Magyar Narancs: A Nyócker című animáció óta milyen filmprojekted volt?
Novák Erik: Azóta megrendeztem első játékfilmemet, a Zuhanórepülést, részt vettem operatőrként, vágóként és producerként Halász Péter Herminamező című filmjének létrehozásában, valamint Gauder Áronnal az Egill című animációs filmünkön dolgozunk, amit sajnos financiális okok miatt még nem tudtunk befejezni. Ezenkívül forgattam pilotokat, dokumentumfilmeket és videoklipeket az elmúlt időszakban, de tavaly május óta szinte csak a Fekete levessel foglalkozom.
MN: Kikkel dolgoztál ezen a filmen?
NE: A film alapötletén még Nagy Viktorral kezdtünk el dolgozni, aminek annyi volt a lényege, hogy egy rakás "éhező" művész egy tolószékes rablást hajt végre. Perjés Zoltán barátommal és Baráth Gyulával tovább görgettük ezt az ötletet, és végül is egy négyoldalas, jelenetre lebontott történetvázlattal a kezünkben kezdtünk neki a forgatásnak. Nagy Viktor sajnos közben elhunyt, az ő figuráját Nagy Zsolt kelti életre, természetesen a maga módján. Nagyon sok barátom vett részt a film létrehozásában a színész - és nem hivatásos színész - ismerőseim közül, valamint a stábba is sikerült nagyon neves és tehetséges szakembereket megnyernem. A filmet végig improvizációs módszerrel forgattuk, a jelenetek pontos történését, ívét tudtuk, de a dialógok mind a felvételben születtek meg. Ebben nagy segítségemre voltak a remek színészek, Máté Gábor, Nagy Zsolt, Fátyol Hermina, Szabó Simon, de a nem hivatásos színészek is nagyon jól hozták a valódi személyiségüket alapul vevő karaktereket, Perjés Zoltán, Vágvölgyi B. András és sok más barátunk megállja a helyét a színészek mellett is. Volt olyan jelenet, amit egyszer vettünk fel, volt, amit nyolcszor, mire összeállt. Dobóczy Balázs és Simon Tamás operatőrök is komoly kihívást oldottak meg, hisz nem tudhatták pontosan, hogy egy jelenetben mi fog történni, ki szólal meg legközelebb. Az akciójelenetek kivételt képeztek, itt mindent nagyon pontosan kitaláltunk és lepróbáltunk.A történet kronológiája szerint haladtunk a forgatással, ami praktikus szempontból megnehezíti a forgatást, de szerettem volna, ha a színészek együtt haladnak a történettel, ami az improvizáció miatt fontos volt, és működött. Így a történet dinamikája mutatta, hogy hol kell eltérni a leírtaktól, a film befejezését eredetileg máshogy terveztem, de így mutatta magát, és a helyszínen változtattunk.
MN: Mit jelent az, hogy közösségi finanszírozású film?
NE: A filmet az a közösség finanszírozta, amely létrehozta, munkájával, idejével, szakértelmével, tehetségével. Ezáltal mindenki tulajdonossá is vált a filmben a munkája értékével arányosan. Az ötlet úgy jött, hogy nem volt egy fillérünk sem filmet csinálni, de mindenképpen szerettünk volna, és kitaláltuk ezt a modellt, ami akkor tud működni, ha a film sikeres, bevételt termel, amit egy collection agency oszt szét a résztvevők között. Persze senki nem azért vágott bele, hogy majd ebből jól meggazdagszunk, hanem mert tetszett nekik az ötlet, és az, hogy pénz nélkül forgatunk, nagyon felszabadítóan hatott. Nem pénzért dolgoztunk, hanem azért, mert szeretünk filmet csinálni. Ebből persze nem lehet rendszert csinálni, csak ha a befektetett munkája mindenkinek megtérül. De a film magában hordozza egy közönségsiker potenciálját, remélem, működni fog.
MN: Kik a filmes ideáljaid?
NE: Xantus Jánost nagyon szerettem, még gyerekként játszottam vizsgafilmjeiben, Bódy Gábort is volt szerencsém gyerekkoromban munka közben látni a Psyché forgatásán, de nagyon hosszú a példaképlista. A Pest-Buda moziban, a József Attila-lakótelepen értek az első komoly benyomások, a spagettiwesternek, Bud és Terence húzott be a moziba, Sergio Leone, Sam Peckinpah akkor lett a kedvencem, de a Star Warstól Woody Allenig mindent megnéztem. Minden hatást nem lehet felsorolni, filmben mindenevő vagyok, bár a horrort nem sikerült megszeretnem soha. Kedvenc filmjeim: Andrej Rubljov, Volt egyszer egy Amerika, Vad Banda, Excalibur, Szárnyas fejvadász és még hosszú lista...
MN: Mit jelent a Titanic a hazai filmes élet számára?
NE: A Titanic elhoz ide olyan filmeket, amiket másképp nem tudna a magyar szakmai és filmszerető közönség megnézni mozivásznon, és ezt nagyon magas színvonalon teszi. Nagyon megtisztelő, hogy meghívták a filmemet, és a Titanicon mutathatom be.
MN: Mik a terveid?
NE: Rengeteg tervem van, de sok múlik azon, hogy ez a film milyen eredményeket hoz. Az Egillt mindenképpen szeretném belátható időben befejezni, nagyon régóta húzódik, és nagyon nyomasztó, hogy ennyi munka, pénz és energia parkolópályán van. Játékfilmtervvel tele a padlás, kész, félkész és ötletszintű tervek várják a lehetőséget, hogy vászonra kerüljenek. De a realitás a közeljövőre az, hogy ha túl vagyok a premieren, elszegődök díszletfestőnek az egyik itt forgó külföldi produkcióba, legutóbb a Herkulesben festettem díszletet, meg statisztáltam benne mint íjász. Meg végre szeretnék jó hosszú idő után a vásznaim elé ülni, és festeni, amire már rég nem volt időm.
MN: Ha hirtelen egy filmbe menekülhetnél valami válsághelyzet elől, melyik lenne az?
NE: A Fekete leves volt az a film, amibe egy válsághelyzet elől menekültem, miután támogatást egyik filmtervemre sem kaptam, és mind anyagilag, mind szakmailag komoly vákuumban éreztem magam. Arra, hogy tovább kísérletezzek a kuratóriumok ízlésének eltalálásával, nem volt több kedvem, így a teljes függetlenség nagyon felszabadító érzésével tudtam forgatni, az a nyomás nem volt, hogy éppen adómilliókat tapsolok el az önmegvalósításomra, és megfelelni sem kellett semmiféle elvárásnak, csak a sajátunknak.
