„Művészet és valóság között” – döbbenetes afrikai képek

  • narancs.hu
  • 2013. június 14.

Képzőművészet

Pieter Hugo dél-afrikai fotográfus képei a Ludwig Múzeumban láthatók. A Narancs új számában interjúban beszél a szélsőséges élethelyzetek megjeleníthetőségéről, galériánkban pedig most megtekinthetik, mire jutott a kérdéssel a gyakorlatban.

„A művészetnek megvan az a képessége, hogy megváltoztassa a világot. Nem mindig oly módon, ahogy terveztük, de hat ránk, sőt, így vagy úgy meg is változtat. Engem nem az vezet, hogy üzenetet hagyjak vagy előálljak egy világos példával, hogy miként kellene megváltoztatnia téged a művészetnek, amikor nézed, amikor befogadod. Engem az érdekel a fotózásban, hogy valahol a művészet és a valóság objektív megragadása között helyezkedik el. A fényképészetnek megvan az adottsága ahhoz, hogy közrefogja ezt a két aspektust. A munkáknak pedig, amelyek ezen a határmezsgyén helyezkednek el, óriási energiájuk van, és ez az erő engem teljesen lenyűgöz.”

Ezt a fotós a megnyitó után nyilatkozta a Narancsnak. Nyomtatott kiadásunk interjújában Fülöp Zsófia arról is beszélgetett vele, milyen viszonyt lehet kialakítani a lefotózott emberekkel, miért unalmas az elsőre extrémnek tűnő munkája, és milyen egy népirtás emlékei és végrehajtói között élni.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.