A szerk.

A pápa közbeszól

Publicisztika

A repülőtéren ott álltak egymás mellett, két, nagyjából egyidős öregember Ká-Európából, meg innen a nappaliból, ha a hírek mennek a tévében, az elmúlt néhány évben ritka, hogy valamelyikük ne lenne benne. Két régi börtöntöltelék, különféle, a huszadik század második felében mifelénk divatos totalitarizmusok egykori áldozatai, akik végül is mind a ketten sokra vitték, mondhatni. És két nagyon vallásos ember. Még akkor is, ha történetesen nem ugyanabban az istenben hisznek. Alija Izetbegović bosnyák elnök és II. János Pál Szarajevóban.

Hogy mit mondott Őszentsége a bosnyák fővárosban, azt tudjuk. Azt mondta, hogy meg kell bocsátani, és megbocsátást kell kérni (ez az üzenet egy időben, a nyolcvanas évek második felében Lengyelországban futott be nagy karriert, nem volt tüntetés, meg katolikus templom, ahol ne lett volna kiírva, de akkoriban persze a kommunistákról szólt), meg hogy együtt kell a három nemzetnek élnie, békében. Hogy azok, akiknek az üzenet szólt, mit gondolnak minderről, csak sejthetjük. Nem sok jót, vélhetőleg. A szerbek – vagy inkább a hivatalos szerb propaganda – szerint a pápa egyrészt a világméretű szerbellenes összeesküvés egyik oszlopa (az iszlám fundamentalizmussal és a Kominternnel ortályoskodik együtt, esetleg még a német imperializmus ugrik be hozzájuk, ha ráér), másrészt meg semmi köze hozzájuk és ahhoz, hogy ők kivel fognak együtt élni. Momčilo Krajišnik, Bosznia elnökségének szerb tagja ki se ment a pápa elé a repülőtérre; arra viszont még volt érkezése, hogy a megbocsátásról szóló üzenet kapcsán a háborús bűnös Radovan Karadžić és társa, Ratko Mladić tábornok nevét emlegesse: nekik nem jár a megbocsátás, vagy mi van?

Hogy miként fogadták igazából a pápa szavait a muzulmánok, arról megint csak kevés jót tételezhetünk fel. A boszniai iszlám közösség vezetői a hírek szerint nyitottnak mutatkoztak a dialógusra. De a harmadik Balkán-háború során a felekezeti különbségek mindvégig másodlagos jelentőségűek voltak, az események igazi mozgatórugóját az etnikai-nemzeti ellentétekben és a politikában kell keresnünk. Boszniában az iszlám és a katolicizmus viszonya is a bosnyák–horvát viszony függvénye volt és marad: és ebből a szempontból biztatónak éppen nem mondható, hogy Őszentsége látogatása előtt nem sokkal gondos kezek felrobbantották az egyik legrégebbi boszniai ferences kolostort Kraljeva Sutjeskában, Boszniának azon a vidékén, ahol egészen a háború előttig példás volt a horvátok és a muzulmánok együttélése. A tettes ismeretlen, de az tény, hogy szerbek arra a vidékre mostanában nemigen teszik be a lábukat. Ugyancsak bomba robbant egy szarajevói katolikus templomban, és tény az is, hogy a szarajevói horvátok, akik a három nemzet együttélésének legelszántabb hívei közé tartoznak, mostanában egyre elviselhetetlenebbnek érzik a helyzetüket. És úgyszintén kérdés, hogy hangzanak a muzulmán füleknek a megbocsátásról és a békéről szóló szavak, amikor országukban a politikai rendezés, valamint az egyéni, családi tragédiákkal való megbirkózás legfontosabb feltétele épp a háborús bűnösök megbüntetése, és amikor Boszniában mindenki a háború folytatására készül.

Arról persze, hogy ki miért és hogyan érti őt félre szántszándékkal, vagy hogy ki mire használja fel a szavait, a pápa már nem tehet. Volt egy jó ötlete, odament, elmondta. De a Vatikánnak sajnos, amint arra korunk egy jeles filozófusa egy ízben oly szellemesen célzott, nincs egyetlen hadosztálya sem.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.