"Az ifjabb Kovác elrablásának elsô halálos áldozata" - hirdették címlapjukon a legolvasottabb szlovák napilapok két héttel ezelôtt, amikor Róbert Remiás rendôrtiszt felrobbant saját BMW-jében. A szálak nyilvánvalóan a szlovák elnök, Michal Kovác fiának elrablásáig vezetnek: és egy ország él most a gyanúperrel, hogy mind az emberrablás, mind a mostani haláleset hátterében Meciar miniszterelnök idomtalan alakja sejlik fel. Lapunk kedvenc Vladója szemmel láthatóan nagyon igyekszik, hogy helyre kis diktatúrává pofozza ki országát: és ehhez semmi esetre sem árthat, ha mindenki elkezd nagyon félni.
Az áldozat,
a pozsonyi bűnügyi rendôrség 26 éves nyomozója április 29-én, este tíz órakor robbant fel saját tulajdonú BMW 320-as kombijában. Az esemény közelében tartózkodó tanúk elbeszélése szerint a mozgó jármű se szó, se beszéd lángba borult. Ekkor következett be az elsô robbanás; aztán a fáklyaként lángoló jármű áttörte az út menti korlátot és az árokban másodszor is felrobbant. A boncolási jegyzôkönyv tanúsága szerint "a nevezett személy légutaiban koromnyomok találhatók. Ebbôl arra lehet következtetni, hogy a tűz kitörésének pillanatában még élt és lélegzett." A tanúk még azt is hallották, hogy a szerencsétlen fiatalember a lángoló autóból segítségért kiáltozik. Néhány másodperccel késôbb átlépte az ismeretlen határát.
"Róbert R. haláláért nem csak a merénylet elkövetôi a felelôsek, nem csak azok, akiknek keze nyomán e kitűnô fiatal férfi a fűbe harapott. Felelôs a néma többség is. E felejthetetlen emlékű szlováknak azért kellett elpusztulnia ily brutális módon, hogy halálával rámutasson arra, ki is az úr ma Szlovákiában, s ez a valaki milyen eszközöket használ arra, hogy hatalmát megôrizze és az igazságot eltitkolja a nyilvánosság elôl. Róbert R. halála számomra felmérhetetlen veszteség. A legjobb barátom halt meg. Gyakran látogatott meg magányomban, lelki támaszom volt a nehéz napokon." E szavakat Róbert Remiásról egykori barátja és fegyvertársa írta.
Oskar Fegyveres
(Fegyveres Oszkár), a szlovák titkosszolgálat egykori nyomozója most önkéntesnek csöppet sem mondható száműzetésének keserű kenyerét morzsolgatja. Hogy hol, nem tudja senki, tán még Fegyveres sem: nyolc hónapja bujkál ugyanis a volt titkosszolga. Élete legutóbbi cirka egy évének fordulatokban gazdag története a szlovák elnök fiának elrablásáról szóló történettel áll összefüggésben. Fegyveres ugyanis 1995 augusztusában állítólag személyesen is részt vett az állítólagos emberrablásban. Legalábbis ezt állította az ôt faggató szlovák és osztrák nyomozóknak. És ha csak nekik állította volna! Oskar Fegyveres (Fegyveres Oszkár) történetét megosztotta a liberális SME című napilap olvasóival, mi több, a cseh televízió nézôivel is. Fegyveres nem állított kevesebbet, mint hogy szlovák titkosszolgálati felettesei parancsára hosszú idôn át személyesen követte a kis Kovácot, majd 1995. augusztus 31-én azon autóknak az egyikében ült, amelyek Pozsony közelében elállták az utat, hogy egy adott szakaszon a közlekedési eszközök, illetve a gyalogosok akut hiányát idézzék elô. Erre peniglen azért volt szükség, hogy a jelzett útszakaszon a dedrablók zavartalanul molesztálhassák áldozatukat. Az ifjú Kovác, mikor kirángatták az autójából, segítségért kiáltozott. Nyolc hónappal késôbb egy másik autóból Remiás tette ugyanezt.
"A holttest a hátán fekszik a boncasztalon. Súlyos égési sérülések láthatók rajta. A lába térdben be van görbülve, a jobb keze kinyújtva, a bal könyékben meghajlik, a tenyér az ujjakkal és a csukló hiányzik" - került a boncmester jegyzôkönyvébe a feljegyzés április 30-án Róbert Remiás földi maradványairól, egy nappal a szerencsétlenség után. "Ez
az elsô politikai gyilkosság
Szlovákiában 1989 novembere óta" - jelent meg ugyanaznap az újságokban Frantisek Miklosko véleménye. Miklosko az egykori szlovák antikommunista ellenzékiek nem túl népes csoportjához tartozott; ma a kereszténydemokrata párt alelnöke. Pozsonynak abban a negyedében, Karlova Vasban, ahol a tragikus esemény történt, már másnap valamely kéz kitette Remiás fényképét, más kezek pedig koszorúkat, virágcsokrokat, égô gyertyákat helyeztek el az aszfalton. Meg feliratokat: "Büntetést a gyilkosoknak!" És: "Az igazság gyôzni fog!" A díszletek mintha az 1968-as megszállás áldozatainak emlékére állított spontán utcai installációkat idéznék.
A szlovák kormánynak
tíz napjába tellett, míg rászánta magát, hogy reagáljon az erôs szavakra, és az áldozat mártírrá dicsôülésére. "A kormány mély sajnálkozással veszi tudomásul azt a tényt, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom és a sajtó egyes részei Róbert Remiás halálát politikai támadásokra és rágalmazásra használják fel. Politikai motívumokat vélnek felfedezni az eset mögött anélkül, hogy akár csak egyetlen erre utaló jelet fel tudnának mutatni. A Szlovák Köztársaság kormánya biztosítja a polgárokat arról, hogy az említett haláleset teljes mélységében és tárgyilagosan megvilágításra kerül. A rendôri szervek intenzív nyomozást folytatnak az ügyben. Ha bebizonyosodik a szándékos emberölés, akkor a tettest, bárki legyen is az, az érvényes törvények szerint bíróság elé állítják és elítélik. A Szlovák Köztársaság kormánya elutasítja, hogy Szlovákia politikai problémáinak megoldását bűnözô módszerekkel kíséreljék meg, és a jövôben határozottan fel fog lépni ez ellen."
Mellékesen szólva, a szlovák kormány tavaly szeptemberben, öt nappal az elnök fiának elrablása után is "következetes" meg "objektív" nyomozást ígért. Azóta két nyomozótisztet váltottak le, és több magas beosztású rendôrhivatalnok is lemondott posztjáról, sôt, még a rendôrségbôl is kilépett. Ennek eredményeképpen ma hivatalosan még azt sem sikerült megállapítani, hogy egyáltalán elrabolták-e az elnök fiát.
A szlovák belügyminisztérium
statisztikái szerint az elmúlt két év során 12 automobil robbant fel, és ennek következtében két személy vesztette életét. Eme esetek egyikének okaira sem derített fényt a rendôrség. Mind a mai napig nem találták meg azokat a bűnelkövetôket, akik a múlt nyáron, fényes nappal, a kormány épületétôl kétszáz, a pénzügyminisztériumtól pedig száz méterre rálôttek a pozsonyi alvilág egyik közismert figurájának autójára, ezáltal mintegy a levegôbe röpítve azt. A húscafatokat a rendôrség Pozsony belvárosában ízléses nejlonzacskókba gyűjtögette ekkor, és a robbanás közvetlen közelében tartózkodó villamosmegállóban csak a csodának köszönhetôen nem verte szét senki fejét a légnyomás a flaszteren.
A tizenharmadik robbanás
- lapzártánkig - a Róbert Remiás-féle tűzijáték volt. Az elsô tíz napban a rendôrség kiskanállal adagolta a híreket. Aztán valahogy csak összehívódott egy sajtókonferencia, amelynek során a Szlovák Köztársaság fôkapitány-helyettese, egy bizonyos Anton Manák nevű dolgozó a következô szavakkal fordult az egybegyűltekhez: "Sok esetben sikereket érünk el. Nagy dolgokban nagy sikereket. És akkor jön valami csip-csup apróság, és tessék: rögtön pocskondiázni kezdik a rendôrség munkáját." E kijelentést akkor tette a rend derék ôre, amikor a sajtó bizonyos képviselôi erôs kételyeiknek adtak hangot avval kapcsolatban, hogy egyes kényesnek tűnô esetekben a rendôrséget mintha nem magasztos hivatástudat, hanem politikai megfontolások irányítanák.
"Ha Szlovákiában nem állítják meg a további tragédiákat, akkor azok lesznek elégedettek, akik azt szeretnék, ha én például folyton csak hazudnék a nyilvánosságnak, és megváltoztatnám a vallomásomat az elnök fiának elrablásával kapcsolatban", üzente hű olvasóinak Fegyveres a sajtó útján, két nappal Remiás felrobbanása után. És sokan hiszik úgy, hogy épp errôl van szó. Róbert Remiás nem volt újságíró, aki a Kovác fi elrablásának ügyében szaglászott, nem volt ellenzéki politikus, sôt, még csak közvetlen tanú sem volt ebben a finom, úri kis ügyben. Remiás csak Fegyveres bizalmasa volt. Halála figyelmeztetés az "emberrablási" ügyben tanúskodóknak: lehet, nem pont a bátorság a legjobb stratégia az ügy nyomozati szakaszában.
És azt se felejtsük el, hogy a lángok nem most, két héttel ezelôtt, hétfôn csaptak fel elôször. Még tavaly szeptemberben ismeretlen jótevôk megpróbálták felgyújtani az elnöki gyermek ügyvédjének személygépkocsiját. Néhány hétre rá gránátrepeszek röpültek szerteszét egy rendôrtiszt ablaka alatt. A véletlenek már-már hihetetlen összejátszása folytán az illetô az ifj. Kovác-ügynek az a tanúja volt, aki megerôsítette Fegyveres vallomásának egyes részleteit. A további kihallgatások folyamán ez a jóember hirtelen elfelejtette az eredeti vallomás érdekesebb részleteit.
A rendôrség
elsô hivatalos közleménye Remiás halála ügyében nem hallgathatta el azt a tényt, hogy az áldozat kapcsolatban állt az "emberrablási" üggyel. A rendôrtiszt halálának okáról automatikusan lábra kapó spekulációk terjedését mindazonáltal azonnal megpróbálta némi információs ellenméreggel hatástalanítani: az áldozat állítólag adóbehajtásból tett szert extrajövedelemre, és szlovák, valamint külföldi autónepperek társaságában forgolódott. A szerencsétlenség után 12 órával kiadott közlemény ezen felül még azt is megemlítette, hogy az áldozat BMW-jét propán-bután üzemmódra állította át, és lehet, hogy a robbanást épp ez a veszélyes anyag okozta. Ám a rendôrség által közreadott információk egyike sem felel meg a tényeknek. Remiás az adóbehajtó cégnél mint adminisztratív munkaerô állt alkalmazásban, az adósokkal közvetlenül nem érintkezett. Az autónepper-vonalat maga a rendôrség ejtette. És tíz nap múlva épp a rendôri szakértôi vizsgálat jutott arra a következtetésre is, hogy mégsem gázrobbanás történt; bizony, bizony, a benzintank repült elôször a levegôbe, bocsesz. Ezzel a meglehetôsen általános megállapítással az ügy le is zárult, legalábbis egyelôre.
A polgárok
persze spekulálhatnak tovább, ha van hozzá kedvük: az autó, mint tudjuk, veszélyes üzem, és hát ugye nem ritka a műszaki hiba sem a mai világban, de hogy az istenben van az, hogy megy egy BMW, megyeget, aztán egyszer csak a levegôbe repül? Magától? Egy magas rangú szlovák vizsgálóbíró, egy bizonyos Debnár nevű alezredes május 10-én, egy sajtókonferencián mintegy spontánul elszólta magát: "Egy BMW 3-as a szóban forgó jármű. Ezt nevezhetjük éppen... tudom is én... a maga módján még biztonságosnak is. Világos?!" Világos hát.
Az autónak mindenesetre annyi lett. Debnár alezredes közlése szerint szakértôk próbálják a szétégett dirib-darabokból kiókumlálni, mi lehetett a tragédia oka. De ami éghetô volt rajta, az el is égett. Például az a kis slagszerű csô, amin a benzin közlekedik a tankból a motorba. Például.
"A halál beálltának oka az életfontosságú testfunkciók megszűnése volt, az úgynevezett sokk, ami a test elszenesedésének folyományaként következett be. A tetemen nem találhatók olyan külsérelmi nyomok, amelyek kifejezetten robbanásból származó sérülésekre engednének következtetni. A boncoláskor nem találtunk olyan nyomokat, amelyek valamely más halálokra utalnának", állapította meg jelentésében a kórboncnok. "A szakemberek egyöntetű állítása szerint robbanószerkezet nem okozhatta a balesetet", jelentette ki Manák fôkapitány-helyettes, és úgy gondolta, hogy evvel mindent megtett a közvélemény megnyugtatása érdekében. Arra a magától értetôdô kérdésünkre, hogy e szakvélemények ismeretében teljességgel kizárható-e az a verzió, amely szerint idegen kezek matattak Remiás autójában azért, hogy a rendôr már ne érhesse meg április 30-át, a belügyminisztérium szóvivôje, Peter Ondora - szakértôileg - csak annyit válaszolt: nem. Itt tartunk most. E hét hétfôjén, két héttel a tragédia után gyászmisét és virrasztást tartanak Róbert Remiás halálának helyén. És nincs az az erô Szlovákiában, ami ezt meg tudná akadályozni.
Ivan Stulajter
(Pozsony)
