Kultúra

Egy frissen megjelent, a nagy műhöz adalékul szolgáló kötet kapcsán Bruria Zsuzsa Az eltűnt idő nyomában szokatlan „marketingkampányáról” ír.

Az Óz, a csodák csodája ikonikus kellékének utóélete saját filmért kiált!

Éppen hét éve ítélték oda Bob Dylannek az irodalmi Nobel-díjat. A folkzenész életének egyik legnagyobb hazai tudósa, dalszövegeinek fordítója, Barna Imre akkori Egotripjét idézzük fel az Ásatás sorozatban.

A BIDF zsűritagja szerint megrázó tud lenni, ahogy a filmek közel hoznak hozzánk valakit.

Minden posztjáról lemondott és otthagyja a lapot, a Telexben lévő tulajdonrésze a céghez kerül vissza. 

Egy néző szerint "a benne megjelenő homoszexualitás miatt" nem megfelelő a film korhatár-besorolása. 

A Sráckor, a Memento és a Kutyaszorítóban is befért a top 10-be.

A tabutémák köztudatbéli státuszára és vele a társadalmi progresszióra az egyik legnagyobb befolyással a filmipar bír, az adunak számító kényelmi tényezőt leginkább kiszolgáló streaming szolgáltatók tehát a közgondolkodást fényező szerszám hegyének tekinthetők.

Folyamatosan szól a techno, némi pszichedéliával keverve, a felvonásokat dalbetétek zárják le. Három felvonás, három dal, három különböző színész előadásában (zene: Bencsik Levente és Hunyadi Máté).

Bob Dylant nem az eszéért szeretjük. Nem is az esszéiért.

A Nirvanáról elsőre mindenkinek a Nevermind album jut az eszébe, és sokkal kevesebb szó esik a másik két lemezükről: a debütáló Bleach-ről, illetve a rövid diszkográfiát sajnálatosan lezáró In Uteróról.