Kultúra

Legalább három tényezőt - a Corvina kiadó tradicionális tekintélyét, a szerző, Ébli Gábor egyetemi docens jó hírét és a könyvet fogadó műgyűjtők ünneplő hangulatát - föl tudok sorolni, amely váratlanná teszi a csalódást. A Műgyűjtés - múzeum - mecenatúra című kötet mélyen alulteljesít minden szakmai várakozást, és nehéz megmondani, hogy a felelősség súlya milyen arányban oszlik meg szerző és kiadó között.

Derek Jarman skót üdvöskéje a Michael Clayton mellékszerepéért nyert Oscar után nyakig merült a hollywoodi fősodorba. Felénk épp most az Égető bizonyíték című új Coen-filmben látható. A londoni férfi 48 éves sztárjával Berlinben beszéltünk.

A cannes-i Arany Pálma-nyertes belga neorealisták, Jean-Pierre és Luc új filmjükben eddigi sikereik színhelyéről, Seraing iparvárosától pár kilométerrel arrébb, Liége-be tették át székhelyüket. A pesti mozikban egy hete futó Lorna csendje bressoni nőalakja névházasság, pénz és az orosz maffia fogságában fizeti meg álmai árát a szabad Európában. Cannes-ban beszéltünk. Kritikánk a Visszhang rovatban.

Az 1992-ben az Állami Bábszínház kettéválásával megszületett új Kolibri Színház repertoárja egyre izgalmasabb. A hagyományos mesék meglepő adaptációi és a csecsemőszínház mellett egy ideje beemelték a programjukba a kamaszoknak szóló osztályteremdrámákat is. A kezdettől fogva az igazgatói posztot betöltő, rendező és zeneszerző Novák Jánost kérdeztük arról, hogyan lehet a színházat a társadalom, a gyermekek szolgálatába állítani.

Joel és Ethan Coen az űrkutatás egyik klasszikus alaptevékenységét vállalta magára: értelmes lények után kutatnak. Ahogy már az Amerikai szépségben is tette, a kamera a fellegekből ereszkedik alá; a CIA épülete és John Malkovich tar koponyája tűnik fel elsőként e tudományos projekt keretében, de sehol Harrison Ford, pedig a hivatali márványpadlón kopogó lábbelik komolysága minimum az ő ügynöki közellétét sejteti.

A múlt század húszas éveiben jelent meg először Will Durant munkája, A gondolat hősei, amely a filozófia történetét ismertette közérthető nyelven. Hasonló jellegű népszerűsítő munka Robert Zimmer vállalkozása is, amely - a magyarul tavalyelőtt megjelent Filozófusbejáró című kötetével együtt - ugyancsak élvezetes, és a témához képest kifejezetten könnyed stílben tárgyalja "a spekulatív gondolkodás" sokat emlegetett, ám kevésbé olvasott alkotásait.

Ha csupán a zenészek arcát, a négy darab fiatal, harmincas fejet néztük volna, nehezen hihettük volna el múlt hétfőn a hajón, hogy a svéd zenekar immár húsz éve küzd a pályán, de a Backyard Babies színpadi megszólalása valóban egy immár két évtizede változatlan felállásban játszó bandáé: rendkívül feszes, mint a leopárdmintás nadrágok a Dregen gitáros előtt az első sorokban összezsúfolódott fiatal lányok combjain. A barátságos kutyaképű, lila fejkendős, karika fülbevalós Dregenen (Snoopy kutya, Keith Richards és egy javasasszony mókás fúzióján) persze volt mit nézni, a legföljebb százhatvan centis gitárosnak még a számok között is megállás nélkül mozgott a lába, a szólókat a kontroll-ládákon pózolva vagy éppen Chuck Berry-stílben kacsázva pengette, a záróakkordokat pedig többnyire a levegőbe felugorva rázta ki hangszeréből.

Két csapás érheti mostanság a kortárs magyar művészt: ha van művészeti piac, és ha nincs. A piaci ortodoxok szerint inkább van, de nem az igazi, a szkeptikusok szerint is inkább van, de rosszul működik.

Hogy a kötetben szereplő, 1923-25-ben írt, trilógiát alkotó pompás kisregények közül a Kutyaszív nem jelenhetett meg a Szovjetunióban, csak 1987-ben, teljesen világos. Az érthetetlen az, hogy az Ördögösdi és a Végzetes tojások megjelenhettek.

A kortárs előadóművész helyzetét igyekezett kivesézni a VII. Kortárs Drámafesztivál keretében Maja Delak táncos-koreográfus munkája, amelyet Szlovéniában az elmúlt évek legpolitikusabb darabjaként jegyeznek a programfüzet szerint.

Wilder jó ideje visszavonult már a színészettől. Ha hihetünk nem hivatalos, de egybehangzó életrajzainak, ideje nagy részét a világ zajától távol, connecticuti otthonában tölti, festegetés, jótékonykodás és szépírás tölti ki nyugdíjas mindennapjait.

"Ágnes aszszony a patakban / Fehér lepedőjét mossa; / Fehér leplét, véres leplét / A futó hab elkapdossa." - Jean-Pierre és Luc Dardenne Arany János e csengő sorokkal induló történetét dolgozza fel jó másfél évszázaddal később. Díjakkal szokás szerint dúsan dekorált filmjük kicsit emlékeztet Lars von Trier Aranyszív-trilógiájára, egy nő áll a történet középpontjában, Lorna, az albán bevándorló, aki az állampolgárságért érdekházasságot köt egy szenvedélybeteg férfival, majd egyre mélyebbre merül az élet sűrűjébe.

Öt évvel a Hospital Hungary után megjelent a zenekar új lemeze, a Dreamhunting. A héttagú együttesből Bujdosó János gitárossal, Hevesi Nándor basszusgitárossal és Horváth László trombitással beszélgettünk.