Ilyesmirôl szó sincs. Már csak azért sem, mert a VMDK-t a magyar kormány minden anyagi támogatástól megfosztotta, s jelenleg csak a VMSZ-t és a restaurációs ellenzéket támogatja.
A különbségek a politikai stratégia kérdésében jelentkeznek.
Végel jól látja: Tabajdi Csaba lényegében az MVSZ álláspontját képviseli. De ez nem a teljes kép. Az igazság az, hogy a VMDK autonómiakoncepciójával szemben Tabajdi, Kovács, az MVSZ és a VMSZ is elutasító magatartást tanúsít. Ezért nevezi a VMDK lapja, a Hírmondó, a Kasza-Tabajdi-tévéösszecsapást műbalhénak.
A VMSZ két vegyértékű politikát folytat. A szervezet egyik szárnya, Hódi Sándor vezetésével, egyértelműen jobboldali, esetenként szélsôjobb beállítású. A Várady Tibor politikai befolyása alatt álló másik szárny, Kasza vezetésével, anyagi elônyök fejében, a kormánykoalíció szekerét tolja. Nem ingyen! Tabajdi nemrégen beismerte, hogy az egyik VMSZ-vezetônek az Új Kézfogás Alapítvány nyolcmillió forintot juttatott egy étterem fenntartására.
A kormánypárti szárny erôsebb. Látszik ez abból is, hogy Hódi (aki különben nem alelnöke az MVSZ-nek, hanem elnökségi tagja, s a Jugoszláviában működô MVSZ-vezetôség családi alapon megválasztott elnöke, valamint a VMSZ Elnökségének tagja), megtagadva korábbi, valóban a területi autonómiát pártoló álláspontját, most elfogadja a VMSZ kisebbségi dokumentumát.
A dokumentumot Szecsei Mihály, a VMSZ alelnöke szerint Várady Tibor és ô készítették el. Autonómiáról van benne szó, de nem teszi lehetôvé a vajdasági magyaroknak, hogy többpárti alapon maguk válasszák meg vezetôiket, akik azután nekik, nem pedig a szerb hatalomnak tartoznak majd felelôsséggel. Ennek ellenére a dokumentumot a HTMH a VMDK autonómiakoncepciója ellenmodelljeként népszerűsíti.
Az elmondottak is jelzik, hogy a magyar kisebbségpolitika ellentmondásoktól terhes válságban van.
A baj az, hogy sem a magyar politikai elit (tisztelet a kivételnek), sem a kisebbségi elitek nem tudnak mit kezdeni a trianoni traumával. Két szélsôség között ôrlôdnek. Az egyik oldal azt mondja, hagyjuk a kisebbségeket, jusson be elôbb Magyarország az Európai Unióba, a másik pedig azt, hogy mindent vissza, illetve, hogy nem szabad semmirôl sem lemondani.
A VMDK síkraszáll a Kárpát-medencében élô magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációjáért. Ennek megfelelôen közös politikai küzdelemben kellene megvalósítani mind Magyarország EU-tagságát, mind pedig a kisebbségi autonómiákat. A kisebbségi közösség politikai szubjektivitását a VMDK a perszonális autonómia modelljén keresztül igyekszik biztosítani. A modellt eddig csak Orbán Viktor részesítette támogatásban.
A VMDK-elképzelés minôségileg különbözik mindkét szemben álló szélsôségtôl. Ha a kisebbségi közösségek maguk választják meg képviselôiket, akik nekik, nem pedig a hatalomnak tartoznak politikai felelôsséggel, partneri viszonyt hozhatnak létre mind az anyaországgal, mind pedig a többségi hatalommal. A kisebbségek politikai szubjektivitása új történelmi helyzetbe hozza ôket, de az anyaországot és a többségi hatalmakat is. Ezzel az új helyzettel egyelôre nem tudnak megbékélni sem az anyaországi, sem pedig a többségi politikai elitek.
Mostanában a két szélsôség egymást szaggató küzdelmét egy új fejlemény zavarja meg. Mi lesz akkor, ha a magyar kormány nem támogatja a perszonális autonómiát, de a szerbek ezt mégis megadják?
A szerb kormány alelnöke a minap az állami televízióban is kijelentette, hogy az alkotmány módosítása elkerülhetetlen. Kosovo helyzetét másként nem lehet rendezni. Az Új Demokrácia nevű kisebbik kormánypárt az albánoknak széles körű területi autonómiát adna. Elfogadja a perszonális autonómiát is. Természetesen nem altruizmusból, hanem érdekbôl. A politikai szubjektivitást rögzítô perszonális autonómia ugyanis, pont azért, mert nem követel területi elhatárolódást, most már megfelelne a horvátországi szerbeknek is.
Végelnek tehát nincs igaza, amikor a látszatból ítél, és azt írja, hogy én az említett televíziós műsorban a magyar diplomáciának "némileg jobb tárgyalási alapot" kínáltam volna fel. Nem az a fontos, hogy Kasza, rájátszva az MSZP-n belüli ellentétekre, mit mond, hanem az, hogy a VMSZ valójában mit tesz.
A gond az, hogy a szerb politikai színtéren a VMSZ kisebbségi dokumentuma mélyen alákínál a VMDK-modellnek. A perszonális autonómia modellje lehetôvé teszi a magyaroknak saját vezetôik önálló, többpárti alapon történô megválasztását. A VMSZ kisebbségi dokumentuma ilyesmit nem irányoz elô. Nem a VMDK könnyíti meg tehát a magyar diplomácia dolgát, hanem a VMSZ. Ez az a különbség, amit nem lehet "összebékíteni".
Ágoston András
(a VMDK elnöke)
