Pedig a cél érdekében háttérnek Párizst választotta, a helyet, ahol bagettvariációkból egész világképeket lehet kibontani. Mr. Morgan például uborka nélkül eszi a sajátját, a fiához hasonlóan - hát kell-e ennél több utalás arra, hogy apa és fia veszekedéseik ellenére lényegében ugyanolyanok? Mindezt azonban a bagettáruson kívül más nem tudja, ő meg miért szólna bele egy gyászoló filozófiatanár és a megromló házassága miatt a világra haragvó fia kapcsolatába. Pauline, a tánctanár viszont beleszól; egy véletlen találkozást követően előbb felrázza depressziójából Mr. Morgant, majd a békítő szerepében tetszelegvén egy görbe szerelmi háromszöget is felvázol a súlytalan Párizsban játszódó sekélyes drámák margójára - kár, hogy mindez ekkor már egyre kevésbé érdekel minket. Ekkor már a film utolsó harmadában vagyunk, nekünk meg még mindig az első 10 percben elmajszolt bagett jár a fejünkben. Pedig az érzelmi háromszög átlója körül valahol ott van a sztoriban egy igazi dráma és némi humor is, barátsággal, utolsó szerelemmel, családdal, vén kecske attitűddel együtt - ehhez azonban némi empátia és a jelenvalónál több érzelmi intelligencia szükségeltetne.
Forgalmazza a Vertigo Média
