tévésmaci

Medvevásár a parkolóban

  • tévésmaci
  • 2014. május 3.

Film

Amikor Sztupa és Troché átszabni kényszerültek a térképet, nagy lelkierőre volt szükségük: főtt is a fejük. Ott álltak Európa asztalra terített térképe előtt, s úgy fintorogtak, mint az autószerelő, amikor felnyitja a mazsola motorházának tetejét. Továbbá úgy álltak ott, mintha ők lennének Napóleon, Kutuzov, a teljes német vezérkar és Montgomery tábornok két személyben, pedig szó sem volt harci cselekményről, egyszerűen csak vágni kellett, de azt könyörtelenül. Hiába minden pofavágás, a Bilbaótól Perpignanig húzható egyenes mentén hasított bele a térkép szövetébe a szabóolló.

Isten veletek, spanyolok, katalánok! Hiányozni fogtok, luzitánok. Nézték-nézték a Spanyolországtalanított Európát, s nem tetszett nekik, egyenesen kétlelkűek voltak. Ronda lett Európa a hiány miatt, s ronda lett a gyávaságuk miatt is. Az a Bretagne ott nagyon gáz, alkalmasint Le Havre és Barcelona között kellene vágni, de Barcelona az imént repült, s ha erre a vonalra húznánk merőlegest Le Havre-nál, akkor le kéne mondanunk Németország nagy részéről, a Németalföldről és persze Skandináviáról, ami tényleg hülyeség lenne. Így a következő vágás Brest és Marseille között esett, utána lefektettek a térképre srégen egy téglalapot, aminek a rövidebb oldala adta ki ezt a Brest-Marseille-tengelyt. No, az már csodálatosan mutatott! A hosszú oldala Bresttől Stockholmig ért, de valamit mégis kellett csinálni, mert a Marseille-ből indított párhuzamos mentén gyakorlatilag az egész Magyarországot le kellett volna vágni, ami azon túl, hogy a szívünknek is nagy veszteség lenne, azzal is járna, hogy lemondunk majd' a teljes Olaszországról és a Balkánról. Sőt, a teljes Olaszországról, mert Dél-Tirol maradékát azonnal bekebelezné Ausztria. Ezért aztán a Marseille-Krakkó-vonalon, ahol az metszi a Torino és Genova közti kifeszített húrt, fene tudja, mondjuk, Acqui Terménél újabb merőlegest kell kibocsátani, lefelé, délre. Sztupa óvatosan bemetszett Marseille-től a vonalzóig, Troché körzőtávolságba vette Acqui Termét, s merőlegest húzott, de nem volt túl jó, mert az elért ugyan Calabria északkeleti csücskének tengerpartjáig, viszont simán taccsra vágta Rómát. Rossz, rossz, de ez van, csá' rómaiak, mi megyünk tévézni!

Pénteken (április 4-én) éjfél előtt esünk be a Duna Tv-re, hogy aztán ne is tudjuk elhagyni a kecót, mert bizony Az öldöklő angyalt vetítik, ami még a címénél is jobb film, pedig az sem piskóta. Mi az, hogy fárasztó? Mindjárt benyomok egyet, mert az első benyomás mindig fontos.

Szombaton jön Indiana Jones, és móresre tanítja az ellene kirendelt nácikat, illetve rendet rak a helyiek közt is valahol az egzotikumban. De vajh' önök meg tudják mondani, hogy nevezett a hasoncímű műben az elveszett frigyláda fosztogatója-e, vagy éppenséggel a jogos tulajdonosa. Megvan az a jelenet, amikor egy beléget lobogtat a hős? Ilyen feladóvevényt. Ha kimerevítik a képet, elolvashatják, hogy a feladóhoz az Ady Endre név van beírva - ha rendes sebességgel nézik, persze nem látszik. Mindennel megbízható forrásaink szerint egy magyar stábtag trükkje volt. Este tízkor szó szerint a papa mozija jön el a ViaSat6-ra a New Jack Cityvel: nem akarok traktálni senkit családi dolgokkal, de az van, hogy a kis Mario a nagy Melvinnek tiszteleg így, aki ugyebár a New Jack Cinema apostola és Mario papája, és mind a ketten Van Peeblesek.

Vasárnap jön a technowesternek királynője, a Gyorsabb a halálnál. Aki nézi, döntse el azt az évtizedes vitát, miszerint Sharon Stone orálisan vagy morálisan semmisíti meg a papot adó Russel Crowe-t e filmben (természetesen a Film+ adja, este 11 után).

Hétfőn az HBO belecsap a Trónok harca negyedik évadába, amit nyilván sokan várnak. A Cinemax műsorát nem találtam, csak az ismétlőcsatornájáét, tehát a Cinemax2 ma indítja a Drót második évadát, azt, amelyikben lengyel kikötői arcok intézkednek.

Kedden még egy Vak banda a TCM-en.

Csütörtökön meg egy Isztambul, gondolom, azért kellett megcsinálni, mert a név kötelez. De tévézni senki nem kötelez.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.