Kiállítás

Művész, könyv, borító

Szó és kép

A Vasarely Múzeumban látható kiállítás mintha a 2010-ben ugyanitt megrendezett Kép/Vers - vizuális és konkrét költészet című kiállítás pandanja volna. Szemben az akkori tárlattal, amely a képpé váló szövegre, szóra vagy betűhalmazra fókuszált, itt a kurátorok (Maurer Dóra és Nemes Judith) szándéka szerint a két elem, "az önmagában megálló szöveg és az önérvényű kép" egyenrangúságára és dialógusára helyeződik a hangsúly.

Bár a vizuális költészetet (megannyi ága-bogával, mint a konkrét költészet, a lettrizmus vagy többek közt a Tamkó Sirató Károly-féle dimenzionizmus) alaposan feltárt (s a nyolcvanas évek közepén Magyarországon több kiállításon és könyvben is elemzett) területnek tekinthetjük, mégis igen vékony az a mezsgye, amely elválasztja a vélelmezett alá- és fölérendeltség és az egyenrangúság világát. Ékes példája ennek, hogy a látványköltészetet avagy experimentális költészetet "művelő", a párizsi Magyar Műhely köré csoportosuló művészek (Bujdosó Alpár, Papp Tibor, Nagy Pál) munkái itt is szerepelnek.

Egy virtuális, a szó és a kép különös (és egyenrangú) viszonyát boncolgató kiállítás könnyen összeállítható lenne a kilencvenes évek elején felbukkanó posztkonceptuális áramlat alkotóinak műveiből (ahol mindenképpen szerepelnének Benczúr Emese, Csontó Lajos, Gerhes Gábor és Gerber Pál és mások munkái), de a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) égisze alatt létrehozott tárlat nem ezt, hanem döntően a konkrét-konstruktív irányzat magyar és nemzetközi követőit állította a középpontba. Ezen belül külön egységet képeznek egy Magyarországon szinte ismeretlen, leginkább Franciaországban "őshonos" műfaj termékei, a művészek által készített könyvborítók (ezt a katalógusban kicsit sután "művész könyvborítóknak" nevezik). Így elég nagy anyag látható Ben Durant gyűjteményéből, aki galériájában kezdetben a belga geometrikus festő, Jo Delahaut motívumaiból és mintáiból összeálló könyvborítókat állított ki, majd kifejezetten a galéria művészeitől kért ilyen munkákat (például, hogy csak a magyar származású művészeknél maradjunk, Pal Horvathtól és Vera Molnartól).

A tetszetős és néhol izgalmas "könyvobjektek" sorát gazdagítják (és tágítják ki) a John Christie és Ian Tyson együttműködéséből született alkotások, amelyek már a könyv és a szobor határterületein járnak (a hajtogatott papír, a harmadik dimenzióba kilépő könyvlap, a lineárisan kötött olvasás helyébe lépő, a hullámzó térbeliséget kihasználó "ugrálás"). A filmesként is ismert Christie saját munkáit egyébként a művészkönyv kategóriájába sorolja, egy olyan fogalomba, amelynek jelentését - legalábbis Magyarországon - sokféle módon használják vagy épp nem használják. A művészkönyv jelentése egyrészt szerencsére könnyen lebegő, meghatározhatatlan, nagyon sokféle, kevert műfajú könyvtárgy fér bele (lásd a Művészkönyvalkotók Társasága által a mai napig szervezett/rendezett kiállításokat). Másrészt inkább a képzőművészeti tevékenységekhez kötött fogalom: így fordulhatott elő, hogy Tandori Dezsőnek a művészkönyv minden ismérvét felmutató, Ördöglakat című, komplex munkáját 2007-ben az aktuális minisztérium (OKM) a könyv illusztrálásáért részesítette alkotói különdíjban. Az évszázadok során a szemléltetést vagy a megértést elősegítő, s ily módon a szövegnek alárendelt illusztráció szerepe a XX. században sokat módosult. Ebben a változásban nagy szerepet vállaltak olyan alkotók, mint Picasso (akinek a munkáit most nem kapták kölcsön, de nyilván sokan emlékeznek Ovidius A szerelem művészete és A szerelem orvosságai című művéhez rendelt, itthon 1982-ben megjelent erotikus képsoraira). A műfaj eme változását demonstrálja az a néhány lap, ami az 1983-ban 45 számozott példányban megjelent Vers és kép című mappából származik (bennük a Barcsay Jenő és Weöres Sándor, Korniss Dezső és Tandori Dezső kettős közös "műegészével").

Tandori műveinek besorolhatatlanságát jelzi, hogy mind 2010-ben, mind most szerepel a kiállításon. Most például egy valóban egyenrangú (bár mindenképpen egyirányú, megihlető) kapcsolatban: Nádler István ugyanis egy - a képzőművész tulajdonában lévő - rajzának jambikus jeleit ültette át a festészetbe.

A másik, 2010-ben is szereplő művész Esterházy Péter. Míg akkor egy egyértelmű "képversével" szerepelt - azzal a híres lappal, amelyre átmásolta Ottlik Géza: Iskola a határon című regényének teljes szövegét -, most a Czeizel Balázs fotóssal együtt 1989-ben készített Biztos kaland című munkájuknak újrainterpretálása látható. A könyv, amelyről nehezen eldönthető, hogy melyik irányból (jobbról balra vagy balról jobbra) olvasható, itt új fénytörésben látható. Az amúgy is szokatlan (bár Esterházytól nem meglepő), töredezett narráció képi megfelelői a kiállítótér falán még inkább széttartóvá válnak, a könyvben is csak sejtetett szövegösszefüggés fragmentumokra bomlik. Talán ez a kiállítás legérdekesebb és leginspirálóbb műve.

Hasonlóan izgalmasak Lévay Jenő 1986-ban készített munkái. A művész visszafogott színeket alkalmazó litográfiáit olyan lapokra készítette, melyeken Pilinszky János néhány verse (például a Végkifejlet I-III.) Braille-írással "olvasható". Miután műtárgy lévén nem tapinthatjuk, a műélvezők által vágyott kielégülés, azaz a megismerés lehetetlenné válik. Mintha Lévay műve a művészet egyfajta metaforájává válna. Nézhetjük a szó és kép, kép és vers tematikára ráhúzott, illetve a művészkönyveket vagy a művészi könyvborítókat felvonultató kiállításokat orrvérzésig, a lényeg mindig ugyanaz. Az igazi művészet megérinthetetlen, és pontosan sosem dekódolható. De ettől olyan izgalmas.

Vasarely Múzeum, nyitva: április 27-ig

Figyelmébe ajánljuk

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

„Ellentmondásos karakterek”

Az angol posztpunk zenekar 2023-ban a Reflektor Fesztivál fő fellépőjeként, tavaly pedig a Dropkick Murphys előzenekaraként lépett fel hazánkban. Ám hamarosan viszontláthatjuk őket Budapesten – immár önálló koncerten. Helsinkiben értük utol a turnézó zenekar énekesét, Charlie Steent.