Nyár volt, az biztos, Máriusz, a beengedő a demiszes összekötőt hajkurászta az emeletről, én pedig új életet kezdtem éppen, azt hiszem, ez volt a nyolcadik, egy kilenc négyzetméteres sírgödörben laktam a Dob utcában, és pontosan tudtam, hogy egyetlenegy tánc az élet. A Fiatal Művészek Klubjában dolgoztam mint művészeti vezető, fiatal voltam, oktalan és szertelen.
Az FMK akkoriban a mélyponton volt, nagyjából végleg és visszavonhatatlanul, a legnagyobb érdeklődésre számot tartó program a Ki rúg be jobban? vetélkedő volt minden este, Jámbor Imre és jómagam tartottuk a rekordot minőségileg, őt a saját beengedő emberünk verte le, én pedig az igazgatónő barátnőjét rántottam orcán, ami rengeteg répámba került, így tehát fej fej mellett haladtunk a cél felé, amikor elmentem egy évre Kréta szigetére. Õ nyert.
Lecsöngött az aranykor, sehol egy fiatal művész, de Emilióék csinálták az éttermet, ami akkoriban jelentett még valamit, persze nem az Ervin viszonylatában, aki király volt, úgy tudta szervírozni a krumpliköretet rizskörettel, mint senki, miközben stílusa is volt. De ő már elment, állítólag büfébuszokat üzemeltet.
A kiállítások még pörögtek, legalábbis a megnyitókon rendre megjelentek, akik ilyenkor meg szoktak jelenni, itták a kannás bort, aztán folytatták az étteremben, a legemlékezetesebb Bada Dada és Dr. Máriás közös akciója volt, az alkotásokon a mester jellegzetes keze írásával szerepeltek az árak, 20 ezer forint volt a legolcsóbb, egy vegyes technikával készült firka, golyóstoll és maszatos ujjlenyomatok egy A/4-es rajzlapon.
Egész ottani tevékenységünk alibinek tűnt, bár ezt titkoltuk, de szerintem a többiek is érezték, hogy sem kulturális, sem anyagi érvekkel nem támasztható alá annak a hét embernek a tevékenysége, akik nap mint nap ott dolgoztak. Mindezek ellenére az önkormányzat - gondolom, nosztalgiából és bűntudatból - hónapról hónapra folyósította fizetésünket, a villanyszámlát meg a járulékos költségeket. A két év alatt összesen talán három nyereséges koncertet rendeztünk, a kvázi bevételt dr. László András előadás-sorozata hozta, aki a new age prófétájaként az FMK-ban vetette meg lábát, kiegészülve egy természetgyógyásszal és Iby Dubával, aki napi kapcsolatban volt az ufókkal, és operaénekesből képezte át magát messiássá. Helyzetünket nehezítette, hogy kollégámmal, Jámbor Imrével, aki a vizuális szekcióért tartozott felelősséggel, csak magunkban röhöghettünk, mert a klubvezetés maradék harmada hittel és reménnyel fordult a fentebb említett irányzatok felé.
Közben persze nagyon jól éreztük magunkat, nem volt semmi felelősség a vállunkon, egyre nevetségesebb gázsikat fizettünk, és egyre kezdőbb zenekarokat léptettünk fel, a legemlékezetesebb talán a Korom és Angyalszív koncertje volt, akik még dobot sem hoztak, vagy a 30. évfordulóra rendezett fesztivál, ahol mindenki fölléphetett, és föl is lépett, miközben a Király Tamás tervei alapján felállványozott és befóliázott épületben kétségbeesetten bolyongtak a látogatók.
Akkorra már elfogytak a fiatal művészek, ünnep volt, ha Dixi lelátogatott, legalább két hétig volt miről beszélni, persze nem jöhetett be, csak a lépcsőházban ácsorgott, de ott is elég vihart tudott kavarni.
Para-Kovács Imre
Amikor én még kissrác voltam, két AJÁNLÓ kellett ahhoz, hogy az ember tag legyen. Kis tag voltam. Kis srác maradtam. Minek is tagadjam.
De akkor még bizonyítani kellett mindent. Azt is, hogy kicsi az ember. Azt is, hogy nem lesz nagy, hogy nem kell félni tőle, még akkor sem, ha felveszik a MÛVÉSZEK közé.
Szóval egyszer volt, hol nem volt, még a hajnalodásom idején, hogy már nagyon akartam, hogy felvegyenek. Persze hogy csak este lehetett odamenni.
Legyen hát ebben az emlékezésben sötétedés. Induljunk el még egyszer! És ne bizonytalanítsuk el az ügyben az olvasót, hogy Újpestről jövünk-e, vagy a "Felszab." térről! Jöjjünk Zuglóból! Kísérjenek végig gondolatban a Thököly út lágy, sejtelmes fényeivel a Népstadion útig. Menjünk el a kis rendőrbódék előtt, az árnyékba borult Ligeten át! Sétáljunk és beszélgessünk kis csoportokban még a Népköztársaság úti fasor alatt is. Legyen ez az első utunk az FMK felé.
De mikor is?
Legyen ez abban az időben, amikor a Jeles még ott lakik a Najmányiéknál? Vagy legyen az Orsós Györgyi vetkőzős jelenete előtt? Mindegy is. Akármelyik este jó egy kis nosztalgiára.
Szóval, estébe vált a mindenkori sötétség. A helyi világ, egy jó vidéki városhoz illőn, kiürül és elcsendesül. Az emberek behúzódnak a jó meleg tévé elé, és nézik Szabó László félelmetes becsületességét a Kék Fényben. Bár lehet, hogy már túl is vannak rajta.
Szóval menjünk a nagyfiúk között, s aggódjunk még egyszer, és reménykedjünk úgy, mint én, a klub felé közeledve, hogy sikerül bejutni!
Lépjünk be, most még csak vendégként. Vonuljunk el a bejárati smasszerok előtt büszkén, aztán kóvályogjunk földszint és pince között unatkozva és irigykedve a csupa művész kinézetű alak között.
F M K.
Emlékszem, hogy gyerekként ez a három betű pont olyan szürke nekem, mint a KÖZÉRT, az URH vagy éppen a BKV. De aztán lassan az F M K betűi mögé beszűrődik egy kis titokzatosság.
Mert e hárombetűs klubban furcsán történnek a dolgok. Különösen éjszaka.
Olyankor rákapcsolják a várost, a jövőt erre a kis helyre, mint egy műszívre. És belepumpálják a fogdmeget, a pojácát, az önpusztítót és az olyan "vakmerőt", mint én, hadd keveredjenek.
Keveredjünk hát! Legyen éjszaka és színház még egyszer, mondjuk egy Najmányi-féle előadás. Vonuljunk végig a papundeklifalak közt, egy labirintusban!
Vagy legyen inkább egy kiállításmegnyitó? Olyan, ahol mindenki ott van? Egy a fontos: rajzoljunk a képre sok kékharisnyát fülönfüggősen, fekete rúzsos szájjal! Rajzoljunk a ragyogó fogsorok közé egy kis rózsaszín nyelvet, amint érinti a témánkat. Egy vigyorgást.
Villanjon ránk egy pillanatra Halász parázsló fekete szeme vagy Molnár Gergely hideg kékje. De akár a hosszú hajú Szentjóby szőkeségére is gondolhatunk e tavaszi búcsúzóban. Mondjuk arra a döbbenetre, amit az általa gépelt papírlapok kiállítása, konceptuális kísérlete jelent akkor nekem. Mert én bizonyosan nem értek semmit, de az ott lévő kritikusok ájult tiszteletét aztán végképp nem.
De gondolhatnánk egy közös kiállításra is! Mondjuk arra, amelyiken már Erdély Időutazás című munkája mellett állítom ki az én kis konceptuális kezdeteimet Vakablakok címmel. Idézzük fel a büszkeségemet, amikor odalép hozzám, és megkérdezi: te csináltad ezt?
Vagy idézzünk egy gesztust egy fluxusjelenet humorából? Mondjuk azt, amelynek zenei feladata így szólt: Told a zongorát a falig! Told a falon át! Idézzük fel a lihegést vagy a röhögést, ami a Beke felpattanását követi a nézőtéren, ahogy azt követeli, hogy mondják be a fluxust, a lehetetlen feladat feloldásaként, mert így az egész érvénytelen.
Mennyi idő telt el közben, hogy elindultam a füstös és nyirkos fekete-vörösre pingált alvilág felé, a pincébe? Mennyi ideig volt ez a hely (Hej!) hely? Ki emlékszik már? Én - időközben - elindultam hazafelé.
Szia! Szia! - mondtam. Majd holnap. Lehet, hogy ez már csak tegnap volt.
Barna Róbert
Durst György: Nem véletlenül a 60-as években születtek ezek a művészrezervátumok. Az FMK és más hasonló helyek úgy működtek, mint egy akvárium. A halak megkapják az életterükhöz hasonló környezetet, de azért lehet figyelni fölülről, hogy mit csinál a törpeharcsa.
Antal Imre: Amikor megkaptuk a földszinti részt a VI. kerületi KISZ-bizottságtól, körbejártunk mindenféle vállalatot. Így lettek székek, asztalok, szobanövények. Psota Irénnel és Gyurkovics Zsuzsával együtt raktuk föl a függönyöket, Fejes Endrével és Baranyi Ferenccel eresztettük be a padlót. Az egyik legnagyobb kincse a klubnak egy biliárdasztal volt. A móka kedvéért beneveztem egy szilveszteri biliárdversenyre, mindenki röhögött, magam is, mert hülyeségeket beszéltem szokásomhoz híven, mindig mutatták, hogy itt lődd meg a golyót, ilyen erővel, úgyhogy végül mindenki megrökönyödésére megnyertem a versenyt.
Török Ádám: Szabadabb hely volt, de figyelték. Egyik este ment a szokásos beszélgetéssel egybekötött iszogatás. Odajött az asztalunkhoz egy fiatalember, hogy kérünk-e tüzet, és csattogtatta a hosszú öngyújtóját. Ott jópofáskodott, amíg fel nem figyeltem a készülékére, mert egy ilyen mikrofonszerűség volt a végén. Hirtelen kikaptam a kezéből, mutasd csak. Egyből kijött belőle a titkosrendőr, elvörösödött és üvöltözött, hogy adjam vissza a rádióját. Utána mesélték a srácok, hogy két gyanús gépkocsi állt az FMK előtt.
Kamondy Imre: Az FMK-t egy pszeudokávéházként lehetne felfogni. Olyan talajból nőtt ki, ahol semmi jel nem mutatta, hogy innen valami is ki fog nőni. Kellett egy személyzet, viszonylag jó fejekből, büfés, portás nénik. És egyszer csak elkezdtek lejárni Krúdy Gyula, Ady Endre, Karinthy Frigyes, Szép Ernő egyenes ági leszármazottai. Dixi nélkül nem is lehet elképzelni a klubot. Bódy Gábor is karizmatikus figura volt. Ha ő valahova elindult, mindig egy raj követte, pillangók, üzletemberek, maffiózók, írók, elvetélt költők stb. Kicsit olyan volt, mint Krúdy: Bódy is sportolt, és nagyon jól tudott verekedni. Elég hamar elég nagy pofont tudott adni. Egyszer volt egy tömegverekedés, persze valami nőügyön, röpködtek a székek, mint a Rejtő-könyvekben. Rengeteg érdekes fazon járt le, akik akkor bontogatták a szárnyaikat, és ma meghatározói a közéletnek.
A Klub célja és feladata:
(...) A tagok politikai és szakmai művelődésének, társadalmi érintkezésének, zárt körű szórakozásának biztosítása, a fiatal szocialista művésznemzedék nevelésének segítése. (...)
Megfelelően berendezett helyiségekkel, vendéglátóipar által üzemeltetett egységgel gondoskodik a tagok pihenési és szórakozási lehetőségeiről.
(...) A Klubot a KISZ KB Kulturális Osztálya irányítja és ellenőrzi. A Klubot a fenti szerv által megbízott Klub-bizottság vezeti. Tagjait a Klub-tagság javaslatai alapján a fenti szerv bízza meg. A Klub-bizottságba ügyvezető titkárt neveznek ki.
(...) A Klub tagjai alapító és "rendes" tagok. Alapító tag az, aki a Klub létrehozásában társadalmi munkával és anyagi hozzájárulással részt vett.
A Klub "rendes" tagja lehet az a fiatal művész vagy művészeti dolgozó, aki Népköztársaságunk hű polgára, az MSZMP politikáját elfogadja, azt munkájával és magatartásával támogatja, és kész tevékenyen segíteni a Klub céljait. A Klub tagja KISZ-en kívüli fiatal művész is lehet.
(A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Fiatal Művészek Klubja Működési Szabályzata [javaslat], 1960)
A KISZ Központi Bizottsága 1960 októberében - fiatal művészek aktív közreműködésével - hozta létre a Fiatal Művészek Klubját.
A Klub elsődleges célja a fiatal művészek eszmei, világnézeti nevelése, politikai látókörük szélesítése, érdeklődésük fölkeltése a nemzetközi és belső élet kérdései iránt. E tekintetben a Klub rendezvényei közül a legnagyobb hatásúak az állami és társadalmi élet vezetőivel, személyiségeivel való találkozások, beszélgetések voltak. Mély nyomot hagyott a Klub tagjaiban Dr. Münnich Ferenc, Komócsin Zoltán, Orbán László, Aczél György, Pintér János, Meruk Vilmos elvtársak látogatása. A kialakult beszélgetések során a fiatal művészek sok, őket érdeklő problémát vetettek fel, vitattak meg. Érdekes színfoltjai a Klub belső életének a külföldi delegációk látogatásai. (...) A Klub felvette a kapcsolatot a Gheorghiu-Dej hajógyár egyik ifjúsági szocialista munkabrigádjával. (...) Jelentős volt a nyári ifjúsági önkéntes építőtáborok meglátogatása is, ahol a műsoradáson kívül megismerkedtek a táborok életével, baráti beszélgetést folytattak a fiatalokkal. (...)
Az elmúlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy helyes volt a Fiatal Művészek Klubjának létrehozása. A Klub a fiatal művészek közötti KISZ-munka egyik fontos szervezeti formájává vált, s alkalmas eszmei, politikai, szakmai célkitűzések megvalósítására. A Fiatal Művészek Klubja tevékenysége összességében eredményesnek mondható. Van azonban néhány olyan jelenség, amelyik negatív irányba hat, s fékezi a Klub fejlődését, tevékenységét.
A Klubban rendezett viták során kitűnt, hogy egyes fiatal művészek nézetei - elsősorban politikai fejletlenségük, tájékozatlanságuk következtében - még eléggé tisztázatlanok, zavarosak. Ezeknél a fiataloknál tapasztalható a társadalmi élet egyes jelenségeinek, a művészet mai feladatainak meg nem értése. (...)
Javaslatok
1. A jövőben céltudatosabban törekedni kell a fiatal művészek eszmei, politikai fejlődését elősegítő programok biztosítására. A programok kialakításánál jobban figyelembe kell venni az egyes művészeti ágak sajátos igényeit, fokozottabban kell támaszkodni a klubtagság kezdeményezőkészségére, öntevékenységére.
(A KISZ KB Kulturális Osztályának jelentése a Fiatal Művészek Klubja eddigi munkájáról, 1961)
(...) A fiatal művészek nagy többsége egyetért pártunk politikájának alapvető kérdéseivel, magáénak vallja társadalmi céljainkat, a szocialista írók és művészek tudat- és ízlésformáló feladatából fakadó tennivalókat. Mindemellett (...) egy részükre jellemző az eszmei bizonytalanság, a talajtalanság. Egy-két esetben előfordul szélsőséges, politikailag hibás megnyilatkozás, helytelen erkölcsi magatartás is. Ezek a fiatal művészek távol tartják magukat a közéleti szerepléstől, idegenkednek a társadalmi megnyilatkozásoktól, s műveikben ez nem egyszer a valóságtól való elforduláshoz, az "én" belső köreibe való visszahúzódáshoz vezet. (...)
A fiatal művészek nevelésében, a különböző művészeti ágak fiatal képviselőinek összefogásában és a kulturált szórakozásának biztosításában fontos feladat hárul a Fiatal Művészek Klubjára. A klub azonban ezt a feladatát évek óta nem tudja eredményesen betölteni, programja főként főiskolás-centrikus, kevésbé veszi figyelembe a végzett fiatal művészek érdeklődését, az előadások sokszor nem elég színvonalasak - sok dilettáns jut szóhoz pályakezdés ürügyén -, s tartalmi szempontból sem mindenben felelnek meg az ideológiai, művészetpolitikai nevelés követelményeinek. Sok problémát okoz az irányítás megoldatlansága is (a klub hatóköre Budapest, irányítását a VI. kerületi KISZ-bizottság látta el). A klubnak a Fővárosi Ifjúsági Művelődési Központhoz való átkerülése új helyzetet teremtett, amely sürgetővé teszi a klub eszmei, politikai irányításának rendezését. (...)
(A KISZ tevékenységének főbb tapasztalatai és feladatai a fiatal írók és művészek körében: A KISZ KB Intéző Bizottsága határozata, 1973)
