A gázai háború vége

Vesztesek klubja

  • - kovácsy -
  • 2014. október 4.

Külpol

Majdnem két hónapig tartott Izrael és a Hamász háborúja, amelyet a múlt héten zárt le az Egyiptom közvetítésével kikalapált, egy hónapra szóló tűzszüneti megállapodás. A több mint 2100 gázai palesztin halálos áldozatot követelő harcok a másik oldalon is szokatlanul súlyos veszteségeket okoztak: hetven katona mellett hat polgári személy vesztette éle­tét. A palesztin oldalon nem lehet elkülöníteni a két kategóriát, hiszen a Hamász iszlamista szervezetként nem a nyilvánosság figyelő szeme előtt tevékenykedik. A hatalommegosztás terén persze pozíciói megerősítésére törekszik, és ettől nem független a most lezárult háború kirobbanása sem.

Elrabolt és meggyilkolt izraeli tinédzserekkel kezdődött, nagyszabású ellenőrzésekkel, letartóztatásokkal folytatódott, majd bombázások, rakétatámadások következtek. Ezekből kiderült, amit az izraeli titkosszolgálat úgyis tudott: a Hamásznak részben az egyiptomi határ alatt ásott alagutakon, részben más csempészeti útvonalakon szétszedve eljuttatott fegyverek érezhetően – még ha nem is döntő módon – megváltoztathatták volna az erőviszonyokat, még jó, hogy Izrael időközben kifejlesztette a lakott területek védelmét szolgáló elhárítórendszerét.

A kiinduló helyzetnek ez volt a szűken vett katonai oldala, ezúttal azonban sokkal lényegesebbnek tűnnek a belpolitikai vonatkozások, amelyek közül a legfontosabb a Gázában erős szunnita Hamász és a Jordán folyótól nyugatra lévő megszállt területeken tevékenykedő szekuláris mozgalom, a Fatah együttműködő ellenségeskedése. Magának a Palesztin Hatóságnak az irányításáról van szó, még egyszerűbben: a palesztin jövőről, amelynek formálásában a Hamász komolyabb szerepet szeretne. Az elmúlt évek eseményei azonban nem neki dolgoznak, főleg Egyiptom irányváltása, a Muszlim Testvériség háttérbe szorítása jött rosszul, mert az új egyiptomi vezetés elzárta azokat az illegális átjárókat, amelyek a fegyver-utánpótlást biztosították. Mindezek következtében a két szervezet viszonylag friss megbékélése háttérbe szorult, és csak a Hamász kezdett háborúzni. Az izraeli kormány sem ta­karékoskodott a provokációkkal. Az említett megbékélés után egy földkisajátítási ügyet ügyesen csavargatva azt a kérdést tette föl a Fatahnak: akkor most kivel akar békében élni, Izraellel vagy a Hamásszal.

Izrael szempontjából alighanem akkor lett volna valóban értelme ennek a háborúnak, ha sikerül felmorzsolnia a Hamász teljes arzenálját, ami azonban nem történt meg. Igaz, borzalmas károkat sikerült okoznia, kezdve a
káos­szal, amit a lakosság negyedének a megszokott lakhelyéről elmenekülése váltott ki. Épületek tömege semmisült meg, köztük iskolák, kórházak, mert a Hamász a támadó fegyverzetét mindvégig lakott területeken működtette. Évekbe telik majd, mire az infrastruktúrát sikerül az eredeti szintre hozni. És nem mellékes az sem, hogy az izraeliek több Hamász-vezetőt is megöltek, ami a hadvezetésükre nézve súlyos csapás. Viszont az is nehezen képzelhető ezek után, hogy a folytatódó tárgyalásokon sikerül majd tartós békét kötni, márpedig a Hamász épp úgy próbálja győzelemként eladni az összeomlás elkerülését, hogy a későbbiekre nézve olyan kérdéseket tart – meglehet, csak szavakban – talonban, mint például egy új gázai tengeri és légikikötő létesítése.

Izrael csak annyit állít, hogy a kérdés valóban felvetődött, de szó sem eshet róla, mielőtt a Hamász hajlandó volna önnön teljes lefegyverzésére.

A harcok befejezését Gázában már az első vonatkozó hírek szállingózásakor ünnepelni kezdték – nyilvánvaló erőfeszítésként a győzelmi hangulat megteremtésére. Izraelben egyedül Netanjahu miniszterelnök állított valami ehhez hasonlót, amikor így fogalmazott: a Hamász kemény csapásokat szenvedett el, és követelései közül semmi sem teljesült. Egy percig se higgyük, hogy Izraelben a különféle békepárti csoportok Netanjahu kizárólagos ellenfelei! Más szervezetek keményebb fellépést láttak volna szívesen a palesztinokkal szemben. Netanjahunak azonban kifelé, a külföld felé is figyelnie kell, ahol az Izraelről kialakult kép több országban is (Nagy-Britannia, Spanyolország) egyre sötétebbé, ellenszenvesebbé vált. (Érdekes viszont, hogy Svájcban fordítva alakult a helyzet az idő múlásával.)

De a Hamász sem a legszélsőségesebb szervezet Gázában. Olyannyira nem, hogy a hatalmat kézben tartó szervezet kénytelen számolni a többiek által gerjesztett hangulattal. Ebből a szempontból nyilván jó gyakorlat a kémek és besúgók meggyilkolása, amire egyébként közvetlenül a békekötés után már sor is került, a Hamász állította miniszterelnök helyeslő szavai közepette.

Izrael számára leginkább a gazdasági veszteségek kompenzálása okoz majd nehézségeket a közeljövőben. Két és fél milliárd dollárba került a konfliktus az első számítások szerint, amiben megszorítások előszele érződik. Miközben az ország hírszerző szervezete (a Sin Bet) mentesül a gazdasági szigor következményei alól, ami ráadásul érthető, a legnagyobb vesztes az oktatási rendszer lesz. Ezen belül is a szegényebbeknek kell elvinniük a terhek nagyját, miközben a háború anyagi következményei a GDP tervezett növekedésének fél százalékát emésztik föl. Összességében tehát a szomorú tény az, hogy egyik oldal szempontjából sem hozott semmi mást a két háborús hónap.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.