mi a kotta? - Felix

  • .
  • 2009. január 29.

Trafik

Az előttünk álló héten pihenni látszik a Haydn-emlékév, s ilyeténképp a hívséges koncertlátogatóknak alkalmuk nyílik majd egy másik, szintúgy két évszázaddal ezelőtti esemény felé fordítaniuk kegyeletes érdeklődésüket. 1809.
február 3-án született ugyanis a zenetörténet - szeretetreméltóságban Haydnnal összemérhető - másik nagysága, Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy (lásd vízfestményünkön), akit két ígéretes koncert is köszönt, ünnepel és venerál az elkövetkező napokban. A csodagyermekből csodatinédzserré serdülő zeneszerző 19 éves korában komponált nyitányával, a Szélcsend és szerencsés utazással indul majd a MÁV Szimfonikusok Mendelssohn-estje (Zeneakadémia, január 30., fél nyolc). A Goethe ihlette zenemű alkalmat kínálna, hogy elbeszéljük a weimari nagy öreg és a kis Felix megismerkedésének épületes történetét, ám ezt nem is oly rég már megtette e hasábokon az időközben elpályázott Csontzenész, így mi most beérjük annak felemlítésével, hogy az emlegetett nyitány keletkezése idején a Berlinben egyetemistáskodó Mendelssohn szorgalmasan látogatta Hegel esztétikai előadásait. A Takács-Nagy Gábor által vezényelt koncert két vendégművésze Simon Izabella és Várjon Dénes lesz, akik a korai, opusszámmal sem rendelkező kétzongorás E-dúr versenyművel ülnek elénk, s a programot a IV. (Olasz) szimfónia zárja. A tizenhat évesen Terentiust fordító zeneszerző másik emlékkoncertje az évforduló előestéjén, a Rádió Márványtermében lesz (február 2., hat óra), s a kamaraprogramot Szabadi Vilmos, Gulyás Márta és Rózsa Richárd szolgáltatja majd. "A hangoknak legalább oly határozott értelmük van, mint a szavaknak, ha szóval nem is lehet kifejezni őket" - mondotta volt Mendelssohn, talán éppen reggel ötkor, lévén korán kelő alkat, s e kijelentés jegyében serényen kultiválta is a "dal szöveg nélkül" műfaját, melyek sorából a legkésőbbi, zongorára és csellóra komponált darab nyitja a műsort.

Mendelssohn angol kapcsolata s munkálkodása a Szentivánéji álom körül jól ismert, így a szokottnál nem lesz kínosabb, ha ezek említésével kötünk át a hét semi-opera- vagy másképp masque-előadásához. Vashegyi György két együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar ugyanis Henry Purcell A tündérkirálynő című, Shakespeare vígjátékát adaptáló ötfelvonásosát játssza majd kedden (Nemzeti Hangversenyterem, február 3., hét óra). Érdekességként említhető, hogy a félig szcenírozott előadás narrátora Michael Brogan brit színész lesz.

Mendelssohn elévülhetetlen érdemét a korán elhalt Franz Schubert felfedezésében már magunk is restellnénk kijátszani, így hát a hét másik zenei főeseményét, Schiff András Schubertnek szentelt zongoraestjét mindközönségesen csak bejelentjük olvasóinknak (Zeneakadémia, február 2., fél nyolc). S mert oly ritkán hall az ember egy jó nagybőgőversenyt, végezetül a Budafoki Dohnányi Zenekar szerdai estjét kommendáljuk (Zeneakadémia, február 4., fél nyolc), ahol is két népszerű szimfónia között Nabil Shehata brummogja majd Nino Rota versenyművét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.