Kultúra

Jeremy Shaw, egykor vancouveri, mostanában leginkább berlini illetőségű alkotó lassan tíz éve készíti sajátos, összetéveszthetetlen, markánsan egyedi hangkollázsait. Akusztikus zajok, elektronikus ritmusok és saját énekhangja vegyítéséből készít hol hipnotikusan belassult, hol meg monotonul ütemes szerzeményeket, ezekhez számos remek klip is készült - külön ajánljuk a Non-Revival Alarm vagy a Sub-Reminisce videóit, mindkettő egy Bienvenido Cruz nevű vizuális alkotó munkája.

A szállodai Télapó halott: szívén szúrt seb, farkán óvszer. Egy emelettel feljebb a hangszórokból a Csendes éj szól - karácsonyra készül Reykjavík, turisták lepik el a büféasztalt, jövőre - ezek szerint - más lesz a Télapó.

A mindössze huszonötödik életévét taposó Pándi Balázs karrierje már most eseménydúsabb, mint a legtöbb hazai zenészé. A budapesti punk/hardcore színtérről indult fiatal dobos a Mayhem-énekes Csihar Attila mellett szinte az egyetlen olyan magyar zenész, akit világszerte ismernek. Turnézott a To Live And Shave In L.A. nevű kultikus amerikai zenészkollektívával (amelyben Andrew W. K. és Thurston Moore is megfordult már), rendszeresen koncertezik Otto von Schirach amerikai breakcore zenésszel, együtt dolgozik a Venetian Snares művésznéven alkotó Aaron Funkkal, aki vitán felül a kortárs elektronikus zene egyik legmeghatározóbb alakja, mindemellett olyan előadók koncertjeit szervezi le Magyarországra, akik megkerülhetetlenek a kortárs underground zenében (Kid 606-től Jamie Saften át a Mastodonig). A Fészek klubban, egykori munkahelyén beszélgettünk - először régi anekdoták kerültek szóba, például az a sztori, amikor Balázs a nyolctagú Page99 zenekarnak szervezett koncertet Budapesten.

A film, kell-e mondani, valós eseményt dolgoz fel, abból az előfeltevésből indulván ki, hogy olyan legendásnak mondott párviadalt, médiamitológiai pankrációt mutat meg nagyvászonra dramatizált formában, melyről mindenki tud, s örül, ha így is átismételheti ismereteit. Ez persze badarság, hiszen a korosztály, amely a jelzett tévéeseményt látta a maga idején (1977), és figyelni is tudott rá, az mára 50+-os, és nem jár moziba. Az ügyben elsődlegesen érintett amerikaiakról beszélünk, róluk pedig már 1975-ben azt dalolta David Bowie, hogy "Do you remember your president Nixon / Do you remember the bills you have to pay / Or even yesterday?". A nem amerikaiak pedig már a Pető-Kónya-vitára (1991) sem emlékeznek, az előfelvetés tehát alapjaiban elhibázott. - vágvölgyi -

Lehet, hogy máskor is a népre kellene bízni a dolgot, mert úgy tűnik, nincs minden veszve, és a kvízjátékban szerzett nyomógombos rutint a nézők egész jól alkalmazzák a kortárs képzőművészetre. Igaz, a két kurátor, Petrányi Zsolt és Spengler Katalin nem vállalta teljesen a népítélet kockázatát, és döntő módon beleszólt a válogatásba, így sosem tudjuk meg, hogy nekik vagy a magyar MTV közönségének köszönhetjük-e ezt a számos ponton nagyon érdekes kiállítást. Kürti Emese

Emlékszünk a gyerekkori tapasztalatra: bámulunk ki a robogó vonat ablakán, és úgy érezzük, mintha körbe mennénk. A töltés mellett a póznák, a bokrok, az őrházak csak suhannak hátrafelé, távolabb viszont a domboldal, valami épület, a facsoport meg majdhogynem egy helyben áll. Ezt nevezi Schivelbusch panorámaszerű észlelésnek, amely a látnivalóknak a sebességből következő gyors váltakozásából és megsokszorozódásából adódik. Ellenpéldának egy Goethe-idézetet hoz: utazás kocsin, részletező szemlélődés. - kovácsy -

A szegfűszeg nem szerepelt a fűszertoplistám élmezőnyében, eddig javarészt szükséges, de a hátsó polcon megbújó kiegészítőként jegyeztem. A német fűszerguru, Ingo Holland csúcsminőségű szegfűszege hozott lázba.

Amikor a bohóc egy utolsó hasra eséssel, egy utolsó vödör habbal az utolsó meghajlást is kitapsoltatta a közönségből, Sztupához odalépett a jegyszedő lány. - Jöjjön velem, kérem! A direktor úr már várja.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy a Rákóczi út és a Rottenbiller utca sarkán álló Grand Hotel Hungáriát nemcsak azért hívják így, mert minden nagyvárosban kell, hogy legyen ilyen nevezetű szálló. Csakhogy a Grand Hotel Hungária - bármily hihetetlen - valóban a legnagyobb ebben a műfajban, legalábbis Budapesten: 499 szobáját még kimondani is sok, nemhogy belakni.

Az előttünk álló héten pihenni látszik a Haydn-emlékév, s ilyeténképp a hívséges koncertlátogatóknak alkalmuk nyílik majd egy másik, szintúgy két évszázaddal ezelőtti esemény felé fordítaniuk kegyeletes érdeklődésüket. 1809.

Ezernyolcszázkilencvenben vagyunk, Újlipótvárosnak még hűlt helye, a mocsaras vidéket legfeljebb a társadalom peremére szorultak bódéi színezik. Ám pár év múlva világraszóló építkezés kezdődik a Lipót (ma Szent István) körúton és azon is túl. A bulvár díszévé kétségtelenül a Vígszínház válik, de a szomszédban sem állt sokáig üresen a telek, az itt épült házban 1911-ben nyílik meg az Elite mozi. Lelkesen látogatta az intézményt a környéken mindenki, még az is, akinek túl puccos volt a szomszéd színház - feltéve, hogy épp nem volt több hónapos nyári szünet vagy - gazdaságosságra hivatkozva - nem épp ugyanazt a régi filmet szedték elő újra a raktárból századszor is. A negyvenes években az Elite-ből Mesevár lett, amit a háború után Tanács mozivá államosítottak. Mesevárunk azóta sincs, persze odaillő filmünk se sok. Kovács Bálint

SUNDANCE 118 nagyjátékfilm, köztük 91 világpremier közül választották ki az idei Sundance Fesztivál legjobbjait. Az amerikai produkciók közül a drámai kategória nagydíját Lee Daniels műve, a Push: Based on the novel by Sapphire nyerte (egy fiatal harlemi lány küzdelmeiről), a dokumentumfilmek közül pedig Ondi Timoner munkája, a We Live in Public (arról, ahogy az internet átalakítja az emberi kapcsolatokat).

Nagy művészeink közül - Bartók mellett - bizonyára Adyról készültek a legszuggesztívebb, szinte emblémává lett fényképek. De míg Bartók esetében nem vagy alig találunk összefüggést az arc és a művészete között - és persze nála éppen ez a döntő mozzanat, azaz a bezárkózás és a részleges személytelenség a mű minél hangsúlyosabb megszólalása érdekében -, addig Adynál teljesen egyértelmű a kapcsolat a versbeszéd és a testbeszéd között.

A sorozatban klasszikus regények, kötelező iskolai olvasmányok jelennek majd meg át- vagy inkább újraírt, alaposan megkurtított formában, egyenként 150-160 oldalon. Botrány vagy sem?