Kultúra

Eva börtönőr, de olyan, mint egy határozott, ám jóságos tanító néni.

Fene se gondolta volna két hónappal ezelőtt, hogy ilyen izgalmasan vagy idiotisztikusan (lehet választani) kereteződik majd az idei október 23-a.

Telefonnal felvett videó terjed Szenegálban: hisztérikus tömegjelenet közepette kiásnak a sírjából egy halottat, kivonszolják a temetőből, ahol nem maradhat, mert úgy tudják, homoszexuális volt.

Mintha szélesvásznú filmet néznénk: a színpadkép két oldalra kinyúlik, és az ég mintha összenyomná a földet. Középen, elég kis területet elfoglalva, forgószínpadra épített, lombházra emlékeztető építmény áll, a széleken sátrak (díszlet: Devich Botond).

Orosz–ukrán háború, kallódó fiatalok, otthonápolás és dekolonizáció; a november 6-án induló Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál ezúttal is aktuális társadalmi, politikai, emberi jogi és környezeti kérdésekkel foglalkozik. Az idei programról és a fesztivál elmúlt húsz évéről beszélgettünk.

Nem olyan régen beszélgettünk legutóbb Frank Turnerrel, de annyi minden történik vele, hogy indokolt az újabb interjú. A hamarosan Budapesten koncertező zenészt pár órával azután értük utol, hogy visszaérkezett Amerikából Londonba.

A fodrász segít az anyjának értelmileg sérült fiatalokra vigyázni az uszodában, és megtetszik neki az egyik fiú.

Ha egy pillanatra beleképzeljük magunkat abba a disztópikus helyzetbe, amelyben rossz világ jár az alkotói szabadságra az Egyesült Államokban, s valamiféle ízlésrendőrség elkapja Taylor Sheridant (a Yellowstone-univerzum atyját), és száműzik Ausztráliába, nos, akkor is ugyanazt a helyzetet kell megélnünk, mintha most csak szimplán bekapcsoljuk a tévét.

Október elején jelent meg 300 példányban, rövid idő alatt el is fogyott a Trabant nagylemeze.

A fordítói megjegyzésekből kiderül, hogy az eredeti kiadásnak egynemű fekete volt a borítója, mint egy lezárt szoba.

Még mindig nem unjuk a noirokat, pedig a streaming szolgáltatók láthatóan mindent megtesznek ezért.