tévésmaci

Medvevásár a parkolóban

  • tévésmaci
  • 2014. május 3.

Film

Amikor Sztupa és Troché átszabni kényszerültek a térképet, nagy lelkierőre volt szükségük: főtt is a fejük. Ott álltak Európa asztalra terített térképe előtt, s úgy fintorogtak, mint az autószerelő, amikor felnyitja a mazsola motorházának tetejét. Továbbá úgy álltak ott, mintha ők lennének Napóleon, Kutuzov, a teljes német vezérkar és Montgomery tábornok két személyben, pedig szó sem volt harci cselekményről, egyszerűen csak vágni kellett, de azt könyörtelenül. Hiába minden pofavágás, a Bilbaótól Perpignanig húzható egyenes mentén hasított bele a térkép szövetébe a szabóolló.

Isten veletek, spanyolok, katalánok! Hiányozni fogtok, luzitánok. Nézték-nézték a Spanyolországtalanított Európát, s nem tetszett nekik, egyenesen kétlelkűek voltak. Ronda lett Európa a hiány miatt, s ronda lett a gyávaságuk miatt is. Az a Bretagne ott nagyon gáz, alkalmasint Le Havre és Barcelona között kellene vágni, de Barcelona az imént repült, s ha erre a vonalra húznánk merőlegest Le Havre-nál, akkor le kéne mondanunk Németország nagy részéről, a Németalföldről és persze Skandináviáról, ami tényleg hülyeség lenne. Így a következő vágás Brest és Marseille között esett, utána lefektettek a térképre srégen egy téglalapot, aminek a rövidebb oldala adta ki ezt a Brest-Marseille-tengelyt. No, az már csodálatosan mutatott! A hosszú oldala Bresttől Stockholmig ért, de valamit mégis kellett csinálni, mert a Marseille-ből indított párhuzamos mentén gyakorlatilag az egész Magyarországot le kellett volna vágni, ami azon túl, hogy a szívünknek is nagy veszteség lenne, azzal is járna, hogy lemondunk majd' a teljes Olaszországról és a Balkánról. Sőt, a teljes Olaszországról, mert Dél-Tirol maradékát azonnal bekebelezné Ausztria. Ezért aztán a Marseille-Krakkó-vonalon, ahol az metszi a Torino és Genova közti kifeszített húrt, fene tudja, mondjuk, Acqui Terménél újabb merőlegest kell kibocsátani, lefelé, délre. Sztupa óvatosan bemetszett Marseille-től a vonalzóig, Troché körzőtávolságba vette Acqui Termét, s merőlegest húzott, de nem volt túl jó, mert az elért ugyan Calabria északkeleti csücskének tengerpartjáig, viszont simán taccsra vágta Rómát. Rossz, rossz, de ez van, csá' rómaiak, mi megyünk tévézni!

Pénteken (április 4-én) éjfél előtt esünk be a Duna Tv-re, hogy aztán ne is tudjuk elhagyni a kecót, mert bizony Az öldöklő angyalt vetítik, ami még a címénél is jobb film, pedig az sem piskóta. Mi az, hogy fárasztó? Mindjárt benyomok egyet, mert az első benyomás mindig fontos.

Szombaton jön Indiana Jones, és móresre tanítja az ellene kirendelt nácikat, illetve rendet rak a helyiek közt is valahol az egzotikumban. De vajh' önök meg tudják mondani, hogy nevezett a hasoncímű műben az elveszett frigyláda fosztogatója-e, vagy éppenséggel a jogos tulajdonosa. Megvan az a jelenet, amikor egy beléget lobogtat a hős? Ilyen feladóvevényt. Ha kimerevítik a képet, elolvashatják, hogy a feladóhoz az Ady Endre név van beírva - ha rendes sebességgel nézik, persze nem látszik. Mindennel megbízható forrásaink szerint egy magyar stábtag trükkje volt. Este tízkor szó szerint a papa mozija jön el a ViaSat6-ra a New Jack Cityvel: nem akarok traktálni senkit családi dolgokkal, de az van, hogy a kis Mario a nagy Melvinnek tiszteleg így, aki ugyebár a New Jack Cinema apostola és Mario papája, és mind a ketten Van Peeblesek.

Vasárnap jön a technowesternek királynője, a Gyorsabb a halálnál. Aki nézi, döntse el azt az évtizedes vitát, miszerint Sharon Stone orálisan vagy morálisan semmisíti meg a papot adó Russel Crowe-t e filmben (természetesen a Film+ adja, este 11 után).

Hétfőn az HBO belecsap a Trónok harca negyedik évadába, amit nyilván sokan várnak. A Cinemax műsorát nem találtam, csak az ismétlőcsatornájáét, tehát a Cinemax2 ma indítja a Drót második évadát, azt, amelyikben lengyel kikötői arcok intézkednek.

Kedden még egy Vak banda a TCM-en.

Csütörtökön meg egy Isztambul, gondolom, azért kellett megcsinálni, mert a név kötelez. De tévézni senki nem kötelez.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.