A szerk.

A pápa közbeszól

Publicisztika

A repülőtéren ott álltak egymás mellett, két, nagyjából egyidős öregember Ká-Európából, meg innen a nappaliból, ha a hírek mennek a tévében, az elmúlt néhány évben ritka, hogy valamelyikük ne lenne benne. Két régi börtöntöltelék, különféle, a huszadik század második felében mifelénk divatos totalitarizmusok egykori áldozatai, akik végül is mind a ketten sokra vitték, mondhatni. És két nagyon vallásos ember. Még akkor is, ha történetesen nem ugyanabban az istenben hisznek. Alija Izetbegović bosnyák elnök és II. János Pál Szarajevóban.

Hogy mit mondott Őszentsége a bosnyák fővárosban, azt tudjuk. Azt mondta, hogy meg kell bocsátani, és megbocsátást kell kérni (ez az üzenet egy időben, a nyolcvanas évek második felében Lengyelországban futott be nagy karriert, nem volt tüntetés, meg katolikus templom, ahol ne lett volna kiírva, de akkoriban persze a kommunistákról szólt), meg hogy együtt kell a három nemzetnek élnie, békében. Hogy azok, akiknek az üzenet szólt, mit gondolnak minderről, csak sejthetjük. Nem sok jót, vélhetőleg. A szerbek – vagy inkább a hivatalos szerb propaganda – szerint a pápa egyrészt a világméretű szerbellenes összeesküvés egyik oszlopa (az iszlám fundamentalizmussal és a Kominternnel ortályoskodik együtt, esetleg még a német imperializmus ugrik be hozzájuk, ha ráér), másrészt meg semmi köze hozzájuk és ahhoz, hogy ők kivel fognak együtt élni. Momčilo Krajišnik, Bosznia elnökségének szerb tagja ki se ment a pápa elé a repülőtérre; arra viszont még volt érkezése, hogy a megbocsátásról szóló üzenet kapcsán a háborús bűnös Radovan Karadžić és társa, Ratko Mladić tábornok nevét emlegesse: nekik nem jár a megbocsátás, vagy mi van?

Hogy miként fogadták igazából a pápa szavait a muzulmánok, arról megint csak kevés jót tételezhetünk fel. A boszniai iszlám közösség vezetői a hírek szerint nyitottnak mutatkoztak a dialógusra. De a harmadik Balkán-háború során a felekezeti különbségek mindvégig másodlagos jelentőségűek voltak, az események igazi mozgatórugóját az etnikai-nemzeti ellentétekben és a politikában kell keresnünk. Boszniában az iszlám és a katolicizmus viszonya is a bosnyák–horvát viszony függvénye volt és marad: és ebből a szempontból biztatónak éppen nem mondható, hogy Őszentsége látogatása előtt nem sokkal gondos kezek felrobbantották az egyik legrégebbi boszniai ferences kolostort Kraljeva Sutjeskában, Boszniának azon a vidékén, ahol egészen a háború előttig példás volt a horvátok és a muzulmánok együttélése. A tettes ismeretlen, de az tény, hogy szerbek arra a vidékre mostanában nemigen teszik be a lábukat. Ugyancsak bomba robbant egy szarajevói katolikus templomban, és tény az is, hogy a szarajevói horvátok, akik a három nemzet együttélésének legelszántabb hívei közé tartoznak, mostanában egyre elviselhetetlenebbnek érzik a helyzetüket. És úgyszintén kérdés, hogy hangzanak a muzulmán füleknek a megbocsátásról és a békéről szóló szavak, amikor országukban a politikai rendezés, valamint az egyéni, családi tragédiákkal való megbirkózás legfontosabb feltétele épp a háborús bűnösök megbüntetése, és amikor Boszniában mindenki a háború folytatására készül.

Arról persze, hogy ki miért és hogyan érti őt félre szántszándékkal, vagy hogy ki mire használja fel a szavait, a pápa már nem tehet. Volt egy jó ötlete, odament, elmondta. De a Vatikánnak sajnos, amint arra korunk egy jeles filozófusa egy ízben oly szellemesen célzott, nincs egyetlen hadosztálya sem.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.