Színház

Lilás fényár

Extázis

Kritika

Folyamatosan szól a techno, némi pszichedéliával keverve, a felvonásokat dalbetétek zárják le. Három felvonás, három dal, három különböző színész előadásában (zene: Bencsik Levente és Hunyadi Máté).

A tánc is fontos eleme a játéknak, a generációs összetartozást mutatja fel: a szereplők több alkalommal is összekapaszkodva, ritmikusan vonulnak, időnként össze is fonódnak és úgy vonaglanak (koreográfia: Cuhorka Emese). A „díszletsimogatónak” beillő prológusban fel is mehetünk a színpadra, ahol a már szerepben lévő színészek között bolyongva bejárhatjuk a darab helyszínéül szolgáló lakás valamennyi szobáját, plusz a kisboltot (díszlet: Devich Botond). Be­lesünk a fürdőszobába, ahol egyikük a kezdéskor még javában ázik a fürdőhabos kádvízben. Hátul, a mini ABC-ben, ahol a polcokon főleg lila színű termékek sorakoznak, illeszkedve az estét körbeölelő lila ködhöz: az egész színpad lilás fényárban úszik. A pult mögött a flitterektől csillogó boltos lány ütemre ringatja magát. Mi is táncolhatunk néhány elektronikus taktus erejéig, ha úgy adódik, akár egy arra járó szereplővel is. De a szünetekben és az epilógusban is testközelbe kerülhetünk a színészekkel, s a végén együtt is ünnepelhetünk velük, mintha mi is részesei lennénk egy premier bulinak. Csakhogy itt a (még mindig szerepükben ragadt) hőseink nem pezsgővel koccintanak, hanem forró miszólevest mernek nekünk a díszlet konyhájában.

A koncepció legnagyobb érdeme a nézői szabadság maximalizálása. Nincs kimondott cselekmény, laza szálon összekötött történések vannak csupán, amelyeket tetszés szerint értelmezhetünk: azt látjuk, hogy egy csapat fiatal többnyire drogos delíriumban éli hétköznapjait egy budapesti lakásban.

A játszók egyszerre tesznek-vesznek, beszélgetnek vagy táncolnak, a cselekmény több szálon és több idősíkon halad. Játék megy a színpad előterében, a nappaliban és a hálóban, de a két oldalsó kivetítőn keresztül a takarásban lévő helyiségekben (pl. fürdőszoba, konyha, kisbolt) játszódó jeleneteket is nyomon követhetjük. A két képernyőre nem mindig ugyanazt vetítik ki; van, hogy két különböző epizódot, vagy egyazon párbeszédnek egyik és másik résztvevőjét látjuk. Egyszerre csak egy dialógus zajlik, rajtunk áll, hogy arra fókuszálunk, vagy a látható zóna (nappali és hálószoba) valamely jelenetére, ahogyan azt is eldönthetjük, melyik színészt nézzük éppen. Két fekete ruhás operatőr szünet nélkül közvetít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.