Utóbbi albumot nemrég újra kiadták az eredeti megjelenésének 30. évfordulója alkalmából, bónusz dalokkal, illetve rengeteg koncertfelvétellel kiegészítve. Nem számít akkora klasszikusnak, mint a Nevermind, de érdemes újrahallgatni, illetve felidézni a keletkezését.
Az 1991. szeptember 24-én kiadott Nevermind lassan érő album volt: lényegében a következő év elejére teremtett világsztár zenekart a Nirvanából. A lemez megjelenése után Kurt Cobain, Krist Novoselic és Dave Grohl még az Arena nevű, mindössze ezerfős bécsi klubban adott koncertet – ha pár hónappal később érkeznek az osztrák fővárosba, a 16 ezres Stadthallét is simán megtöltötték volna. A Smells Like Teen Spirit című sláger és a többi dal olyan szférákba emelte a seattle-i triót, amelyekbe Cobain nem vágyott; az ő underground mentalitásához sokkal jobban illettek a kis füstös klubok, mint a hatalmas sportcsarnokok. Ennek persze némileg ellentmond, hogy a tagok 1992 tavaszán csúnyán összevesztek a jogdíjakon, és még a feloszlás veszélye is felmerült. Hamar jöttek a kifulladás jelei, és az együttes nem is vállalt sok fellépést az év során. Ehhez hozzájárult az is, hogy a frontember apa lett: Courtney Love-val közös Frances Bean nevű lánya 1992 nyarán született meg. Cobain a családi élete és a nem túl jó egészségi állapota miatt legalább annyit szerepelt a bulvárlapokban, mint a zenei magazinokban.
A Nirvana körül folyamatosan állt a bál: az MTV Video Awards gáláján Cobain és Axl Rose majdnem összeverekedett, és a színfalak mögött kis híján sor került egy basszusgitáros bunyóra is Novoselic és Duff között. Közben a Geffen még ’92-ben új lemezt szeretett volna, de a zenekar nem haladt jól a dalokkal, így az új év előtt csak az Incesticide című válogatás jelent meg, még a korai, Sub Pop-os korszak kiadatlan dalaiból. De 1993 elején végre elkezdődhetett az érdemi munka Steve Albini producerrel, akit azért kért fel Cobain, mert a Butch Vig által gondozott Nevermind hangzását túlságosan sterilnek találta, és szeretett volna visszakanyarodni a Bleach nyers soundjához. A frontember konkrétan úgy fogalmazott, hogy olyan lemezt szeretne, amelyet otthon is szívesen meghallgat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
