„A művészetnek megvan az a képessége, hogy megváltoztassa a világot. Nem mindig oly módon, ahogy terveztük, de hat ránk, sőt, így vagy úgy meg is változtat. Engem nem az vezet, hogy üzenetet hagyjak vagy előálljak egy világos példával, hogy miként kellene megváltoztatnia téged a művészetnek, amikor nézed, amikor befogadod. Engem az érdekel a fotózásban, hogy valahol a művészet és a valóság objektív megragadása között helyezkedik el. A fényképészetnek megvan az adottsága ahhoz, hogy közrefogja ezt a két aspektust. A munkáknak pedig, amelyek ezen a határmezsgyén helyezkednek el, óriási energiájuk van, és ez az erő engem teljesen lenyűgöz.”
Ezt a fotós a megnyitó után nyilatkozta a Narancsnak. Nyomtatott kiadásunk interjújában Fülöp Zsófia arról is beszélgetett vele, milyen viszonyt lehet kialakítani a lefotózott emberekkel, miért unalmas az elsőre extrémnek tűnő munkája, és milyen egy népirtás emlékei és végrehajtói között élni.
