Amikor a legutóbbi választási kampányban mozikba került az Elk*rtuk című, Gyurcsány őszödi beszédéről és a 2006-os zavargásokról szóló „pörgős politikai krimi”, az ellenzéki táborban volt, aki röhögött a didaktikus és történelmietlen filmen, más a NER kiszolgálószemélyzete által működtetett Nemzeti Filmintézet végzetes elkurvulásán szörnyülködött. De bármilyen rossz is volt a „Gyurcsány-film”, nem a minőségével volt baj, hanem azzal, hogy nyilvánvalóan kampánycélra készült, közpénzek milliárdjaiból.
A Zászló, kóla, szív aligha készült milliárdokból, mivel csupán egy könyv, amelyet álnéven adott közre a szerzője. A borítón feltüntetett Kovács Petráról nem tudunk semmit, hacsak annyit nem, hogy Matolcsy Ádám ilyen emailes felhasználónéven dirigált a magántőkealapos ügyeivel kapcsolatban. A felelős szerkesztő, a korrektor és a borítótervező is ködbe burkolózik, pedig van dicsőség, amin osztozni lehetne: a marginálisnak nem nevezhető kiadó, az Open Books közlése szerint az első nyomást pillanatok alatt elkapkodták.
Amikor kézbe vettem a regényt, azt reméltem, hogy bennfentes történetet olvasok: akár „Gyuri, a végrehajtó” egyik beosztottja, akár a Matolcsy-féle tőkealapok egyik alkönyvelője, akár a Schadl-per egyik bírósági leírója jegyezte, kiderül valami, amit eddig nem tudtam. Akár csak annyi, hogy miféle szlenget használ Matolcsy Ádám, melyik Somlai Bálint kedvenc hajlakkja vagy miről beszélget Rogán Antal Habony Árpáddal. Sajnos a szerző a könyv végére sem győzött meg arról, hogy tényleg „testközelből látta, hogyan működik a hatalom gépezete” – miként a fülszöveg ígéri –, és még arról sem, hogy a NER főbűnösei valóban hús-vér, háromdimenziós figurák volnának. Arról már inkább, hogy ez a „Kovács Petra” bizony sok hírt fogyaszt, még az is lehet, hogy többet, mint újságíróként én. De a nagypolitika belső ügyeit alig látja jobban, mint Nagy Márton a következő negyedévi gazdasági adatokat.
A Zászló, kóla, szív egyik történetszálában egy maffiózó, egy pap, egy minisztériumi funkcionárius és egy nőjogi alapítvány dolgozójának sorsa fonódik össze, a másik szál pedig a politikai szereplőké. Akiket pont annyira nehéz beazonosítani, mint a Schadl-iratokban szereplő Tónit, Ádámot és Barbarát. Igen, az egyik főszereplő pont Tóni, az egykori V. kerületi polgármester, aki aztán a hatalmi gépezet főkoordinátoraként teljesítette ki önmagát, néha Árpival beszélget telefonon, és egyedül akkor veri ki a víz, ha kifogyott a kólából, meg a dakota közmondásokat idézgető Főnöke lebassza valamiért. De itt van Judit is, valamint az alatta lévő államtitkár, Pali, és a végrehajtói kar mindig nyájas és szolgálatkész vezetője, Gyuri. Meg Jani, aki lézerblokkolót szereltetett az autójába, és Kati, akiből egy nap köztársasági elnök lesz. Meg a másik Jani, aki réges-rég Marival együtt összeesküvést szőtt a Főnök ellen, de már megbánták; neki lefelé konyul a bajsza, ellentétben a zord küllemű Lacival, akinek meg felfelé.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
