Kultúra

Nagyon nagy közhely, hogy vannak olyan zenék, amelyekhez hangulat kell, de ez a Bohren & Der Club Of Gore esetében abszolúte megállja a helyét, hiszen a Ruhr-vidékről - emlékezzünk csak, milyen ordas metálzenekarok jöttek onnan - származó kvartett kíméletlen noir jazz lemezei körülbelül annyira barátságosak a gyanútlan hallgatóval szemben, mint a zeneileg teljesen más csapáson mozgó, attitűdben viszont igencsak hasonló amerikai Neurosis anyagai. Ha a Bohren zenéjét a zenekart nem ismerőknek szeretnénk leírni, keresve sem találhatnánk jobb párhuzamot ennél - tudniillik a Bohren olyan, mintha a Neurosis tagjai nekiállnának dzsesszt játszani -, talán csak a saját definíciójuk jobb, ami így szól: "lassú dzsesszballadák, a Black Sabbath-féle doom és az Autopsy pokoli fúziója". Tökéletes. - vincze -

A Velvet Revolver tavalyi második, laposkás és így okkal megbukott lemezének (Libertad) turnéja után Weiland azért hagyta ott a bandát, hogy inkább újra régi zenekarával, a Stone Temple Pilotsszal dolgozzon, de az STP nyári amerikai nosztalgiaturnéját mindenféle jogi problémák miatt egyelőre nem követheti új lemez - persze talán az is felmerült a lemezcégekben, hogy vajon hány embert érdekelne ma már egy visszatérő anyag a klasszikus seattle-i bandák arcpirító epigonjából a 90-es évek közepére hangulatos, minőségi, de egyáltalán nem kimagasló zenekarrá változó, hosszas vergődés után végül 2003-ban feloszlott kaliforniai társaságtól. Scott Weiland mindenesetre most egy új szólólemezzel megkísérel egérutat biztosítani magának a ki tudja, hogyan végződő STP-kalandból. - greff -

Hagyjuk el most ezt a trilógiadolgot. Mintha az bármit is levonna egy film értékéből, ha nem társítjuk, kronologizáljuk vagy soroljuk minimum sógorsági viszonyba az illető szerző előző alkotásaival. Carlos Saura 2007-es tisztelgése a portugál fado zenei műfaj előtt akkor is megállja a helyét, ha nem mossuk össze a korábbi munkáival, a Tangóval vagy a Flamencóval. Szabó Ágnes

Ha nem lenne önmagában elegendő ok a figyelmünkre, hogy új HBO-sorozat indul, akad itt még két adalék: a hétrészes ún. minisorozat a maga 13 Emmy-díjával rekordot döntött az idén, illetve nem csekély hányadát minálunk, Magyarországon forgatták. Ha ehhez még hozzácsapjuk Tom Hanks produceri tekintélyét (Elit alakulat), és az író, David McCullough idevonatkozó Pulitzer-díját, tényleg már csak pár dollár hiányozhat a boldogságunkhoz. Annak sora is rendben: már az első részekben színre lép George Washington, Thomas Jefferson és Ben Franklin. Az annyi, mint 103 dollár. - tévésmaci -

"Az értelem pesszimizmusa, az akarat optimizmusa" - Antonio Gramsci szavai zárják Hans Magnus Enzensberger tanulmányát, melyet Szekfü András saját tanulmánykötetének függelékében helyezett el. Szekfü új (jobban meggondolva: régi-új) könyvét, melyben a Tömegkommunikációs Kutatóközpont munkatársaként 1976 és 1998 között írott tanulmányait jelentette meg, a Gramsci-idézet fényében is értelmezhetjük. A kötet írásait ugyanakkor nemcsak az akarat, hanem az értelem optimizmusa is meghatározza; lapjait áthatja azon aufklérista meggyőződés, hogy a média egyfelől fontos jelenségkör, másfelől a szocialista viszonyok között is kutatható, és hogy e kutatások alapján elmemozdító tanulságok fogalmazhatók meg a (szocialista) társadalom megértésére nézve. Havasréti József

Az idei ágas-bogas Reneszánsz Év egyik legsikerültebb, kiállításában és okosságában egyaránt vonzó produktuma az Osiris Nemzet és Emlékezet elnevezésű sorozatának Csukovits Enikő szerkesztette kötete. Az emlékév központi figurájának és ürügyemberének szentelt gyűjtés ugyanis - hasonlóan a kiváló sorozat többi darabjához - jószerével pusztán csak a terjedelem által korlátozott áttekintést kínál azokból a változatos műfajú, korú és intenciójú szövegekből, amelyek nagy királyunk mozgalmas életében és legalább annyira eleven utóéletében Mátyás működését, alakját és történelmi jelentőségét tárgyalták. László Ferenc

Színházban a vállalkozást dicsérni nagyjából annyit tesz, mint az előadást szolidan szidni. Márton László Erdély-trilógiájának második részébe alighanem azért vágott bele Csizmadia Tibor rendező és az egri társulat, mert az első elég jól ütött ki: A nagyratörő színrevitele bebizonyította, hogy van (vagy lehet) érdeklődés a történelmi drámák iránt. Csáki Judit

Ha eltakarjuk a bal szemünket, a Tűztorony mered ránk. A város szimbóluma, amit még azok is ismernek, akik életükben nem lépték át a Dunát kelet felől.

Engedjék meg, hogy ezúton meghívjam önöket egy igazán elegáns vacsorára. Hölgyeknek nagyestélyi, uraknak frakk kötelező.

Az első osztályú kabin ugyanolyan szűk volt, mint rég, de ami még szörnyűbb, Troché teljességgel figyelmen kívül hagyta, hogy Horvátország nem tagja az Európai Uniónak. Így amikor a zárai hajó kora reggel kikötni készült Anconában, az utasokat - éppúgy, mint rég - leterelték az étterembe.

Elöljáróban többek érdeklődésére: az "Eroica-akció" említése Szász Péter 1973-as, Egy kis hely a nap alatt című filmjét idézte, míg Prohászka Lajos A vándor és a bujdosó (1936) szerzőjeként, az áthatolhatatlan - ám a némettel valamiképp mégis rokon - magyar magány nívós nemzetkarakterológiai összegzőjeként került múlt heti ajánlónkba. S ha már akaratlanul is ily közel sodródtunk a hírlapi talány - egykor felette népszerű - műfajához, hát akár az előttünk álló hét zenei eseményeit is egykönnyen rejtvénnyé alakíthatnánk, hiszen valósággal tobzódni fogunk az itthon jószerével ismeretlen koncertszámokban.

DOCUMENTA 13 Carolyn Christov-Bakargiev lesz a 2012-es kasseli Documenta kurátora: az ötévente megrendezett képzőművészeti esemény programját öszszeállító 50 éves amerikai művészettörténész Olaszországban tanult, dolgozott is ott, 2001-ben zsűritag volt a Velencei Biennálén, legutóbb pedig a Sydney-i Biennálét vezette. PÉCSI DOKUMENTEK A Baranya Megyei Bíróság másodfokon helyben hagyta a Pécsi Városi Bíróság ítéletét, így az önkormányzat köteles hozzáférhetővé tenni az Európai Kulturális Főváros programjának hatástanulmányait, melyeket májusban kért a polgármestertől a Társaság a Közérdekű Adatokért (taka.hu). Az öt nagyberuházás megvalósíthatóságát vizsgáló tanulmány azóta részben túlhaladott megállapításait Ötölnek című cikkünkben (Narancs, január 17.) taglaltuk. SATRIANI VS.

Legalább három tényezőt - a Corvina kiadó tradicionális tekintélyét, a szerző, Ébli Gábor egyetemi docens jó hírét és a könyvet fogadó műgyűjtők ünneplő hangulatát - föl tudok sorolni, amely váratlanná teszi a csalódást. A Műgyűjtés - múzeum - mecenatúra című kötet mélyen alulteljesít minden szakmai várakozást, és nehéz megmondani, hogy a felelősség súlya milyen arányban oszlik meg szerző és kiadó között.