A Whiplash-t választották a Sundance történetének legjobb filmjévé

  • narancs.hu
  • 2024. január 18.

Mikrofilm

A Sráckor, a Memento és a Kutyaszorítóban is befért a top 10-be.

Január 18-28. között rendezik a világ legnagyobb és legismertebb függetlenfilmes fesztiválját, a Sundandance-t. Az egyesült államokbeli Salt Lake Cityben székelő filmes seregszemle idén ünnepli jubileumi, 40. eseményét, ennek tiszteletére az azt szervező nonprofit Sundance Intézet visszatekint a fesztivál eddigi négy évtizedére. A Robert Redford alapította rendezvényen története során körülbelül négyezer játékfilmet mutattak be.

Több mint 500 alkotót, kritikust és szakmabelit kérdeztek meg arról, melyik itt bemutatkozó mozit tartják a legjobbnak.

A győztes Damien Chazelle 2014-es bemutatkozása, a Whiplash lett.

A film egy ambíciózus dobosról szól, akit a nagy presztízsű zeneiskolában szárnyai alá vesz egy spártai szigorral oktató tanár, a közöttük lévő feszültség pedig végül egy előadáson éri el tetőpontját. A film a Sundance-en elnyerte a közönségdíjat és a zsűri nagydíját is, végül pedig három Oscart is begyűjtött: a hangkeverését, a vágását és a férfi mellékszereplők között J. K. Simmons alakítását is díjazták.

„Melyik tíz film képviseli leginkább a független történetmesélésnek azt a szélességét, sokszínűségét, művészi rezonanciáját, szociális, politikai vagy kulturális hatását, amit a Sundance Filmfesztiválon tartott vetítések képviselnek?” – teszi fel a kérdést a fesztivál sajtóközleménye.

A top 10-be csupa jól ismert és közkedvelt film került be – olyanok, amelyek valóban kiállták az idők próbáját, a mai napig emlegetik őket, hivatkozási alapnak számítanak. Az 1985-ös Véresen egyszerű például a legelső seregszemle fődíját vitte el; a Tűnj el!-t pár éve az írók a 21. század legjobb forgatókönyvének választották; a Szex, hazugság, videó a 80-as, 90-es évek amerikai függetlenfilmes aranykorának egyik emblematikus darabja; az Anyádat is pedig annak az Alfonso Curarónnak rúgta be a karrierjét, aki ma négy Oscar-díjával az egyik legelismertebb rendezőnek számít.

Íme a 10 legjobbnak választott film a Sundance-ről:

1. Whiplash (2014), rendezte: Damien Chazelle

2. Kutyaszorítóban (1992), rendezte: Quentin Tarantino

3. Tűnj el! (2017), rendezte: Jordan Peele

4. A család kicsit kincse (2006), rendezte: Jonathan Dayton, Valerie Faris

5. Memento (2001), rendezte: Christopher Nolan

6. Szex, hazugság, videó (1989), rendezte: Steven Soderbergh

7. Mielőtt felkel a nap (1995), rendezte, Richard Linklater

8. Sráckor (2014), rendezte: Richard Linklater

9. Anyádat is (2002), rendezte: Alfonso Cuarón

10. Véresen egyszerű (1985), rendezte: Joel és Ethan Coen

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.