Könyv

John le Carré: A zebra dala

  • - kyt -
  • 2008. december 11.

Könyv

A címben szereplõ zebra egy félvér szinkrontolmács, regényes múlttal és önmaga által is kissé egyhangúnak ítélt jelennel, akit sajátos képességei (az angol és a francia mellett egy sor Kelet-Kongóban beszélt nyelvbõl áll az eszköztára) alkalmassá tesznek arra, hogy idõrõl idõre a brit hírszerzés is igénybe vegye a szolgáltatásait. Ezúttal azonban - ráadásul egy döntõ magánéletbeli fordulat kellõs közepén - egy minden eddiginél konspiráltabb és titokzatosabb feladatot kell ellátnia, amely közvetlenül érinti szétgyötört szülõföldjéhez fûzõdõ érzelmeit. Rá kell azonban jönnie, hogy a terv, amelynek megvalósításában közremûködik, egyáltalán nem szolgálja Kongó békéjét és boldogabb jövõjét. Innentõl kezdve kénytelen a visszájáról is megismerni a nagy hatalmú rendszert, amelynek eddig megbízható alkatrésze volt. A történet izgalmát nem színezik különösebb akciók, a feszültséget alapvetõen a sokféle szál lassan feltáruló összefonódottsága rejti.

John le Carré az M16 néven ismert brit hírszerzés munkatársa volt, de ezúttal kevéssé használja ez irányú tapasztalatait. A történetet alapvetõen az teszi hitelessé, hogy a kongói helyzetet alaposan és sokoldalúan ismeri - bár elképzelhetõ, hogy akit a részletek kevéssé érdekelnek, az kissé bõbeszédûnek tartja a különféle politikai árnyalatok, összefüggések bemutatását. Igazából nem is az izgalmak, hanem az elbeszélésbõl sugárzó beleérzés és tisztesség az, ami lendületet és rangot is ad a jól fordított regénynek.

Fordította Falvay Dóra. Agave Könyvek, 2008, 277 oldal, 2580 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.