Kultúra

A kamaszoknak láthatatlan a fasizmus, a tízévesek tudata pedig két világ közt vergődik. Többek között ez is kiderült a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ konferenciáján.

Az érettségi találkozó trauma cukormázzal. Tudja az ördög, hogy csak azoknak-e, akiknek a gimi nemcsak játék és mese volt, akik nem bálkirálynők és nagymenők voltak, hanem stréberek/lúzerek/pápaszemesek/fogszabályozósok/furák.

A közkedvelt Vérturisták és Halállista alkotója, Ben Wheatley megint kiagyalt valamit. Új munkája kosztümös horror fekete-fehérben fotografálva. A kosztümöst itt szó szerint kell érteni, és nem történelminek. Bár bemondják, hogy a protektorátus ideje alatt vagyunk, és Cromwell neve is elhangzik, történetünk bárhol és bármikor játszódhatna, az őskortól a távoli jövőig.

A londoni punk harsány volt, a New York-i artisztikus, az viszont közös volt bennük, hogy a rock and roll leglényegéhez egyiknek sem sikerült annyira közel férkőznie, mint a közvetlen előfutároknak.

A legjobb, ami történhet az emberrel, ha 98 éves amatőr röplabdázó norvég aszszony, hogy több évtizedes gyakorlás, heti rendszerességgel látogatott edzések után végre meccset játszhat, igazi tétmérkőzést. A svéd öregfiúk már első blikkre is nyerésre állnak a norvég nénikkel szemben (nyugi, az eredményt nem lőjük le), ám a norvég anyókákat sem kell félteni; úgy akarják ezt a meccset, mint Rocky az Apollo Creed elleni fellépést.

A Nyócker és a Zuhanórepülés alkotója a Titanicon mutatja be legújabb filmjét, a Fekete levest.

Amikor Sztupa és Troché átszabni kényszerültek a térképet, nagy lelkierőre volt szükségük: főtt is a fejük. Ott álltak Európa asztalra terített térképe előtt, s úgy fintorogtak, mint az autószerelő, amikor felnyitja a mazsola motorházának tetejét. Továbbá úgy álltak ott, mintha ők lennének Napóleon, Kutuzov, a teljes német vezérkar és Montgomery tábornok két személyben, pedig szó sem volt harci cselekményről, egyszerűen csak vágni kellett, de azt könyörtelenül. Hiába minden pofavágás, a Bilbaótól Perpignanig húzható egyenes mentén hasított bele a térkép szövetébe a szabóolló.

"Angol urak, ti lőtök először!" - a legenda szerint állítólag ilyesforma udvariaskodás előzte meg az 1745-ös fontenoy-i csatát, az ún. osztrák örökösödési háború kitüntetett jelentőségű, bár végeredményben semmit el nem döntő ütközetét. Azért ha döntő ütközet nem is esett e vérrel öntözött vallon síkon, azért a franciák győzedelmeskedtek a britek, hollandok és hannoveriek felett, méghozzá XV. Lajos felséges jelenlétében.

Be kell vallanunk, hogy eddig fel sem tűnt, a magyar rádiócsatornák mennyire elhanyagolják a honvédelem kérdését. Egyrészt, mert nem gondolunk túl sűrűn a hadseregre (szerencsére a sorkatonaság megszűntével nem nyomasztja tovább a hazafias szósszal leöntött semmittevés agyréme az újabb generációkat), másrészt, mert ha eszünkbe jut, akkor se tartjuk túl érdekesnek az egészet, illetve ami érdekes belőle (mondjuk, a nemzetközi miszsziók), azzal a politikai magazinok épp eleget foglalkoznak.

Sokféle politikai színházat látni ma - az alul lévők történeteit, a hatalom birtokosainak ádáz munkálkodását, látni tragédiát, komédiát, pásztorjátékot, komikus pásztorjátékot, hogy Poloniust idézzük a Hamletből. De most már látni azt is, mi jön utána: amikor a pusztításból hátramaradt hullahegyeket valakik majd szemügyre veszik. Amikor mindennek vége, és itt az új erő, az új hatalom. Mert a Hamlet a pusztítás maga és az utána következő dráma egyszerre. Hogy kicsoda Fortinbras, és hogyan ábrázolják az utolsó jelenetben, ugyanúgy politikai kérdés, mint hogy mi történt előtte abban az öt felvonásban.

A Vasarely Múzeumban látható kiállítás mintha a 2010-ben ugyanitt megrendezett Kép/Vers - vizuális és konkrét költészet című kiállítás pandanja volna. Szemben az akkori tárlattal, amely a képpé váló szövegre, szóra vagy betűhalmazra fókuszált, itt a kurátorok (Maurer Dóra és Nemes Judith) szándéka szerint a két elem, "az önmagában megálló szöveg és az önérvényű kép" egyenrangúságára és dialógusára helyeződik a hangsúly.

Mint az köztudott, Izland az emberi civilizáció csúcsteljesítménye, ahol a tolerancia, a jólét, az általános bölcsesség és műveltség meseszerű mintatársadalmat hozott létre. Ennek ellenére ne csodálkozzon az egyszeri utazó, ha érkezése után nem sokkal zokogva lapátolja kifelé egy ló beleit a fagyhalál küszöbén.

A Nyócker és a Zuhanórepülés alkotója a Titanicon mutatja be legújabb filmjét, a Fekete levest.

Számolni sem tudjuk - és nem is akarjuk -, hány film járulékos hasznait adta össze a közelmúltban Michael Caine kellemes angol öregúr imázsa és Clémence Poésy bájosan zavart tekintete. Sandra Nettelbeck író-rendező nyilván forradalminak értékelte ezt a felfedezést, mert nem is tett mást filmjében, mint összepakolta a két színészt, és várt a varázslatra. Nem jött.