mi a kotta?

DOREMI

  • mi a kotta
  • 2014. május 3.

Zene

"Angol urak, ti lőtök először!" - a legenda szerint állítólag ilyesforma udvariaskodás előzte meg az 1745-ös fontenoy-i csatát, az ún. osztrák örökösödési háború kitüntetett jelentőségű, bár végeredményben semmit el nem döntő ütközetét. Azért ha döntő ütközet nem is esett e vérrel öntözött vallon síkon, azért a franciák győzedelmeskedtek a britek, hollandok és hannoveriek felett, méghozzá XV. Lajos felséges jelenlétében.

A győztes hadvezér a franciák marsallja, a kalandos életű Szász Móric volt, aki korábban a nagy tragika, Adrienne Lecouvreur szeretője volt, s akiből e szerelem révén a XX. század legelején egy verista opera tenorfőhőse vált. A fentebb említett csatát most mégsem Cilea elsőrangúan másodvonalbeli operája miatt idéztük, hanem éppenséggel egy másik zenés színházi mű okán, amelynek bemutatására a Fontenoy mezején aratott diadal teremtett apropót. Jean-Philippe Rameau opera-balettje, a Polümnia ünnepe ugyanis 1745 októberében - öt hónappal a csata után - e győzelmet ünnepelte a párizsi operában. A himnikus költészet múzsáját címszereplővé avató mű vasárnap, azaz az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál záró estéjén hangzik majd el, koncertszerű előadásban (Nemzeti Hangversenyterem, április 6., fél nyolc). Vashegyi György és együttesei ezúttal kiváló nemzetközi gárdát vendégelnek e produkcióban, az élen William Christie, Marc Minkowski és René Jacobs kedvvel foglalkoztatott énekesnőjével, Véronique Gens szopránnal.

Az utolsó napokra jut még emellett egy dekoratív és nagy tehetségű hegedűs Patricia Kopatchinskaja (képünkön) személyében, aki az MR Szimfonikusok koncertjén Eötvös Péter 2. (DoReMi) hegedűversenyének szólóját játssza majd, mely versenyművet a közelmúltban a szerző vezénylete alatt vett lemezre (Nemzeti Hangversenyterem, április 4., fél nyolc). Egy nappal a fesztivál befejezését követően azután már egy másik fotogén hegedűvirtuóz bukkan majd fel Budapesten, hogy rácsodálkozhassunk nem csupán egyes hangszeres művészek testi vonzerejére, de arra a gyakorlatilag elenyésző különbségre is, amely mára a fesztiváli és fesztiváltalan napok koncertprogramját közel egyformának mutatja. Joshua Bell lesz ez a hegedűs, aki Steven Isserlis és Várjon Dénes társaságában lát majd hozzá a kamarázáshoz a romantika kellős közepéről (Zeneakadémia, április 7., fél nyolc). S ha ehhez még hozzátesszük, hogy ugyanezen az estén négy sarokkal odébb, a Filharmóniai Társaság koncertjén Perényi Miklós fogja teljesíteni Saint-Sa‘ns a-moll gordonkaversenyét (operaház, április 7., fél nyolc), hát a koncertjárót csakúgy elfoghatja a bőség zavara, mint akár a fesztivál sűrűjében. Végezetül csütörtökön a Nemzeti Filharmonikusok bérleti koncertjén két különleges és egymással eddig talán soha össze nem került kompozíció jut majd egyszerre Kocsis Zoltán pálcája alá: Mozart C-dúr, ún. Koronázási miséje, valamint a 24 esztendős Szkrjabin fisz-moll zongoraversenye. A Szkrjabin-koncert magánszólamában a koreai származású Kun Woo Paik játékát halljuk majd, aki szűk két éve Berezovszkij beugrója volt, ám aki saját jogán is izgalommal várt vendége lesz Kocsis Zoltán együttesének (Nemzeti Hangversenyterem, április 10., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.