„Művészet és valóság között” – döbbenetes afrikai képek

  • narancs.hu
  • 2013. június 14.

Képzőművészet

Pieter Hugo dél-afrikai fotográfus képei a Ludwig Múzeumban láthatók. A Narancs új számában interjúban beszél a szélsőséges élethelyzetek megjeleníthetőségéről, galériánkban pedig most megtekinthetik, mire jutott a kérdéssel a gyakorlatban.

„A művészetnek megvan az a képessége, hogy megváltoztassa a világot. Nem mindig oly módon, ahogy terveztük, de hat ránk, sőt, így vagy úgy meg is változtat. Engem nem az vezet, hogy üzenetet hagyjak vagy előálljak egy világos példával, hogy miként kellene megváltoztatnia téged a művészetnek, amikor nézed, amikor befogadod. Engem az érdekel a fotózásban, hogy valahol a művészet és a valóság objektív megragadása között helyezkedik el. A fényképészetnek megvan az adottsága ahhoz, hogy közrefogja ezt a két aspektust. A munkáknak pedig, amelyek ezen a határmezsgyén helyezkednek el, óriási energiájuk van, és ez az erő engem teljesen lenyűgöz.”

Ezt a fotós a megnyitó után nyilatkozta a Narancsnak. Nyomtatott kiadásunk interjújában Fülöp Zsófia arról is beszélgetett vele, milyen viszonyt lehet kialakítani a lefotózott emberekkel, miért unalmas az elsőre extrémnek tűnő munkája, és milyen egy népirtás emlékei és végrehajtói között élni.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.