Vágvölgyi B. András
Tán a dicsôséges 1989-es évben volt, hogy egyik utolsó párizsi utam végén néhány napra kölcsönkaptam egy lakást, diákos garzont, és értetlenül szemléltem egy kis képernyôs, billentyűzetes NDK-púderbarna, Commodore 64-dizájnos szerkezetet. Ez a Minitel, világosítottak fel, egy új szerkezet, amellyel üzeneteket lehet váltani, információt ad az idôjárásról, politikáról, börzehíreket közöl és a többi. Újmódi, villamosított pneumatique - gondoltam, a csôposta, amely selyempapírra írt könnyű üzeneteket szállított egy-két órán belül Párizs belsô kerületeiben, leginkább a harmincas évekbe képzelte az ember, egy Marcel Carné-filmbe. Sajátlagosan francia dolog, mint a narancssárga autóreflektorok, a SECAM-rendszer, a csak francia rock ´n´ rollt közvetítô rock ´n´ roll-csatorna et cetera. Jól kiókumlált technológiai autarkia - fűztem a szót tovább magamban. Aztán lett Internet, el is feledkeztem a Minitelrôl, míg a minap eszembe nem jutott, gondoltam, utánanézek.
A Minitel a teletext és a telefon kevercse, 1978-ban kezdtek el kísérletezni vele, és 1981-ben egy Vélizy nevű kisvárosban 2500 felhasználónak kísérleti hálózatot készítettek. 1984-ben az ille-et-villaine-i éves elektronikai vásáron mutatták be a nagyközönségnek, és egy évvel késôbb már több mint egymillió óra felhasználást regisztráltak. A Minitel akkor 1200 baudos modemeken (nagyon lassú másodpercenkénti bitátvitel, ma már minimum a 14 400-as, sôt, egyre inkább a 28 800-as modemek vannak használatban; de ma már a Minitel is 9600 baudon működik) kötötte össze a francia cyber-espace-t. 1988 végére több mint négymillió magán- és közületi felhasználója volt, egymilliárd információkérés Franciaországból, havi hat és fél millió óra felhasznált gépidô. Percdíj az egyéni felhasználónak, drágább óraidô a helyi szerverek részére. A nyolcvanas évek legvégére létrejött bizonyos kapcsolat a sokkal kevésbé elterjedt angol Prestel és a nyugatnémet Bildschirmtext nevű videótextekkel, így egy rövid pillanatig azt hihették Párizsban, hogy az online kommunikáció francia szabvány szerint terjed majd el a világban. Nem ez történt. Amerikában a cyberspace az öntevékenység anarchoid, majd a piaci verseny liberális-libertariánus szervezôdése nyomán szaporodott gombamód. Franciaországban a központi szervezô elme, az állami fejlesztés hozta fel a telématique-ot (a Minitelt működtetô rendszer), az dicséretesen elterjedt, az online service-ekhez (CompuServe stb.) köthetô, de a web kezdôdô elterjedésétôl bemattolt. A France Télécom szóvivôje szerint mai 14 millió felhasználójával a Minitel a legnagyobb interaktív online-rendszer a világon, míg az Internethez eddig csak 250 000-en kapcsolódnak Franciaországban. (Ez a szám Németországban és Angliában egymillió feletti.) De a Minitel az Internettel összehasonlítva túl drága, túl lassú, kizárólag szövegalapú, és sehol másutt nem használják. Ezzel együtt 2010-ig még lesz, bizakodnak a francia illetékesek, azt mondják, eddig a Minitel volt a legátfogóbb interaktív tapasztalás az online médiában, és amikor bejött a színes tévé, akkor is használtak még vagy tizenöt évig fekete-fehéret a népek. Ami szép, ám sovány vigasz, és a bürokratikus tervezô elme kudarca.
