Szisztémája. Lóugrásban öl, pókjárásban menekül, rosszul viseli a holdtöltét, a napfogyatkozást, a Nílus áradását.

M ije van a sorozatgyilkosnak?

Anyja van neki, ô is ember. Az anyjának viszont csak három kereke van, iszik, kurválkodott, meg fog halni, a fater verte, a fater átpasszolta a haveroknak, és nem vett jégkrémet a serdületlen sorozatgyilkosnak.

A nehéz gyerekkor, az tehet mindenrôl. A sorozatgyilkosnak feltűnési viszketegsége van, jöjjön ki a NAP TV, kivágott betűkkel ír levelet, már a felügyelô apját is ismerte. A sorozatgyilkos életét thrillernek nevezett filmekbôl ismerjük. Ilyen a Tökéletes másolat (Copycat) is, melynek hôsei kiváló szakemberek, területük komoly ismerôi.

Itt van mindjárt a gyilkos. A bostoni fojtogatótól a bácsalmási rémig a kisujjában a szakma. Jól tanult, de mellôzték az iskolában. A dadus a napköziben mindig neki adta a legkisebb töpörtyűkrémes kenyeret.

Idáig a Tökéletes másolat nem több, mint amit a címe ígér: még egy film a notórius kategóriában. S ha ezt a gyilkos-vonalat erôltetjük, nem is jutunk messzebb. A dolgozat semmit hozzá nem tesz e téren szerzett eddigi ismereteinkhez. Tudunk így is épp eleget. A szomszéd karácsonykor garotte-tal ölt disznót, például.

Amiért mégis érdemes megnézni ezt a filmet, az a kedvezményes perecakció, amit pont ezen a héten hirdetett a film forgalmazójának többségi tulajdonosa, a BUCI Bt.

Van az a tagadhatatlanul érdekes valami, amit kiváló színészi alakításnak szokás nevezni. Fölmerül a kérdés, mi is az? Annál is inkább, mert a Tökéletes másolat, ne szépítsük, három ilyet is föl tud mutatni. Nos, az ilyen filmek esetében egész egyszerűen arról van szó, hogy mennyire jó fej az adott művész. Mennyire szimpatikusak a gesztusai, milyen csábító a mosolya, hány foga van. Legfôképpen pedig, hogy mennyire sikerül felidéznie utolsó valódi alakításának emlékét önmaga számára. Hogy is volt, amikor sirályt játsztam Tatabányán?

Sigourney Weaver esetében a nézô van könnyű helyzetben, hiszen alig is vagyunk túl Polanski óhazába címzett és nálunk is jól fogható remekén, A halál és a lánykán. Így tôle még hosszú ideig sok mindent beszopunk. Persze jól is csinálja. Az Alien-filmek után az agorafóbia kifejezetten neki van kitalálva. Háttal a falnak, és nem lôni egyet sem, csak ô tudja egyedül.

Holly Hunter alighanem jó fej lehet. A zsarunô című évszázados ostobaságban simán végig lehet nézni szerencsétlenkedését. Nem hisszük egy szavát sem, de akarja a fene, csinos és mozgékony.

Dermot Mulroney van a legkönnyebb helyzetben, az ô szerepe ugyanis, döbbenetes módon, olyasmit tartalmaz, amit hasonló mű nem szokott. Ô pedig nyilván olvasta a forgatókönyvet, és ez meg is látszik játékán.

A truvájt snassz elárulni, de ezzel elérkeztünk oda, ahol be kell vallanunk: a felvezetés csak vicc volt. Ugyanis a Tökéletes másolat esetében egyáltalán nem érdekes, hogy egy középfajú sorozatgyilkos-történettel állunk szemben. A film mástól jó. Mert jó.

Ahogy történetét kezeli, belekap dolgokba, elengedi nézôje kezét, lezár ügyeket a filmidô harmadánál, az bámulatos. A szerkezet több izgalmat rejt, mint a mese. Kérdés, kell-e ennek örülni. Asszem, igen. Ami Dermottal történik, azt igen kevés filmben merik megcsinálni, ez sajna valóban nem elárulható. Ellentétben a sorozatgyilkos kilétével, aki pont az a köcsög, akire számítunk.

Summa summarum, a Tökéletes másolat megéri a pénzét.

Hasfejlesztô Jack

Copycat; színes, feliratos, amerikai film, 1996, 124 perc. Rendezte: Jon Amiel; írta: Ann Biderman és David Madsen; fényképezte: Kovács László; zene: Christopher Jonny; szereplôk: Sigourney Weaver, Holly Hunter, Dermot Mulroney. Forgalmazza az InterCom.