Cenzúrázták Nagy Kriszta Tereskova június 13-án a Kiscelli Múzeumban megnyílt kiállítását. Pornográfiára és istengyalázásra hivatkozva az utolsó pillanatban szedték le a már kész kiállítás egy részét. A tárlat kőképei mellett megtekinthető tizenhat részes kisméretű fotósorozatból hat nem kívánatosnak ítéltet eltávolítottak, az egyetlen mozgóképes alkotásból pedig állóképet kreáltak.
A megcsonkított kiállítás kilencvenhat fotóját, a Mapplethorpe-sorozatot, amelyeken Nagy Kriszta különböző intimnek vélt szituációkban látható, Kamondi Zoltán készítette, akárcsak a vetített képpé sűrített A Karácsony című videoklipet, amelyet ha a kiállításon nem is, itt és most bárki megtekinthet:
Kamondi kérdésünkre csak annyit mondott, hogy „itt élünk, be vannak szarva”. Aligha meglepetés amúgy, hogy a kiállítás hármas címéből – Tetszélet-Tetszpornó-Tetszhalál – a pornó bizonyult vállalhatatlannak.
Legutóbb – kis túlzással – akkor volt hangos a média a Kiscelli Múzeumtól, amikor 1999-ben a bécsi akcionista művész, Hermann Nitsch kiállítása okozott igazi botrányt. Pedig ez teljesen más – folytatja Kamondi –, Nitsch a vért és a megsebzett testet helyezte művei középpontjába, ehhez képest az eltávolított ötvenöt képen nemi szervek láthatók, azoknak is az „érzelemkifejező aspektusa”.
A problémát a meghívón látható kép váltotta ki, amelyen Tereskova ruhátlanul – mint művész és modellje egy személyben – látható. Ez az egészen visszafogott akt felkelthette a kultúrpolitika felelős pozícióiban lévő döntnökeinek figyelmét, így egy-két telefon után elérték, hogy a Kiscelli Múzeum igazgatója, Fitz Péter kénytelen legyen cenzorrá változni, és a tárlat egy részét láthatatlanná tenni.
| ||
Nagy Kriszta a Narancsnak elmondta: kedd este felkerült a kiállítás a múzeum templomtéri falára, majd elindultak hazafelé a kurátorral, amikor egy telefonbeszélgetést követően kiderült, hogy Bodó Sándor, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója (a Kiscelli Múzeum igazgatójának felettese) másnap megnézi a kiállítást, és eldönti, mi megy, és mi marad. De mindebből csak annyi valósult meg, hogy Bodó kiadta ukázba Fitznek, hogy olyan kiállítást rendezzen, amiből nem lesz botrány.
Először maga a kiállító művész akarta önkezűleg kitakarni mindazt, ami nem tudjuk, kinek a nemtetszését kiváltotta: egyszerűen lehúzgálta volna fekete csíkokkal a műveket, de aztán nem vette rá magát. Tereskova beleegyezett a cenzúrába, azért, hogy a kiállítás, ha megsebzett formában is, de megvalósulhasson, hiszen az egész tárlat úgyis a sebekről szól. „Beteljesedett végképp a történet, azt mondtam, hogy jó, akkor sebesüljünk meg, megadom magam, cenzúrázzanak, elfáradtam, több sebből vérzem.” (Nagy Kriszta személyes kommentárja itt olvasható).
Ezek után a kiállításmegnyitó fő eleme – nem kell sokat találgatni – a cenzúra volt. A laudáló Aknai Katalin művészettörténész reflektált, szép méltatásából nemcsak a kultúrpolitika iszapba süppedt mivolta vált hangsúlyossá, de a történet, így Nagy Kriszta kiállításának befejezetlensége is. A cenzúra nyoma láthatóvá vált a kiállításon: bár a képek hiánya nincs jelezve, a fotósorozat nem kapott megvilágítást, csak sötétben „látható” – így jelzi Nagy Kriszta, hogy milyen tetszkiállítás létrejöttéhez kellett asszisztálnia.
Az eset valódi szépsége pedig az, hogy míg a város egyik végében vidáman elfér a férfi nemi szervek sokasága (Ludwig Múzeum, A meztelen férfi), addig a másik felében, egy kevésbé frekventált múzeumban valakiknek súlyos, mondhatni feldolgozhatatlan problémát jelent az életében egy-két (vagy akár több) női mellet és nemi szervet ábrázoló fényképfelvétel.
