A protopunk zenekarok Chuck Berry, a Kinks és a garázszenekarok találmányaihoz a korszak minden lángoló dühét és világmozdító energiáját hozzátoldották, miközben igyekeztek csakis a leglényegesebb elemekre szorítkozni. Volt, akit a dzsessz is inspirált (mint a Stoogest) és/vagy a radikális politika (mint az MC5-ot), és hosszú ideig úgy tűnt, hogy az egységes mozgalommá sohasem fejlődött hullám kizárólag fehér tizen-huszonévesek különös játéka. Aztán a 2000-es évek végén felszínre bukkant a zenekar, amelyet Deathnek hívtak.
Az afroamerikai Hackeny testvérek által 1971-ben alapított trió a protopunk legfőbb központjának tekinthető Detroitban igencsak előremutató dalokat játszott, ám ettől még kár úgy tenni a róluk szóló dokumentumfilmben, mintha ők lettek volna az egyetlen figurák a városban, akik már a punkkorszak előtt punkot nyomtak. A Death érdemeit nem kisebbíti, hogy nem volt társtalan, hiszen a zenekar erős, hatalmas hittel mozgatott számokat írt, felismerhető hanggal, máig érvényesen. Aztán mégsem lett belőlük semmi. 35 évvel később azonban...
Ennél nagyobb történetre pedig egyetlen filmnek sincs szüksége. Sixto Rodriguez nagyon hasonló sztoriját a Searching For Sugar Man révén az egész világ megismerhette - A banda neve: Halál szűkebb körnek szól, de szemernyivel sem kevésbé szívszorító és felemelő kaland.
