Több mint negyedszázaddal ezelőtt, az előző évezred utolsó évében, 1999-ben jelent meg a politikusként és ügyvédként ismert Bárándy Gergely – az ország leghíresebb ügyvéddinasztiájának harmadik generációs képviselője – első könyve, Velence fénykora címmel. Az akkor mindössze 23 éves ügyvédjelölt saját leírása szerint hét-nyolc évvel korábban kezdett a téma iránt érdeklődni, bújta a könyvtárakat, de rá kellett jönnie, magyar nyelven alig van irodalma a Velencei Köztársaságnak, a korát messze megelőző államberendezkedéséről pedig szinte semmit sem találni. Így született meg a hiánypótló kötet. Ezt követte néhány évvel később A tenger keresztes lovagjai című, amely az észak-olasz városköztársaságnak a negyedik – talán legfontosabb – keresztes hadjáratban játszott szerepét mutatta be, majd Bárándy jegyzeteivel ellátva jelent meg a 18. század végi magyar utazó, Tót-Váradi Kászonyi András által jegyzett Magyarországból tett velencei utazás című könyv is. Így a most napvilágot látott Velence és Dalmácia – A kezdetektől 1420-ig című kötet már egy több évtizedes, egyben megalapozott Velence-kutatás legújabb terméke és eredménye.
„Művem célja az ismeretterjesztés, de tudományos igényességgel” – jelöli ki a maga számára a feladatot és a mércét a 190 oldalas könyv bevezetőjében Bárándy, akit a legkevésbé sem neveznék „hobbitörténésznek”. Ennél sokkal többről van szó: a téma szenvedélyes kutatásáról, a forrásokban való elképesztő jártasságról, de egyben azok kritikáiról is, a szakirodalom olyasfajta ismeretéről, ami lenyűgöző. A hobbinak, legalábbis az én szövegértelmezésemben, jócskán pejoratív jelentése van. Aki átrágja magát az adatoktól, csatáktól, szerződésektől, árulásoktól, manipulációktól ténygazdagon adatolt könyvön, azt láthatja, hogy a hobbihoz hasonlatos felszínes könnyedségről szó nincs. Sokkal inkább jól árnyalt és a maga összetettségében bemutatott korrajzról, amelyben a hatalmi, katonai, pénzügyi, kereskedelmi, szövetségesi és olykor egyéni szempontokat ábrázolja hihetetlen részletességgel és tárgyi tudással, mégis olvasmányos, emészthető módon a szerző.
Fogalmi határköveket jelöl ki, magyaráz meg és jár körül a könyvében Bárándy Gergely, hogy az olvasónak legyenek olyan kézzel fogható kapaszkodói, amelyek segítségével – tengerekről lévén szó – átjusson a túlsó partra. A többi itáliai kereskedőállamhoz hasonlóan, Velence fénykorában is alig rendelkezett szárazföldi birtokokkal, „hatalmuk mégis túlnőtt a területüknél tízszer, százszor nagyobb birodalommal rendelkező államokén. Gazdagságuk csak folyománya volt geopolitikai helyzetüknek (…)” A főként a kereskedelemre és pénzügyi műveletekre alapuló hatalmi stratégiájuk legfontosabb alapvetése pedig az volt, hogy aki az Adrián Velence hegemóniáját veszélyezteti, az a Köztársaság ellensége lesz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
