mi a kotta? - Felix

  • .
  • 2009. január 29.

Trafik

Az előttünk álló héten pihenni látszik a Haydn-emlékév, s ilyeténképp a hívséges koncertlátogatóknak alkalmuk nyílik majd egy másik, szintúgy két évszázaddal ezelőtti esemény felé fordítaniuk kegyeletes érdeklődésüket. 1809.
február 3-án született ugyanis a zenetörténet - szeretetreméltóságban Haydnnal összemérhető - másik nagysága, Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy (lásd vízfestményünkön), akit két ígéretes koncert is köszönt, ünnepel és venerál az elkövetkező napokban. A csodagyermekből csodatinédzserré serdülő zeneszerző 19 éves korában komponált nyitányával, a Szélcsend és szerencsés utazással indul majd a MÁV Szimfonikusok Mendelssohn-estje (Zeneakadémia, január 30., fél nyolc). A Goethe ihlette zenemű alkalmat kínálna, hogy elbeszéljük a weimari nagy öreg és a kis Felix megismerkedésének épületes történetét, ám ezt nem is oly rég már megtette e hasábokon az időközben elpályázott Csontzenész, így mi most beérjük annak felemlítésével, hogy az emlegetett nyitány keletkezése idején a Berlinben egyetemistáskodó Mendelssohn szorgalmasan látogatta Hegel esztétikai előadásait. A Takács-Nagy Gábor által vezényelt koncert két vendégművésze Simon Izabella és Várjon Dénes lesz, akik a korai, opusszámmal sem rendelkező kétzongorás E-dúr versenyművel ülnek elénk, s a programot a IV. (Olasz) szimfónia zárja. A tizenhat évesen Terentiust fordító zeneszerző másik emlékkoncertje az évforduló előestéjén, a Rádió Márványtermében lesz (február 2., hat óra), s a kamaraprogramot Szabadi Vilmos, Gulyás Márta és Rózsa Richárd szolgáltatja majd. "A hangoknak legalább oly határozott értelmük van, mint a szavaknak, ha szóval nem is lehet kifejezni őket" - mondotta volt Mendelssohn, talán éppen reggel ötkor, lévén korán kelő alkat, s e kijelentés jegyében serényen kultiválta is a "dal szöveg nélkül" műfaját, melyek sorából a legkésőbbi, zongorára és csellóra komponált darab nyitja a műsort.

Mendelssohn angol kapcsolata s munkálkodása a Szentivánéji álom körül jól ismert, így a szokottnál nem lesz kínosabb, ha ezek említésével kötünk át a hét semi-opera- vagy másképp masque-előadásához. Vashegyi György két együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar ugyanis Henry Purcell A tündérkirálynő című, Shakespeare vígjátékát adaptáló ötfelvonásosát játssza majd kedden (Nemzeti Hangversenyterem, február 3., hét óra). Érdekességként említhető, hogy a félig szcenírozott előadás narrátora Michael Brogan brit színész lesz.

Mendelssohn elévülhetetlen érdemét a korán elhalt Franz Schubert felfedezésében már magunk is restellnénk kijátszani, így hát a hét másik zenei főeseményét, Schiff András Schubertnek szentelt zongoraestjét mindközönségesen csak bejelentjük olvasóinknak (Zeneakadémia, február 2., fél nyolc). S mert oly ritkán hall az ember egy jó nagybőgőversenyt, végezetül a Budafoki Dohnányi Zenekar szerdai estjét kommendáljuk (Zeneakadémia, február 4., fél nyolc), ahol is két népszerű szimfónia között Nabil Shehata brummogja majd Nino Rota versenyművét.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.