Lemez

Előjelek

Nirvana: In Utero 30

Kritika

A Nirvanáról elsőre mindenkinek a Nevermind album jut az eszébe, és sokkal kevesebb szó esik a másik két lemezükről: a debütáló Bleach-ről, illetve a rövid diszkográfiát sajnálatosan lezáró In Uteróról.

Utóbbi albumot nemrég újra kiadták az eredeti megjelenésének 30. évfordulója alkalmából, bónusz dalokkal, illetve rengeteg koncertfelvétellel kiegészítve. Nem számít akkora klasszikusnak, mint a Nevermind, de érdemes újrahallgatni, illetve felidézni a keletkezését.

Az 1991. szeptember 24-én kiadott Nevermind lassan érő album volt: lényegében a következő év elejére teremtett világsztár zenekart a Nirvanából. A lemez megjelenése után Kurt Cobain, Krist Novoselic és Dave Grohl még az Arena nevű, mindössze ezerfős bécsi klubban adott koncertet – ha pár hónappal később érkeznek az osztrák fővárosba, a 16 ezres Stadthallét is simán megtöltötték volna. A Smells Like Teen Spirit című sláger és a többi dal olyan szférákba emelte a seattle-i triót, amelyekbe Cobain nem vágyott; az ő underground mentalitásához sokkal jobban illettek a kis füstös klubok, mint a hatalmas sportcsarnokok. Ennek persze némileg ellentmond, hogy a tagok 1992 tavaszán csúnyán összevesztek a jogdíjakon, és még a feloszlás veszélye is felmerült. Hamar jöttek a kifulladás jelei, és az együttes nem is vállalt sok fellépést az év során. Ehhez hozzájárult az is, hogy a frontember apa lett: Courtney Love-val közös Frances Bean nevű lánya 1992 nyarán született meg. Cobain a családi élete és a nem túl jó egészségi állapota miatt legalább annyit szerepelt a bulvárlapokban, mint a zenei magazinokban.

A Nirvana körül folyamatosan állt a bál: az MTV Video Awards gáláján Cobain és Axl Rose majdnem összeverekedett, és a színfa­lak mögött kis híján sor került egy basszusgitáros bunyóra is Novoselic és Duff között. Közben a Geffen még ’92-ben új lemezt szeretett volna, de a zenekar nem haladt jól a dalokkal, így az új év előtt csak az Incesticide című válogatás jelent meg, még a korai, Sub Pop-os korszak kiadatlan dalaiból. De 1993 elején végre elkezdődhetett az érdemi munka Steve Albini producerrel, akit azért kért fel Cobain, mert a Butch Vig által gondozott Nevermind hangzását túlságosan sterilnek találta, és szeretett volna visszakanyarodni a Bleach nyers soundjához. A frontember konkrétan úgy fogalmazott, hogy olyan lemezt szeretne, amelyet otthon is szívesen meghallgat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.