Kis piros dzsip robog az argentin pampán. Fiatal német pasi (Fred, építész) és fiatal német pasiné (Lilian, bágyadt, szôke) nyomul nyaralásképpen a latin térségben, enyhítendô a steril német rögvalóságot és 14 évi steril házasságot. Velük robog göndör hajú hiperintelligens lányuk (Lucy), aki gyorsabban akar futni, mint a fénysebesség, de állandóan lemarad. IQ-szintjét jellemzi, hogy kényszerhelyzetekben is képtelen választani két dolog között, mindent egyszerre akar, agya még egészségesen duális rendszerű.
Egy terven kívüli eltévedés nyomán a germán család újabb németekhez érkezik, egy idegbeteg, valószínűleg szexuális kapcsolatban is álló testvérpárhoz: a nôn nyakkendô, szájában szivar, a pasas kopasz, kövér, alkoholista. Az általuk működtetett német házban, a Punta Grandéban aztán az ifjú pár rögvest összebarátkozik helyi német háborús bűnösökkel, greenpeace-es turistákkal, dinamittal halászni járó helybéliekkel, ilyenekkel. Meg hát az ott élô latin lover-szerű fekete bárfiúval (Ricardo, fekete póló, copf, szigorú tekintet) és az argentin pampába rezzenéstelen arccal ôsi germán dalokat belekényszerítô énekesnôvel (Inez, fekete haj, szép szemek); és kész, megtörténik az érzéki csoda, mindenki elcsábul, a házasságnak annyi.
Illetve mégsem. A göndör Lucy, a racionális mag, idônként hangos üvöltéssel reklamálja vissza papit és mamit az életébe, ámde a dolog egyre kilátástalanabb, lévén hogy papi egy tavi csónakban teszi magáévá Inezt, az üvegasztalhoz bilincselt mamit pedig Ricardo bôrnadrágban ostorozza és dugja párhuzamosan, jól ráérezve a nô szexuális Führer-hiányára. Ez utóbbi aktust papi jól végig is nézi, be is indul rá, de inkább szenved, vagy mindkettô, elôbb ennen magát akarja a vízbe dinamitozni, aztán mégis inkább a gaz csábítón megy végig egy hentesbárddal. Mindenki skizofrén, senki se tudja, mit akar, illetve mindenki mindent akar egyszerre, képtelenek választani, ott tartanak, ahol saját gyerekük, csak nem olyan okosak, és pláne nem olyan szépek, Fred például kifejezetten úgy néz ki, mint egy tiroli krémsajtreklám, Lilian pedig olyan izgalmas, mint A Hét, vasárnap este, amikor már úgyis minden mindegy. Végül tényleg mindenki megkettôzôdik.
A minden szempontból német filmben (az argentin pampát is Schleswig-Holsteinban vették fel) az egyetlen magyar a régóta odaát élô rendezô-producer Altorjay Gábor, aki persze nem szárnyalhatta túl Cservonec című fekete-fehér remekét (amelyben szovjet matrózok eltévednek Hamburgban), ámde, ha helyenként nem is minden profi, újra igen nézhetôt csinált. Kár, hogy bukni fog. A moziban hatan voltunk a gépésszel együtt; és még csak meg se tudtunk kettôzôdni.
- seres -
Punta Grande, színes magyar-német film, 1995, 92 perc. Írta és rendezte: Altorjay Gábor; fényképezte: Holly Fink; zene: Tom Dokonpil; szereplôk: Josef Bilons, Martina Schiesser, Gisella Müller.
