Színház

Lilás fényár

Extázis

  • Kiss Annamária
  • 2024. január 17.

Kritika

Folyamatosan szól a techno, némi pszichedéliával keverve, a felvonásokat dalbetétek zárják le. Három felvonás, három dal, három különböző színész előadásában (zene: Bencsik Levente és Hunyadi Máté).

A tánc is fontos eleme a játéknak, a generációs összetartozást mutatja fel: a szereplők több alkalommal is összekapaszkodva, ritmikusan vonulnak, időnként össze is fonódnak és úgy vonaglanak (koreográfia: Cuhorka Emese). A „díszletsimogatónak” beillő prológusban fel is mehetünk a színpadra, ahol a már szerepben lévő színészek között bolyongva bejárhatjuk a darab helyszínéül szolgáló lakás valamennyi szobáját, plusz a kisboltot (díszlet: Devich Botond). Be­lesünk a fürdőszobába, ahol egyikük a kezdéskor még javában ázik a fürdőhabos kádvízben. Hátul, a mini ABC-ben, ahol a polcokon főleg lila színű termékek sorakoznak, illeszkedve az estét körbeölelő lila ködhöz: az egész színpad lilás fényárban úszik. A pult mögött a flitterektől csillogó boltos lány ütemre ringatja magát. Mi is táncolhatunk néhány elektronikus taktus erejéig, ha úgy adódik, akár egy arra járó szereplővel is. De a szünetekben és az epilógusban is testközelbe kerülhetünk a színészekkel, s a végén együtt is ünnepelhetünk velük, mintha mi is részesei lennénk egy premier bulinak. Csakhogy itt a (még mindig szerepükben ragadt) hőseink nem pezsgővel koccintanak, hanem forró miszólevest mernek nekünk a díszlet konyhájában.

A koncepció legnagyobb érdeme a nézői szabadság maximalizálása. Nincs kimondott cselekmény, laza szálon összekötött történések vannak csupán, amelyeket tetszés szerint értelmezhetünk: azt látjuk, hogy egy csapat fiatal többnyire drogos delíriumban éli hétköznapjait egy budapesti lakásban.

A játszók egyszerre tesznek-vesznek, beszélgetnek vagy táncolnak, a cselekmény több szálon és több idősíkon halad. Játék megy a színpad előterében, a nappaliban és a hálóban, de a két oldalsó kivetítőn keresztül a takarásban lévő helyiségekben (pl. fürdőszoba, konyha, kisbolt) játszódó jeleneteket is nyomon követhetjük. A két képernyőre nem mindig ugyanazt vetítik ki; van, hogy két különböző epizódot, vagy egyazon párbeszédnek egyik és másik résztvevőjét látjuk. Egyszerre csak egy dialógus zajlik, rajtunk áll, hogy arra fókuszálunk, vagy a látható zóna (nappali és hálószoba) valamely jelenetére, ahogyan azt is eldönthetjük, melyik színészt nézzük éppen. Két fekete ruhás operatőr szünet nélkül közvetít.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.