezuelai aggályokat viszont az mélyíti el, hogy a szomszédos ország vonakodik kizárni az említett támadó akciókból az esetleges behatolás lehetőségét szomszédos országok - például Venezuela vagy Ecuador - területére. E két utóbbi ország néhány év óta egyfajta radikális, Amerika-ellenes baloldali tömb része, amelyhez egyértelműen hozzávehetjük Bolíviát és Nicaraguát. Szemben velük a Washington-barát, az amerikai támogatásnak a drogkartellek és (elsősorban) a FARC elleni évtizedes sikertelen küzdelme miatt kiszolgáltatott Kolumbia lényegében egymagában áll. (A többi dél-amerikai országot jelenleg mérsékeltebb szociáldemokraták vezetik.) De a készülő megállapodást az egész térség rossz szemmel nézi, hiszen nehéz nem látni benne a destabilizáció lehetőségét. A konkrét ideológiai és érdekviszonyokon túl az amerikai katonai jelenléttel szembeni indulatok mögött ott munkál a múlt is, a pár évtizeddel ezelőtti diktatúrák emléke, amelyek fenntartásában része volt Washingtonnak is.

Kolumbia természetesen azt hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak nincs semmiféle támadó célzata. Hogy mit gondol erről a lakosság, nehéz eldönteni. Chávez kirohanásait sokan egyre ingerültebben fogadják. Az elmúlt hetekben kialakult egy, a határokon is túlnyúló, interneten szerveződő mozgalom, amely a venezuelai elnöknek a kolumbiai ügyekbe történő folyamatos beavatkozását bírálja. A szervezkedés éppen azokban a napokban vezetett - mérsékelten népes - tüntetésekhez harminc kolumbiai városban, továbbá olyan, távolabbi helyszíneken, mint Buenos Aires vagy Sydney, amikor a venezuelai elnök az említett körutazását tette. Igaz, szervezkedtek az ellentüntetők is, mégpedig ugyancsak innen és túl a határokon, mondván, hogy nem Chávezzel és venezuelai diktatúrájával kellene foglalkozni, hanem a kolumbiai elnök, Álvaro Uribe diktatórikus késztetéseivel. Szó, ami szó, a korábbi venezuelai és ecuadori fejleményekhez hasonlóan itt is várható egy népszavazás, amely az államfő többszöri újraválasztásáról, vagyis hatalmának a prolongálásáról szól. Emellett hónapok óta forr egy hatalmas megfigyelési botrány Kolumbiában. A közvetlenül az elnöki hivatal alá rendelt több mint hatezer fős, ily módon Dél-Amerikában legnagyobb belbiztonsági szolgálat (rövidített nevén DAS) évek óta

kedvtelve vizsgálódik

ellenzékiek, emberi jogi szervezetek, általában a második ciklusát töltő elnök bírálóinak a köreiben. Kínos mozzanat, hogy a DAS-nak szoros amerikai kapcsolatai vannak. Az országban uralkodó emberi jogi állapotokról erősen megoszlanak a vélemények - és nem kizárólag aszerint, hogy ki hogyan értékeli a FARC-szal vívott belháborút, amelynek immár lehetetlen megszámlálni a közvetlen és közvetett áldozatait.

A fentiek kapcsán egyre gyakrabban vetődik fel a "dél-amerikai fegyverkezési verseny" kifejezés, és tény, hogy 2007-hez képest egy év alatt 30 százalékkal nőttek a térségben a katonai kiadások. Ecuador az említett kolumbiai behatolást követően rendelt fegyvereket Franciaországtól, Brazília is fejleszti az arzenálját, főleg a Kolumbiával és Venezuelával határos őserdei övezetben randalírozó csempészbandákra hivatkozva.

Nem mintha a térség a háború küszöbén állna - de rossz jel, hogy megszakadni látszanak a mindeddig intenzív külkereskedelmi kapcsolatok Kolumbia és Venezuela között. Az utóbbi egyre inkább más országokból, elsősorban Brazíliából szerzi be azokat a - főleg mezőgazdasági - termékeket, amelyek az előbbinek a legfontosabb exportcikkei, s ez növeli Kolumbia kiszolgáltatottságát az amerikai támogatásnak. Ez viszont megnehezítheti Washington számára, hogy a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat építsen ki a térség egészével.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.