Öt-hatszáz zenész játszik egyszerre Nirvanát, Metallicát, Tankcsapdát

„Több mint zene: zenekar. Több mint zenekar: közösség. Nem számít, ki vagy, honnan jössz. Sőt még az sem, merre folytatod utad. Nem számít az éveid száma. Nem számít, hogy a hangszered mennyit ér” – írja magáról a szegedi központú CityRocks. Évente 500–600 zenésszel hoznak tető alá produkciókat.

„A gyerekért mentem még 2017 nyarán a szolnoki Gitármánia táborba, hogy hazahozzam Szegedre. Éppen a gálára értem oda, ami még engem, sokat látott zenészt is rabul ejtett. Láttam, hogy itt valami történt. Önfeledten zenéltek a srácok, és olyan felszabadultak, boldogok voltak, mint nagyon ritkán. Jó volt belecsöppenni mindebbe, s látni, hogy a többiekkel együtt a fiam a tábor végére a zene ­varázsának hatása alá került” – kezdte a történetet a most ötvenes évei derekán járó Gajda Ferenc, a CityRocks vezetője. Eddigi zenei pályafutása során sok száz kisebb és nagyobb koncert résztvevője volt szerte az országban – ahogyan ő fogalmazott, Battonyától Nemesmedvesig.

Egy évvel azelőtt, 2016-ban Olaszországban egyik pillanatról a másikra berobbant a zene világába egy merőben új formáció, a Rockin’ 1000, amelynek lényege, hogy több száz, de akár ezer zenész a maga és közönsége szórakoztatására együtt és egyszerre játszik élőben. Óriási siker volt, a neten is rengetegen nézték produkcióikat. Gajdának ez ugrott be a zenélő gyerekek láttán azon a nyári estén. „Mire Szolnokról Szegedre értem, szinte készen volt a fejemben minden.”

Utazócirkusz

Egy zenészekből álló baráti társaság még a szolnoki gitártábor évében, 2017-ben Szegeden megalapította a SzegedRocks nevű formációt, amely egyesületi formában működik.

2018 májusára összehozták a Dóm térre az első rendezvényt, amelyen négyszázan zenéltek együtt. „Olyan jó volt a buli, hogy biztosak voltunk benne, ennek csak folytatása lehet. Csak azt nem tudtuk, hol. Végül úgy döntöttünk, hogy utazócirkusz leszünk. Az első rendezvény előtt két hétig nem aludtunk, de a munkának meglett az eredménye. Életem egyik legnagyobb élménye lett” – mesélte a kezdetekről a főszervező.

2019-ben már Kecskeméten léptek föl, immár CityRocksként, és ötszáz zenész játszotta az ismert rockszámokat, a harmadik helyszín Dunaújváros lett volna, ahová hétszáz zenész jelentkezett. A koronavírus-járvány miatt ez a buli végül 2021-ben jött össze, ekkor ötszázan zenéltek együtt.

Az utóbbi időben már nem a CityRocks keres magának helyszínt, hanem a települések keresik meg őket konkrét javaslatokkal. Tavalyelőtt így jött össze az első határon túli produkciójuk a romániai Bonchidán, majd Veszprémben, az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programsorozaton játszott az óriás zenekar, az idén pedig egy esővel tarkított fellépés is volt Szatmárnémeti főterén, nagy érdeklődés mellett. A bonc­hidai fellépésre egyébként Szombathelyről is érkezett egy hetven pluszos zenész, aki a szervezőkkel közölte, hogy csak a felesége külön engedélyével vághatott neki a hosszú útnak. Ő aztán annyira belejött az együtt zenélésbe, hogy az idén az olaszországi Cesenában a Rockin’ 1000 formációját is erősítette CityRocks pólójában; oda már a felesége is elkísérte.

 

Gajda Ferenc 

A zenészek mindenütt tizenkét–tizenöt számot nyomnak le. De ki játszhat, ki dönt a repertoárról és az adott előadás programjáról? Hogyan, mikor gyakorolnak? „Ura kell legyen a hangszerének” – mondta Gajda Ferenc, ezt pedig a hozzájuk beküldött videós anyag alapján döntik el a stáb arra illetékes zenész tagjai. „Ha kell, adunk időt a további gyakorlásra, javításra, és a következő produkcióig lehet újabb videót beküldeni. Gyakorlatilag alig volt olyan jelentkező, akit elutasítottunk volna” – tette hozzá.

Korhatár nincs, a legfiatalabb hangszeres részt­vevő egy ötéves gyerek volt, míg a legidősebb zenészük 74. Van közöttük segédmunkás és topmenedzser.

Teljesen mindegy a bőrszín, a világnézet, ezt a közösséget a politikai nézetek sem szabdalják többfelé. A Kárpát-medence több országa mellett érkeztek résztvevők az Egyesült Államokból, Svédországból, Finnországból, Lengyelországból, Nagy-Britanniából, Ausztriából, Németországból, Romániából, Franciaországból és Olaszországból is.

Hírlevelek útján tartják a kapcsolatot a zenészeikkel, a fellépések előtt egy-másfél hónappal kapják meg az érintettek egy videón a felkészülési anyagot. A koreográfia szerint a színpadon van a profi zenészekből és énekesekből álló ún. bejátszó zenekar, mögöttük a LED-táblán fut az éppen játszott szám angol vagy magyar nyelvű szövege, lent pedig a sok száz zenész. Hol a színpadon, hol a küzdőtéren, hol a sorok között futva mindig megtalálni a hangulatfelelőst, aki olykor játék gitárral, máskor zászlóval a kezében lelkesíti a zenészeket és a közönséget. Ő Doktor Sintér, azaz Volford Attila, aki elmaradhatatlan segítője, ceremóniamestere mindenhol a buliknak. Azt, hogy a következő fellépés track listje mi lesz, szűkebb stáb találja ki. A CityRocks játszott ­eddig – a teljesség igénye nélkül – Metallicát (Enter Sandman), Depeche Mode-ot (Personal Jesus), Amy Winehouse-t (Rehab) vagy éppen Nirvanát (Come As You Are), és természetesen a Queentől a We Will Rock You és a The Show Must Go On című számokat. A magyar zenék közül a többi közt volt már Tankcsapda (Ez az a ház), Republic (Neked könnyű lehet) vagy OchoMacho (Jó nekem).

„Egy-egy flashmob megszervezése legalább nyolc hónapot vesz igénybe” – árulta el Gajda Ferenc; csak a szervezőcsapat létszáma meghaladja az 50 főt. „Aki nem hallotta még, hogyan dübörög a jó rockzene akkor, ha 500–600 ember zendít bele, akkor az még valami fontos dolgot nem tapasztalt meg a világból” – szögezte le a zenekarvezető. A jól és könnyen eljátszható, ismert rockslágereket favorizálják, és törekednek arra, hogy magyar számokat is játsszanak. A hozzájuk hasonló holland, orosz vagy kínai formációk jobbára angol nyelvű számokat nyomnak. „Oroszországban sem szoktak többen összejönni egy-egy bulin, mint ahányan mi vagyunk alkalmanként. Ez azért mond valamit a mi szervezettségünkről.”

 

Kecskemét, 2019
Fotók: CityRocks

Gesztusok

A Koncert.hu „Az év hazai nagykoncertje” szavazásán a CityRocks 2018-ban a harmadik, míg egy évvel később a második helyen végzett. Az első tízbe rajtuk kívül csak arénaprodukciók kerültek be. Idén májusban, a Bikini együttes 40 éves születésnapi koncertjén a Budapest Arénában a Mielőtt elmegyek című szám közben a CityRocks kecskeméti produkciójának videójából játszottak be részleteket. Annak is nagyon örültek, amikor Billy Idol feltette a saját Facebook-oldalára a 2018-as szegedi Dóm téri produkciójukból azt, amikor a White Wedding című Idol-számot játszották. Vagy amikor a Linkin Park tagja, Mike Shinoda tett ugyanígy a Dunaújvárosban eljátszott New Divide után.

A CityRocks közösségi oldalainak csaknem 150 ezer követőjük van, videóikat 2018 óta összesen majd’ 200 millióan látták. Egy-egy összejövetel után a tucatnyi álló, mozgó és drónra szerelt kamerával felvett képsorokat megvágják, megszerkesztik és profi anyagokat készítenek; ezek a CityRocks weboldalán éppúgy megta­lálhatók, mint a közösségi felületeiken. Tevékenységük ennél is szerteágazóbb: többnapos zenésztáborokat hoznak tető alá, ahol a kon­cer­tek között zeneoktatással, zenekari gyakorlatokkal segítik a kezdő zenészeket. Fellépéseiken a legtöbb, 8 ezer néző Dunaújvárosban volt, de Szatmárnémeti főterén is legalább 6 ezren látták őket az idén, és tavaly Veszprémben ugyancsak sokezres közönség gyűlt össze.

Együtt lenni

A zenekar vezetője arról is beszámolt, hogy már megvannak a CityRocks-produkció jövő évi fellépéseinek magyarországi és külföldi helyszínei, ám „a szerződések miatt egyelőre nem árulhatom el, hol lesznek a bulik. Az egyik nagy rendezvényünk napszállta után, reflektorokkal bevilágított területen lesz.”

Természetesen nem minden megy simán; nincsenek például könnyű helyzetben, ha támogatásra pályáznak, mert a jelenlegi kiírásokba nem, vagy nagyon nehezen férnek bele. Flashmobjuk nem számít fesztiválnak, és nem tartoznak a hagyományos értelemben vett zenekarok közé sem. Eddig sikerült venni az akadályokat, ám ennek az az ára, hogy a csapat nagy része civil önkéntesként végzi a munkát. Ez az oka annak is, hogy a környező országok hasonló formációival nem sikerült még tető alá hozni egy közös produkciót, miközben a négy visegrádi ország ilyen jellegű megarendezvénye ötletként már felmerült. Ám ehhez akkora szervezés, logisztika, állandó közös stáb és olyan sok pénz kellene, amennyinek az összekalapozására egyelőre nincs esélyük. Gajda Ferenc szerint ezzel együtt örömmel csinálják a CityRocksot. Az örömzenélés mellett a legnagyobb hozadék az, hogy néhány napra sokan megtapasztalhatják, milyen dimenziói volnának lehetségesek az együttműködésnek akár a mindennapokban is.